11.08. 15:58, kimenete: 11.09. 17:03 
A holokauszt magyarországi áldozataira emlékezve több vidéki helyszínen is mártír megemlékezéseket tartottak tegnap, ezek közül szemlézünk alábbi összeállításunkban.
Szombathelyen 1944. július 3-ától kezdődött meg a zsidók deportálásra. E napra, valamint a munkaszolgálatba hurcolt, majd legyilkolt áldozatokra emlékezett meg a Szombathelyi Zsidó Hitközség. Az eseményre érkező érdeklődők és a közösség tagjai a Batthyány téri imateremben Kardos Tamás fotóművész Memento című kiállítását tekinthették meg. Horváth Dániel hegedűkísérete alatt a bejárathoz vezető úton a 3115 szombathelyi elhurcolt áldozat neve hangzott el, majd Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke emlékezett meg a tragédiáról.
– Mi, a túlélőket követő első generáció, neveltetésünk, hitünk és meggyőződésünk okán tovább visszük dicső eleink akaratát, megtartjuk az írást. Soha nem felejtünk. Mártírjaink emlékét megőrizzük és azt továbbadjuk fiainknak – hangzott el beszédében.
Fotó: Cseh Gábor/Vaol.hu
Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke levelét Merklin Ferenc, a rendezvény moderátora olvasta fel.
– A szombathelyi zsidóságot három nappal a magyarországi zsidóság deportálását leállító kormányzói döntés előtt zsúfoltak marhavagonokba, hogy néhány napos, gyötrelmes utazás után túlessenek egy gyors szelekción, ahonnan legtöbbjük útja egyenesen a gázkamrába vezetett. – A Szövetség elnökének szavai azzal folytatódtak, hogy május elején 2600 szombathelyi zsidót zsúfoltak gettóba, nem sokkal később csatlakozott hozzájuk 103 kőszegi és 360 vasvári testvérük. Őket május 29-én terelték át a gyűjtőtáborként szolgáló Mayer Gépgyár elhagyatott épületeibe. Az Auschwitzba tartó szerelvény július 5-én, Kassánál hagyta el velük az országot. Megérkezve többségüket az SS minden adminisztráció nélkül a gázkamrákba irányította. „Ők még számok sem voltak.”
Dr. Nemény András polgármester felhívta a figyelmet az igazság kimondásának fontosságára; amivel tartozunk magunknak és tartozunk az ártatlan áldozatoknak is.
– Szombathely is azon városok közé tartozott, amely nem védte meg polgárait. (…) Ez nem egyetlen nap rettenetes történése volt. Nem egy végzetes, elkerülhetetlen baleset, hanem egy folyamat, amelynek minden akkor élő ember a részese volt – mutatott rá beszédében a polgármester.
Dr. Székely János megyéspüspök úgy fogalmazott, hogy ami a haláltáborokban történt, az borzalmas, szörnyű, Istentelen és embertelen. Mégis, ami ott történt, az másik értelemben szent. Kell, hogy örök emlék, örök felkiáltójel legyen az emberiség minden tagja számára, hogy annyi lélek nem fölöslegesen veszett oda a gázkamrákban.
A megemlékezést gyászistentisztelettel zárult Darvas István főrabbi és Fekete László főkántor vezetésével.
Fotó: Teol.hu
Szekszárdon a volt zsinagógában, a Művészetek Házában Fináli Gábor rabbi és Klavanszkij Anatolij kántor vezette az istentiszteletet, akik ezt követően Sárbogárdon is tiszteletüket tették az elhurcoltak emléke előtt.
Szekszárdon a holokauszt 80. emlékévének alkalmából a rendezvényt Csötönyi László, Szekszárd Város Közgyűlése Kulturális Bizottságának elnöke nyitotta meg, aki beszédében elszavalta Radnóti Miklós „Á la recherche” című versét. Őt követte Gyurkovics János, Szekszárd alpolgármestere, aki a holokauszt szörnyűségeit és annak hatásait elevenítette fel. Kiemelte, hogy tavasszal a város több pontján is botlatóköveket helyeztek el az elhurcoltak emlékére, így tisztelegve a város elpusztított zsidó mártírjai előtt. Az alpolgármester külön megemlékezett a közel múltban elhunyt Friedmann Tamásról, aki a Szekszárdi Magyar Izraeli Baráti Társaság és a Szekszárdi Izraelita Hitközség elnöke volt. Az eseményt a Művészetek Háza előtti Holokauszt-emlékműnél tartott koszorúzással zárták.
Sopronban a helyi zsidó temetőben emlékeztek meg a holokauszt 80. évfordulójáról. A felszólalók a történelmi emlékezet és emberi jogok védelmének jelentőségéről beszéltek, arról, hogy a megemlékezések célja az is, hogy figyelmeztessenek a gyűlölet és előítélet veszélyeire.
Barcza Attila országgyűlési képviselő megnyitó beszédében elmondta a soproni zsidóság deportálásának történetét, felidézve gettóba zárásukat, majd egy gyárépületbe terelésüket, hogy aztán onnan indulhassanak a földi pokol színterére.
Emlékeztette a hallgatóságot, hogy a náci eszmék alapján bárki áldozattá válhatott, akinek nem volt megfelelő származása, vallása, politikai hovatartozása. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar nemzetnek szembe kell néznie múltjának sötét pillanataival ahhoz, hogy büszke nemzetté válhasson.
Barcza Attila köszönetet mondott a Soproni Zsidó Hitközségnek, amiért méltó módon gondoskodnak az elpusztítottak emlékezetéről.
A megemlékezésen Büchler András, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke is beszédet mondott, amiben kifejtette, milyen fontos gazdasági és kulturális szerepet játszott a helyi zsidó közösség a háború előtt a város életében.
– A holokauszt következtében családok szakadtak szét és közösségek tűntek el. Azonban a közösség szelleme túlélte a borzalmakat, és az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. A túlélők történetei erőteljes emlékeztetők a múlt tragédiáira – emelte ki.
Radnóti főrabbi az emlékezés kövével. Fotó: Kisalföld.hu
A beszédeket Radnóti Zoltán főrabbi megszólalása zárta, aki a példaképekről, és az ő fontosságukról beszélt az egybegyűlteknek. A gyászimát Dési Tamás kántortól hallgathattuk meg.
Ezt követően az áldozatok nevét megörökítő falnál helyezték el az emlékezés köveit, melyek a lélek halhatatlanságát hivatottak szimbolizálni.
A program zárásaként az érdeklődők Malek Andrea csodálatos előadásában jiddis dalokat hallgathattak meg a Papréti Zsinagógában.
Vasárnap Pápán is megemlékezést tartottak a zsinagógában. Jászberényben a temetőben Radvánszki Péter rabbi és Budai Miklós kántor segítségével tartottak gyászistentiszteletet.
(Az összefoglaló a képaláírásokban említett helyi lapok beszámolói alapján készült.)
