Purim 5782/2022: Isten derűje és a boldogság zsidó parancsa

Eszter története arról szól, hogy boldognak lenni igenis érdem, hogy nem kell félnünk senkitől, ha féljük Istent, hogy nem csak Izraelben jó zsidónak lenni, mert sokan szeretnek minket, zsidókat, feltéve, hogy mi is szeretjük egymást. Purim ünnepét idén március 16-a szerda estétől másnap (csütörtök) estig ünnepeljük, az ünnep estéjén és és reggelén is felolvassuk Eszter-tekercsét, a Megillát. 

Eszter királyné zsidó volt, de akkor, amikor az udvarban hétköznapok követték csak egymást, nem tartotta fontosnak hangsúlyozni ezt. Eszter (a neve sem zsidó igazán, Istárra utal) otthon volt a száműzetésben, Perzsiában, Susán városában. Egészen addig, amíg nem fenyegette a zsidó közösséget veszély. Akkor habozás nélkül zsidóvá lett, nem akarta úgy menteni a saját életét, hogy cserbenhagyja azokat, akikhez tartozik. 

Vannak, akik nem érzik magukat otthon a nem zsidó „külvilágban”, bizalmas körben büszkélkednek zsidóságukkal, ami önmagában nem érdem és mivel „büszkeségük” félelemből ered, veszély esetén elbújnak. Eszter nem ilyen zsidó volt. 

Nem félt a külvilágtól, nem érezte magát idegennek benne és épp ezért volt mersze akkor, amikor hitet kellett tenni a Seregek Ura mellett, habozás nélkül zsidóvá lenni, népe védelmezőjévé. 

Épp úgy, ahogy a Mardukról elnevezett, szintén, már nevében jelzetten is a perzsa „társadalomba” jól „integrált” Mordehájnak. A zsidó diaszpóra legendás, nagy hőseinek, mert a diaszpórának is vannak hősei. 

Purim az az ünnep, amely kötelez minket, diaszpóra-zsidókat, ezen belül magyar zsidókat arra, hogy végre kihúzzuk magunkat. 

A zsidók nem idegenek Perzsiában, de nem is igazán alattvalói a perzsa királynak. Tudják, mi a kötelességük vele szemben és lojálisak hozzá, Mordeháj leplezi le a király ellen készülődő összeesküvést, de nem hajol meg a palota fontos embere, Hámán előtt. A zsidó kötelességtudó állampolgár, de nem ismer el ember és ember között lényegi különbséget, egyedül a Király, a Királyok Királya, a Szent előtt meg hajol meg, aki áldott. Ezért lehet benne megbízni, ezért nyeri el Mordeháj is a jutalmát. Azért, mert nem hízeleg, de nem is árul el. 

A négy purimi micva, amelyeket teljesíteni kell, az ételajándék küldése barátainknak (legalább kétféle kell); a szegényeknek, legalább kettőnek juttatott adomány; a purimi ünnepi étkezés; és az Eszter-könyve (Megila) szövegének kétszeri meghallgatása a zsinagógában, ahol szeretettel várjuk Önöket.

Az utolsó micva, amelynek eleget kell tennünk, a boldogság önfeledtsége, ezt kell elérnünk, el kell feledkeznünk kicsit önmagunkról a Talmud tanítása szerint, mert nem vagyunk azért olyan nagyon fontosak. Be lehet öltözni valami másnak az öröm napján és addig kell inni egy talmudi bölcs szerint, ameddig nem tudjuk megkülönböztetni az átkozott Hámánt az áldott Mordehájtól, mert vannak ünnepek, amelyeken lehetünk kicsit önmagunkon kívül, ez is Isten megtapasztalásának egy módja lehet (egy módja, úgyhogy azért módjával).