A tudós bölcsesség embere: Schweitzer Gábor kitüntetésére

Aki ismeri, tanárként, emberként, ismeri a nyugodt, alapos, óvatos, körültekintő tudományos bölcsességet, amely benne testesül ma meg. Édesapja, Schweitzer József szelíd bölcsessége folytatódik benne tovább, a szaktörténész alapossága, forrásfeltáró, portrérajzoló kedve egészíti ki.

Egy város minőségét rendkívüli mértékben befolyásolja a benne élő szeretetreméltó emberek száma. Budapest ezen a téren nem áll rosszul még ma sem. De mégis: Schweitzer Gábor nélkül sokkal rosszabb hely lenne. A diákjai a nyilvános értékelő felületen angyalnak nevezik, és aki hallotta hangját, kiegyensúlyozott, szkeptikus, derűjét, minden feszültségtől mentes figyelmét magán érezte, pontosan érti, miről beszélnek a hallgatók. Igazi tudós, forrásokban mélyed el, hozza őket felszínre, ha kell, jegyzetet, jogtörténeti értekezést, biográfiát és portrét. A történeti megértés és a történetírás legfontosabb feltétele az, ami az ő legjobb személyes tulajdonsága, az empátia. 

Az elmélyült tudás, amely ismeri a korlátait és az empátia együtt ragyogó jogtörténésszé tették, a tudománytörténet egyik legfontosabb hazai művelőjévé, aki nem szűnt meg érdeklődni a magyar zsidóság, a magyar neológia története és jelene iránt, amelyhez egész családtörténete hozzákapcsolja dédapjától, Hoffer Ármintól, a Rabbiképző tanárától, tudós rabbitól fogva édesapjáig, Hoffer unokájáig, Schweitzer Józsefig és amelyhez ő maga is tartozik, amely történet tudósa és résztvevője is. Haladás és tradíció kettős mozgásának üzeméről gondolkodó, programadó írásai, amelyek például a nők vallási emancipációját sürgetik, méltán keltenek nagy figyelmet.

Ritkaság mostanában, bár szerencsére egyre kevésbé, hogy a neológia iránt, a vallásos zsidóság iránt elkötelezett tudós egyúttal országos hírű, országosan elismert tudós is legyen, Schweitzer Gábor a fontos kivételek egyike. Nem lehetünk neki eléggé hálásak, hogy így van, reméljük, minél inkább otthon fogja magát érezni közösségeinkben más fontos tudósokkal, a neológia lehetséges irányáról gondolkodó, jövőt kereső kutatókkal együtt.

Most megérdemelt, magas állami kitüntetése alkalmából (a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje Polgári Tagozata) köszöntjük őt, fejezzük ki büszkeségünket, hogy hozzánk tartozik. De valójában minden nap egyformán büszkék vagyunk erre.