Raáb Gábor: „A válaszunk a félelemre nem lehet a hallgatás” – szabadság és hanuka az amszterdami Concertgebouw-ban

Az idei, Freedom, vagyis Szabadság címet viselő koncert különösen fontos alkalom Gábor számára: a tavalyi fellépés után idén ismét meghívást kapott az amszterdami hanukai koncertre, amelynek ezúttal a világhírű Concertgebouw ad otthont. Tavaly a De Waalse Kerkben lépett fel, idén pedig egy még nagyobb szabású produkció fő szólistájaként tér vissza.

Mit jelent számodra a szabadság zsidó emberként és előadóművészként 2026-ban?

Számomra ez különösen nagy öröm és megtiszteltetés. A tavalyi koncert fantasztikus élmény volt, és rendkívül jólesett az a szeretet és elismerés, amellyel a közönség fogadott. Az pedig, hogy idén ismét meghívtak, ráadásul egy még nagyobb szabású produkcióra, különleges jelentőséggel bír számomra.

A szabadság rendkívül összetett fogalom, amelynek jelentése élethelyzettől, történelmi körülményektől és személyes tapasztalatoktól függően is változhat. Előadóművészként számomra mindenekelőtt az önkifejezés és az önmegvalósítás lehetőségét jelenti. Azt a kivételes ajándékot, hogy azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek, ami nem csupán a hivatásom, hanem a szenvedélyem is. Hiszem, hogy az emberi kiteljesedés egyik legszebb formája, amikor a munkánk és a belső elhivatottságunk találkozik. Amikor nem pusztán kötelességből teszünk valamit, hanem azért, mert valóban örömünket leljük benne. Számomra a zene éppen ezt a szabadságot testesíti meg: lehetőséget arra, hogy érzéseket, gondolatokat és olyan emberi értékeket közvetítsek, amelyek sokszor túlmutatnak a kimondott szavakon.

Zsidó emberként azonban a szabadság fogalma ennél egy sokkal mélyebb, történelmi és erkölcsi jelentéssel is bír. Azt jelenti, hogy szabadon vállalhatom az identitásomat, megélhetem a hagyományaimat, és félelem nélkül vehetek részt olyan eseményeken, amelyek a kultúrámhoz és a közösségemhez kötődnek. Hogy ne kelljen mérlegelnem, mikor, hol és milyen körülmények között lehetek önmagam.

A zsidó történelem során a szabadság soha nem volt magától értetődő. Éppen ezért különösen fontos, hogy ne csupán kivívott jogként, hanem megőrzendő értékként tekintsünk rá.

A hanuka története is erről szól: a vallási és kulturális önazonosság megőrzéséről, a hithez és a hagyományokhoz való ragaszkodásról, valamint arról, hogy a fény a legsötétebb időszakokban is képes utat mutatni.

Számomra tehát a szabadság nem pusztán azt jelenti, hogy megtehetem, amit szeretnék, hanem mindenekelőtt azt, hogy önmagam lehetek, anélkül, hogy ezért félnem kellene. És 2026-ban talán éppen ennek az egyszerűnek tűnő gondolatnak van az egyik legnagyobb jelentősége.

Az elmúlt időszakban Európa több országában is felerősödött az antiszemitizmus, és a zsidó közösségek biztonságérzete is sok helyen megváltozott. Amszterdamban mennyire érzékelhető mindez? A koncert szervezése során tapasztaltál-e bármilyen változást, nehézséget vagy fokozott óvatosságot az elmúlt évekhez képest?

Sajnos nem csupán a híradásokból ismerem ezt a jelenséget. Zsidó emberként és előadóművészként személyesen is megtapasztaltam az antiszemitizmus különböző megnyilvánulásait. Mivel viszonylag sokat utazom, lehetőségem van különböző európai országok társadalmi légkörébe is betekintést nyerni, és rendkívül aggasztónak tartom azt a folyamatot, amelynek tanúi vagyunk.

Különösen elszomorító számomra, hogy egy olyan korban, amikor az emberiségnek a történelmi tapasztalatokból már rég le kellett volna vonnia a megfelelő tanulságokat, ismét egyre nyíltabban találkozunk előítéletekkel, gyűlölettel és tudatlansággal. Ahelyett, hogy ezek a jelenségek fokozatosan háttérbe szorulnának, sok esetben éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk.

