Egy hirtelen, éles váltás: a zsidók közötti testvéri szolidaritásról – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15 óra 47 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 16 óra 58 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Vájigás hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Mi történik a hetiszakasz első szava előtti pillanatban? 

A zsidó szolidaritás születik meg.

A József-történet hetiszakaszai éles váltásokkal zárulnak le, kezdődnek el. Ez a hetiszakasz azzal, hogy Júda előlép és megtartja védőbeszédét Benjámin felett, amely – látni fogjuk – legalább annyira vádbeszéd is önmaga felett. A beszéd egy jelent kellős közepén kezdődik el, amely félbemarad az előző hetiszakasz végén.

A jelenet azzal kezdődik, hogy József szolgája utánamegy a testvéreknek, átkutatja a zsákukat és megtalálja Benjáminéban a palota egyik serlegét és mindőjüket fogolyként kísérik vissza a palotába. Amikor a kutatás elkezdődik, a testvérek még felháborodottan tiltakoznak a gyanúsítás ellen és annyira abszurdnak tartják, hogy felajánlják, az, akinél találnak valamit, haljon meg, a többiek legyenek rabszolgák itt, Egyiptomban. Ezt a fáraó szolgája elutasítja, bűnhödjön csak a bűnös, legyen ő rabszolga.

Aztán, amikor a serleg előkerül Benjámin zsákjából, a palotába visszakísért Júda, a testvérek szószólója már valami egészen mást, egészen döbbeneteset ajánl fel büntetésként: legyenek mind rabszolgák Benjáminnal együtt. Vagyis súlyosabb büntetést talál ki maguknak annál, amit az egyiptomiak javasoltak. Súlyosabbat és kollektív bűnösségen alapulót. Úgy érzi, közös a bűnük, ne legyen különbség köztük.

Egyfelől már nem szeretnék sorsukra hagyni egymást.

József emléke miatt, akit Júda legalább a biztos haláltól próbált megmenteni azzal, hogy eladni javasolta az izmáelita kereskedőknek. Másfelől, bár emiatt kicsit ugyan kevésbé bűnös, mint testvérei többsége, de most már tudja, mit jelent teljes felelősséget vállalni azért, amit együtt követtek el. Hogy amit a testvérem tesz a tudtommal és én jóváhagyom, eltűröm, legfeljebb valamelyest mérséklem, abban bűnös vagyok, éppen azért is, mert közöm van a testvéremhez. Mert felelős vagyok érte. Azzal kezdi Józsefhez szóló beszédét, hogy beismeri: „Isten felfedte szolgáid bűnét” (Mózes 1, 44, 16). Ahogy Rási is megjegyzi, nem a pohárlopásról van szó, nem ezért kell együtt bűnhődniük. A régi bűn kerül itt napvilágra, a dráma utolsó felvonásában. „A hitelező most begyűjti a tartozását” – idézi Rási az ide vonatkozó midrást.  A civilizált Egyiptom ezt a megoldást – a kollektív büntetést – elutasítja, József jelzi, hogy ártatlanokat nem kíván büntetni. A többiek menjenek fel a Kánaánba, apjukhoz, békével.

Most akár el is mehetnének. De Benjáminról van szó, Benjámin érintettsége megváltoztatott mindent. 

Őt nem szabad elhagyniuk, József édestestvérét, Ráhel másodszülöttjét. Megint megtehetnék ugyanazt, amit már egyszer megtettek. Elengedhetnék rabszolgaként a testvérüket, akit apjuk sokkal jobban szeret náluk és ezúttal még csak nem is ők lennének az elkövetők. De az tért meg igazán, ahogy Maimonidész, a Rámbám tanítja, aki, ha lehetősége is lenne ugyanazt a bűnt még egyszer, elkövetni (vagy – itt – hagyni újra megtörténni akár), ha biztosan tudná is, hogy megússza, akkor sem tenné meg többet. Ha Benjámin rabszolga lesz, mind rabszolgák lesznek vele együtt.

És itt lép elő Júda, aki két dolgot is belát eddigre. 

Egyfelől azt, hogy Józsefnek igaza van, a kollektív büntetés elfogadhatatlan, másfelől azt, hogy a felelősség, amivel másokért tartozik, személyes. Még újabb ötlete van. A testvérei helyett, bármennyire elfogadják is vezetőjüknek, szószólójuknak, nem vállalhat felelősséget. Ezért csak ő, egyedül ő maradjon Egyiptomban rabszolgaként, a „bűnös”, Benjámin menjen haza. És ekkor sírja el magát József, ekkor egyesülnek mind a testvérek újra, ekkor születik meg a felelősségvállalás szelleméből a testvériség, vagyis, a testvéreken, Izrael tizenkét törzsén keresztül, Izrael közössége.

És ebből születik majd – ha a zsidóság elvégzi küldetését a népek fényeként a történelemben – az egyetemes szolidaritás és ahogy a fiúk most testvérek lettek végül, úgy leszen testvér minden ember, amikor a farkas és a bárány együtt legelnek. 

Békés szombatot kiívánunk!

Vári György írása