Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (40. rész): Fehér Lili

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

„Nekem külön címem volt a pesti színházvilágban: ’a legcsúnyább pesti színésznő’. Nem játszom magam mártírrá; nem fájt, nagyon sok jó szerephez jutottam ezen a címen és valljuk meg az igazat, nem is olyan nagy hazugság.”

Ezek Fehér Lili színésznő 1943-ban megjelent könyvének: A legcsúnyább pesti színésznő kezdőmondatai. A könyvet nem lehet megrendülés nélkül olvasni, ahogy a második könyvét: Nem ér a nevem... – Egy szökött zsidó naplója –1945. sem.

Fehér Lili 1899-ben született Budapesten. 1922-ben, ahogyan erről az Ujság júliusban írt, Rózsahegyi Kálmán színésziskolájában vizsgázott a „komikai tehetségű Fehér Lili”. A fellépések helyszíne – vidékre nem akart menni – az első években sűrűn változott: Művész-Színpad, Papagáj varieté, Új Színház, Andrássy úti színház. Voltak visszajelzések, például a Népszava így írt róla 1928 októberében: „Külön kell megemlékezni Keleti Lászlóról és Fehér Liliről, akik megérdemelten kaptak nyíltszini tapsokat.” Ezt követte a Bethlen-téri Színház, az OMNIA kabaré és újfent az Új Színház és természetesen színházon kívüli előadóhelyek. Mindez nem volt bíztató, miközben a kis szerepek visszhangjai nagyon is pozitívak voltak:

Magyar Hírlap , 1930: „Az előadásoknak ezúttal is fő erőssége Makláry Zoltán és Peti Sándor. Mellettük egy új komikai tehetség, Fehér Lili szolgált rá a közönség elismerésére.”

Munkások dal- és zeneközlönye , 1931: Fehér Lili művésznő az estnek legkiemelkedőbb száma volt, művészien kiformált humora könnyekig kacagtatta a hallgatóságot úgy a magánszámokban, mint a páros jelenetben.”

Függetlenség , 1933: Akit elsőnek kellett volna említeni és egy külön színházi újságot megtölteni dicsérettel. Fehér Lili egy öreg parasztasszony szerepében, aki a falu igazságát a maga őszinteségében lopta az Akácfa-utcában.”

Mindeközben két rövidéletű, 3-3 évig tartó házasság, a második egy kollégával, Peti Sándorral.

Első könyvében írta le, hogy ez időben a Fenyves áruház tulajdonosának kétségbeesésében felvetette, hogy fényképezzék le őt egy áruházi ruhában, azután megjelenhetne a hirdetés imigyen. „Még Fehér Lili, a legcsúnyább pesti színésznő is csinos a Fenyves áruházban vett ruhában.” Meg is történt.

1937 októberében megpróbálkozott az öngyilkossággal. Az Est, beszámolva a tragikus kísérletről, az okokat keresve így fogalmazott:

„Fehér Liliben van valami őshumor. 15 éves fiúkat éppen olyan jól alakít, mint 80 éves öregasszonyokat. Nagy anyagi gondok tették súlyossá életét, mert mindenhol olyan darabokat játszottak, ahol szép fiatal nőkre volt szükség. Egymásután érték a csalódások, mindenütt csak ígérték neki az új szerepeket. Ezt írta búcsúlevelében: ’Elképzelhetetlen és kibírhatatlan anyagi viszonyaim miatt kell ezt megtennem (...)"

Még egy lapidézet a Pesti Naplóból, hogyan mesélte Fehér Lili az öngyilkossági kísérletét. Talán valami átjön Fehér Lili iróniájából és nem mellesleg életkörülményeiből:

„Peti Sándor, aki a férjem volt, s akitől elváltam, pénteken átadta az általa egy-egy hónapra megállapított tartásdíjamat: tizenhárom pengőt! Az egész ráment az öngyilkosságra! Vettem egy díszesebb hálóinget, hogy az legyen rajtam a koporsóban is. Ez öt pengő harminc fillérbe került. Egy tubus Phanodormnak két pengő tíz fillér volt az ára. Öt gramm aszpirint vettem egy pengőért és a Luxor kávéházban a tarfikosfiúnál hatvan fillérért vásároltam levélpapírt…. Amikor hazafelé indultam a kávéházból, összesen tizennégy fillér volt a retikülönben.”

Néhány héttel később a színésznő támogatására pályatársainak egy része Fehér Lili estet rendezett a Zeneakadémián. Kisebb szerepek jutottak még a következő évben is számára. 1938 decemberében azonban ott volt található a neve Az Est tudósításában, amely a Színészkamarából kimaradt budapesti színészek névsorát közölte. Következett néhány színházon kívüli fellépés, főként az izraelita hitközség különböző rendezvényein. 1939 és 1941 között szerepelt a Művészakcióban, vidám esteken, valamint Szabolcsi Lajos: A király gyűrűje és Csergő Hugó: A fátyolos hölgy című darabjaiban.

1944., bujdosás, éhezés, rettegés a holnaptól. Mindezt megrendítően írta meg 1945-ben megjelent könyvében. Egy bekezdés a bevezetőjéből:

„Mikor az utóbbi időkben álmatlanul az ágyban feküdtem... és a félelemtől agyonhajszoltan, szinte enyhültem, a megaláztatásokra is gondoltam... akkor jutott eszembe, hogy nem ér a nevem. Hiszen az én nevem most Varga Irma, de az nem én vagyok, én Fehér Lili vagyok... de hát az nem lehet most... tegnap mesélték, hogy a Lehel téren agyonlőttek egy szökött zsidócsaládot. . . De én utálom Varga Irmát, mert piszkos és büdös és itt a Betyár kutya, az ágy előtt... éppen most nyög egyet... De hát a Betyár a Fehér Lilié... Istenem, hogy lehet azt kibírni, hogy három hete nem vetkőztem le... mert itt piszkos és kormos minden és egy részeges házmesterrel kell egy konyhában aludni.”

1945 júliusában a Nemzeti Színház színésze lett. 1946-ban még fellépett a Royal Színházban. De valójában szerepeket nem kapott. Írt róla a Fényszóró 1946 januárjában: „alig van szerepe, holott egyike a legtehetségesebb magyar színésznőknek. A színészet: szép emberek mestersége. (Királyhegyi.) Fehér Lili olyan tehetségesen, olyan szépen csúnya, hogy felér a legcsinosabbal is.” Ugyanilyen csodálkozó cikkek jelennek meg róla 1947 elején is. Egy évvel később, 1948 januárjában pedig a halálhíréről tudósítottak a lapok. A teljesség kedvéért: a korabeli lapok szerint a halál oka betegség, az utókor egy része öngyilkosságként emlékezik meg erre.

Képek:

1) Portré. OSZMI Archívum
2) A legcsúnyább pesti színésznő könyv címlapja
3) Színházi Élet, 1933. 04
4) Pesti Napló Képes Melléklete 1932.
5) Színház, 1945. október