Hollandiában, és különösen Amszterdamban, mindez rendkívül érzékeny kérdéssé vált. A helyzet súlyosságát jól érzékeltetik azok a nehézségek is, amelyekkel a zsidó kulturális rendezvények szervezői szembesülnek. A szervezőkkel folytatott beszélgetéseim alapján különösen aggasztónak tartom, hogy bizonyos intézmények és rendezvényhelyszínek részéről olyan elutasítással vagy korlátozásokkal találkoznak, amelyek megnehezítik a zsidó kulturális események megvalósítását. Amikor az előítéletek már intézményi döntésekben is megjelenhetnek, az túlmutat az egyéni ellenszenven, és a kulturális szabadság kérdését is érinti.

Emlékezetes például Shai Abramson izraeli főkántor korábbi fellépése a Concertgebouw kisebb koncerttermében, amelyet jelentős tiltakozások és bojkottfelhívások öveztek. Önmagában is elgondolkodtató, hogy egy zenei esemény ilyen indulatokat válthat ki.

Az idei koncert szervezése során is számos nehézséggel kellett szembenézni. A közösségi médiában megjelent hirdetések alatt például kifejezetten durva antiszemita hozzászólásokkal találkoztunk. Emellett a szervezőktől úgy értesültem, hogy a koncertterem részéről olyan szerződéses feltételek is felmerültek, amelyeket személy szerint méltatlannak érzek.

Többek között igazolni kellett, hogy a fellépőknek nincs kapcsolatuk az izraeli hadsereggel, és a műsor összeállításával kapcsolatban is történtek befolyásolási kísérletek.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet rendkívül összetett, és hogy egy kulturális intézménynek számos szempontot mérlegelnie kell. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy különbséget kell tudnunk tenni a politikai állásfoglalások és a kulturális, vallási identitás szabad megélése között. Egy művészt elsősorban a művészete alapján kellene megítélni, nem pedig a származása, a vallása vagy a neki tulajdonított politikai nézetek alapján.

A biztonsági intézkedések tekintetében már a tavalyi koncert is rendkívül szigorú körülmények között zajlott, jelentős rendőri jelenlét mellett. Idén is fokozott óvatosságra számítunk, különösen azért, mert a koncertnek várhatóan számos diplomáciai vendége lesz, többek között magyar, izraeli és amerikai képviseletek részéről. A tavalyi eseményen holland királyi képviselet is jelen volt, és reményeink szerint idén is megtisztelik jelenlétükkel az ünnepséget.

Mindezek fényében az idei koncert Freedom, vagyis szabadság tematikája különösen aktuális. Van ugyanis valami mélyen elgondolkodtató abban, hogy egy olyan esemény, amely éppen a szabadságot ünnepli, már a megvalósulásáért is akadályokat kénytelen leküzdeni.

Mégis azt gondolom, hogy éppen ezért kell megtartanunk ezeket a koncerteket. Mert a válaszunk a félelemre nem lehet a hallgatás, az előítéletekre pedig nem lehet a visszahúzódás. A kultúra, a zene és a közösség ereje abban rejlik, hogy képes hidakat építeni ott is, ahol a társadalmi megosztottság falakat emel.

Milyen művekkel készülsz az idei koncertre?

Az idei koncert rendkívül gazdag és sokszínű zenei programmal várja a közönséget. A műsor összeállításakor fontos szempont volt, hogy a tradicionális zsidó zenei örökség mellett a klasszikus és a könnyedebb műfajok is helyet kapjanak, hiszen a zene egyetemes nyelvén keresztül szeretnénk megszólítani a hallgatóságot.

Természetesen elhangzanak a legismertebb hanukai dallamok is, többek között az Al Hanissim, a Hanerot Halalu és a Maoz Tzur. Ezek azonban ezúttal nem a közösségi ünneplésekről ismert egyszerűbb formájukban szólalnak meg, hanem nagyszabású, szimfonikus feldolgozásokban, zenekari és kóruskísérettel, kifejezetten szólisták számára komponált, helyenként rendkívül virtuóz énekszólamokkal. Különleges élmény, amikor az évszázados hagyományokat hordozó dallamok ilyen gazdag zenei köntösben kelnek új életre.

A hagyományos művek mellett könnyedebb, ugyanakkor érzelmileg és zeneileg is rendkívül kifejező darabokkal készülünk, például a Vehi She’amda című művel, valamint operai részletekkel is.

Számomra az est egyik legizgalmasabb pillanata kétségtelenül Puccini Turandot című operájának híres tenoráriája, a Nessun dorma lesz. Bár az ária természetesen nem új számomra, most először adhatom elő zenekari kísérettel, ráadásul a világ egyik legpatinásabb koncerttermében, a Concertgebouw-ban. Ez művészi szempontból különösen fontos és emlékezetes pillanatnak ígérkezik.

