Pataki Ferenc fejszámolóművész: egy újabb zsidó géniusz halálára

Csodagyerekből lett – a katolikus gimnázium és a numerus clausus után – munkaszolgálatos, partizán, végül hadifogoly. És ez után a kissé nehézkes felvezetés után kezdődött az élet. Egy ország bámulta, a számoló és számítógépeken kívül senki nem tudta utánacsinálni, elképesztő, szinte emberfeletti artistateljesítményt nyújtott és közben még szellemes is ráért lenni.

Végül a Jóisten az elveszett évekért legalább kárpótolta: 96 éves koráig élhetett és még 80-on túl is dolgozott.

A szülők és az apai nagyszülők viszont nem jöttek vissza, ők ottmaradtak Auschwitz krematóriumaiban. Az ilyen gyász többnyire néma, keveset tudunk róla, hogyan hordozta el. Amit láttunk, az mindig csak a lenyűgöző Pataki Ferenc volt. Lakner Artúr gyerekszínházában hat évesen már fellépett, aztán miután hazaengedte, színpadra engedte a 20. századi magyar történelem, a tévében, az iskolákban, külföldön, oroszul, angolul, németül, bárhogy, bárhol, bármikor szorzott 12 számjeggyel, fejben. Artista volt, aki megmérte az emberi képességek határait, felmutatta, igazolta mutatványaival istenképmásságunkat.

És látta az ország, hogy ez jó. Komoly és szép játék volt és hálásan köszönjük. Nem volt tanulságok nélkül való sem. Tanúskodott a lehetőségeinkről.

Áldott az Igaz Bíró. Legyen áldás Pataki Ferenc emléke.