Szerdócz rabbi: Ne irigykedj!

– A békétlenség oka legtöbbször az irigység. Kijelenthetjük, hogy a zsidók és Izrael ellen elkövetett terrortámadás mögött is az irigység áll – írja Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

Bölcseink a Tízparancsolat utolsó, „Ne kívánd!” (II.M. 20/13.) parancsát gyakran az irigység fogalmaként értelmezik: „Ne irigykedj!”.

„Bölcseink tanították: Olyan súlyos az irigység hatalma, hogy még a Világ Teremtője is rossznak nevezi: „Mert az ember szívének hajlandósága ifjúságától fogva gonosz.” (I.M.8/21) „Rabbi Jichák mondta: Valóban! Káin irigységből ölte meg testvérét Ábelt! Simon ben Lévi rabbi folytatta: Az irigység hajlama gonosz és minden nap megújul, hiszen ez áll: 

„És hogy szívében a gondolatok minden hajlama csak gonosz volt egész nap…” (u.o.6/5) Az irigység minden nap győz, tönkreteszi a lelki békét, végül ölni képes! „Örvendő szív derültté teszi az arcot, de a szív fájdalmában levert a lélek.” (Péld. 15/13.) Az irigykedő beteg lelke tele kétellyel, nélkülözi az Istenfélelmet, mely gyógyítója lehetne.” (Kidusin 30b)

Az irigység szorongást okoz, békétlenséggel jár, végül agressziót teremt. Nap nap után könyörgünk a békéért imáinkban. A betoldott imaszöveg Jób könyvéből vett idézettel kezdődik: 

„Aki békét teremt a magasságokban” (25/2.), …majd a Talmudi időkből, rabbik által megfogalmazott szöveggel folytatódik: „…az hozzon békességet ránk és egész Izraelre!”

A békétlenség, ellenségeskedés, legtöbbször irigységből ered. Kijelenthetjük, hogy a zsidók és Izrael ellen elkövetett terrortámadás mögött is az irigység áll.

„Jichák rabbi mondta: Boldogan és szabadon élt Izrael a perzsa uralom alatt. Ifjú tanítvány sétált a machuzai ligetben ősz mestere oldalán. 

– Különös nép vagyunk mi, zsidók – szólt az ifjú –, minden imánk, minden fohászunk csak egyet kér: BÉKÉT! Reggel és este, jártunkban és keltünkben békéért könyörgünk. A béke sátrát kívánjuk, a béke Istenét ünnepeljük. Ó, mesterem! Körülnézek és látom Izrael fiait nyugton hajlékaikban. Dolgozva a földeken, játszadozva az iskolák napos udvarán, és azt kell mondanom: mily félénk nép ez, mely folyton a békéért és nyugalomért imádkozik!

Az ősz mester e vakmerő szavakra reszketőn felemelte az ég felé fáradt kezétt és így szólt: 

– Te nem tudod, fiam, te nem tudod! Ne is tudd soha! Te nem érzed Izrael titkát, te nem sejted, miért reszket folyton népünk lelke, mitől tart és mi leskelődik rá. Szabadságunk csak álom, mely elszáll, nyugalmunk sóhajtás, melynek vége szakadhat hirtelen. Mi tudjuk, miért imádkozunk. Mert egyszerre csak meginog a föld, elsápadnak kertjeink, kigyullad a tűz! Vér, vér folyik gyermekeink homlokán. 

Te nem tudod, hogy nekünk egy félelmünk van: az, hogy elmúlik a béke. Egy aggodalmunk: eltűnik a nyugalom. Nincs más kincsünk, csak a béke. Ezért imádkozunk. Nincs más álmunk, mint a béke. Ha nincs béke, nincs Izrael. 

Ne kételkedj, fiam, hanem imádkozz népeddel a békéért. És ha nem is érted, ha ki is gúnyolod: te csak imádkozz. És én kívánom neked: ne is tudd meg egész életedben, hogy mit jelent valójában ez az örök, ez a meg nem szűnő ima, mit jelent a menekülő Izrael jajkiáltása a békéért!”
(Smot rabba 26/6.)