Az est fő szólistájaként zenekar és kórus közreműködésével lépek színpadra, de egy különleges vendégművész is csatlakozik hozzánk: Maayan Licht, a nemzetközi zenei élet egyik figyelemre méltó férfi szopránja, aki rendkívüli hangterjedelméről és virtuozitásáról ismert. Saját szólóprodukciója mellett egy közös duettet is előadunk, amelynek különösen örülök, hiszen a két eltérő hangfaj találkozása izgalmas zenei lehetőségeket kínál.

Az idei koncertnek számomra van egy másik, rendkívül személyes vonatkozása is. A mosonmagyaróvári zsidó hitközség tagjai Magyarországról kifejezetten azért utaznak Amszterdamba, hogy részt vegyenek a koncerten.

Több mint tíz éve vagyok ennek a közösségnek aktív tagja, és rendszeresen látok el náluk előimádkozói, kántori feladatokat. Az évek során nagyon szoros és szeretetteljes kapcsolat alakult ki közöttünk, ezért különösen megható számomra, hogy ilyen módon is támogatnak, és együtt élhetjük át ezt az ünnepi eseményt. Úgy gondolom, az ilyen emberi kapcsolatok legalább annyira fontosak egy művész életében, mint maguk a színpadi sikerek.

És ha mindez nem lenne elég, az idei koncert még egy különleges meglepetést is tartogat. Az est folyamán várhatóan egy olyan nagyszabású nemzetközi kezdeményezésről is bejelentés hangzik el, amely művészi pályafutásom szempontjából rendkívül fontos mérföldkő lehet, és reményeim szerint az európai zsidó kulturális életre is jelentős hatással lesz. A részletekről egyelőre nem beszélhetek, de annyit elárulhatok, hogy egy számomra különösen izgalmas és inspiráló időszak körvonalazódik.

Milyen üzenetet szeretnél, ha a közönség magával vinne az estéről?

Mindenekelőtt azt szeretném, hogy a közönség egy felejthetetlen zenei élménnyel, örömmel és reménnyel a szívében távozzon. Hogy arra a néhány órára valóban átadhassa magát a zenének, az ünnepnek és a közösséghez tartozás örömének, mindenféle félelem és szorongás nélkül.

De ennél talán egy kicsit többet is szeretnék.

A hanuka egyik legszebb üzenete számomra az, hogy a fénynek akkor van a legnagyobb jelentősége, amikor körülöttünk sötétség van. Nem véletlen, hogy az ünnep során napról napra egyre több gyertyát gyújtunk meg. Ez a fokozatosan növekvő fény számomra a reményt, a kitartást és a közösség erejét jelképezi.

A mai világban, amikor oly sokszor találkozunk megosztottsággal, előítéletekkel és félelemmel, különösen fontosnak érzem, hogy ne veszítsük el a hitünket az emberi kapcsolatokban és az egymás iránti tiszteletben.

A zene ebben egészen különleges szerepet tölthet be. Olyan nyelv, amelyhez nincs szükség fordításra, és amely képes átlépni a vallási, kulturális és nemzeti határokat. Amikor egy koncertteremben különböző hátterű emberek ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanazokban az érzelmekben osztoznak, akkor valami nagyon lényeges történik: egy pillanatra háttérbe szorul mindaz, ami elválaszt bennünket, és előtérbe kerül az, ami összeköt.

Szeretném, ha az este arra is emlékeztetne mindenkit, hogy a szabadság nem kiváltság, hanem alapvető emberi jog.

Hogy senkinek ne kelljen félnie attól, hogy nyíltan megélje a hitét, a kultúráját vagy az identitását. És hogy egy zsidó kulturális eseményen való részvételnek ne bátorságpróbának, hanem természetes, örömteli ünneplésnek kelljen lennie.

Ha a közönség a koncert végén úgy távozik, hogy nemcsak gyönyörű dallamokat hallott, hanem egy kicsit közelebb is került a szabadság, az összetartozás és az emberi méltóság valódi jelentéséhez, akkor úgy érzem, elértük a célunkat.

Mert végső soron a hanuka üzenete ma is ugyanaz: a sötétséget nem lehet sötétséggel legyőzni. Fényt kell gyújtanunk.

A koncert részletei és jegyek:
12th Annual Chanukah Concert – Freedom | Concertgebouw, Amszterdam

Zucker-Kertész Lilla

---

Kapcsolódó cikkek

---