Ma 80 éve, hogy a Margit körúti fogház udvarán agyonlőtték Szenes Hannát

Szenes Hannát 1944. november 7-én a Margit körúti fogház udvarán agyonlőtték. A végrehajtási záradékot többek között az a Feketehalmy-Czeydner Ferenc írta alá, mint honvédelmi miniszterhelyettes, aki a több mint háromezer áldozatot követelő délvidéki mészárlást elrendelte 1942 januárjában. 

Szenes Hanna költő, az ellenállási mozgalom mártírja. A magyar zsidó ejtőernyős Izrael nemzeti hőse lett.

Szenes Hanna (Hannah Senesh)  1921. július 17-én született Budapesten. Eredetileg Szenes Anikónak hívták. Zsidó családban nőtt fel, édesapja, Szenes Béla ismert újságíró és színpadi szerző volt. Anikó hatévesen veszti el édesapját, így György (Giora) nevű testvérével együtt édesanyja, Katalin (Katerina) nevelte fel őket.

Asszimilálódott zsidó családban született Budapesten 1921. július 17-én Szenes Anikó néven, édesapja Szenes Béla újságíró, színpadi szerző, műfordító volt. Anikó a Baár-Madas református leánygimnáziumban tanult, s már ekkor írt verseket. 

Szenes egy református lányok számára létesített magániskolába járt, mely (magasabb tandíjért cserébe) katolikus és zsidó tanulókat is felvett. Kitűnő érettségit tett, de továbbtanulását megakadályozták a zsidótörvények, és 1939 szeptemberében kivándorolt Palesztinába, s ekkor vette fel a Hannah Senesh nevet.

Nahalalban, a „Lányok Mezőgazdasági Főiskoláján” szerzett diplomát, majd 1941-ben a Sdot Yam kibuc tagja lett. Ekkor csatlakozott a Haganához, a zsidó védelmi fegyveres szervezethez.

A világháború kitörése után úgy döntött, harcolni fog a fasizmus ellen, segíti a zsidó ellenállási mozgalom munkáját, kimenti családját és zsidó honfitársait Magyarországról. 1942-ben csatlakozott a Hagana mozgalom Palmach nevű fegyveres csoportjához, majd 1943 júniusában bevonult a brit hadseregbe. Az alapkiképzést követően Egyiptomban kapott ejtőernyős kiképzést, hogy társaival a náci vonalak mögött megszervezzék és segítsék az ellenállási mozgalmat, s üldözötteket mentsenek. Hannát és társait 1944 márciusában Jugoszlávia partizánok által ellenőrzött területe felett dobták le, innen június 9-én indultak el Magyarország felé. Valószínűleg árulás következtében a határ átlépése után szinte azonnal egy csendőrjárőr elfogta és a pécsi kémelhárításra vitte őket.

Ekkor kezdődött el a fiatal lány öt hónapig tartó kálváriája, amelynek során számtalanszor kivallatták, kegyetlenül megkínozták, ám nem tudták rávenni arra, hogy küldetésükről, bajtársaikról bármit is eláruljon. Először a Gestapo kezére került, akik Budapesten vallatták, majd szeptemberben a magyar kémelhárítás követelte és kapta meg a foglyot. Ők még Hanna édesanyját is letartóztatták, de a lányt a szembesítés sem törte meg. Október 28-án katonai bíróság elé állították, s hűtlenség és hazaárulás miatt halálra ítélték. Fellebbezni nem engedték, de kegyelmet kérhetett volna, de ezt nem tett meg, mondván: gyilkosoktól nem kér kegyelmet.

Szenes Hannát 1944. november 7-én a Margit körúti fogház udvarán agyonlőtték. A végrehajtási záradékot többek között az a Feketehalmy-Czeydner Ferenc írta alá, mint honvédelmi miniszterhelyettes, aki a több mint háromezer áldozatot követelő délvidéki mészárlást elrendelte 1942 januárjában.

Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, s a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra. Izraelben nemzeti hősként tisztelik, számos utca és tér viseli a nevét. 2001-ben Izrael Állam budapesti nagykövetségén emléktáblát és -termet avattak tiszteletére, és a VII. kerületben a Szenes Hanna park őrzi emlékét. 2019-ben Dombóváron neveztek el közterületet Szenes Hannáról, és egy domborművel is megemlékeztek róla, illetve szereméről, Pataki Ferenc világhírű fejszámolóról. Az erzsébetvárosi emlékparkban egy miniszobor is őrzi Szenes Hanna emlékét, a szobor Kolodko Mihály alkotása. 

Naplóját, leveleit és verseit a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg 1991-ben. Írásaiból egy nagyon érzékeny, tudatos, fiatal kora ellenére is éretten gondolkodó ember alakja rajzolódik ki. Írt egy erősen önéletrajzi ihletésű egyfelvonásos darabot is A hegedű címmel. Több versét, így például a Boldog a gyufa kezdetűt Izraelben népdalként éneklik.

Nevét szinte az egész világon ismerik. Műveit húsznál több nyelvre fordították le és ötven országban adták ki. Izrael államban, mint nemzeti hős sorsa és helytállása tananyag és az ottani érettségin is tétel.

Budapesten, a Frankel Leó út 78. alatti társasház falán idén 130 négyzetméteres tűzfalfestmény készült róla. 1999-ben Dénes Gábor készített róla dokumentumfilmet, amelyben archív felvételek, fotók, visszaemlékezések és a költő naplórészletei mellett olyan emberek szólalnak meg, akik személyesen ismerték őt.

Szenes Hanna az utolsó percig írta naplóját és verseit. Egyik utolsó bejegyzése: „Úgy szeretem a melegen sütő napfényt.” Szenes Hanna életének talán legfrappánsabb összefoglalása egyik verse, amelyet Izraelben, mint népdalt énekelnek ma is:

„Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot
Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog
Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.” 

Meghalni

Meghalni… ifjan… 
Nem. Nem akartam.
Szerettem a dalt, és a fényt,
A melengető napot, két csillogó szempárt.
Háborút, romlást, nem akartam én,
Nem, nem akartam. 

De ha sorsom, hogy éljek máma
Pusztuláskor, vérontásban
Hát Istennek legyen hála,
Hogy megadatott itten élnem
És meghalnom
érted hazám, földem.

(Nahalal, 1941. V. 5.)