Ma 70 éves Vámos Miklós, a beszélgető író

A ’90-es években volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, hogy Magyarországon lehetséges nyilvánosan beszélgetni. És akkor jött egy aktatáskás író, befáradt a tévébe és bemutatott minket önmagunknak.

A műsor neve Lehetetlen? volt, csupa lassúság volt, szertartás és modorosság, csupa nyugalom és béke, ami elég szokatlan egy TV-műsortól. A Radnóti Színház kicsi nézőtere előtt besétált, hosszan mesélt, mint egy óvilágbeli konferanszié, és berendelt valami érdekes embert, akivel úgy dumálgatott, mintha csak otthon lennének, mintha mi igazán ott se lennénk. És ezt néztük hosszan mind, az ő privát kis csevejüket, még a kereskedelmi televíziózás előtti utolsó pillanatban. Még egyszer, utoljára úgy tűnhetett, mintha beszélgetni, csak úgy beszélgetni valami érdekes dolog volna.

Az ember, aki csak úgy besétált az aktatáskájával a ’90-es évekbe, Vámos Miklós volt, aki elsőnek a beszédesen vicces nevű Gerilla zenekarban lépett a nyilvánosság elé, a „pol-beat” műfaj legendás zenekarában, amelynek balról adatott meg bírálnia a rendszert és mulatságos módon annyira elkötelezett balosok voltak, hogy az már ellenzékiségnek számított: a kádárizmus nem szerette, ha állítólagos elveire emlékeztették. Vámos egyetemi felvétele kicsit csúszott, volt ideje anyagot gyűjteni.

Mindenhonnan: számos nyelven olvas és, mivel olyan ráérős alkat, figyelni is van ideje. Azt lehetett tőle megtanulni immár 20 évvel ezelőtt, ami az írók legnagyobb erénye: a lassúság, a figyelem. Az írásai ugyanakkor lendületesek, gyorsan bevonnak, jól el tudsz merülni bennük és éppen annyira szolgálják ki játékaikkal, trükkjeikkel az érdeklődésedet, hogy még éppen ne legyenek tolakodóak. Drámákról beszélnek tartózkodó humorral, visszafogott érzelmességgel, ahogy beszélni is szokott és egy teljes szövegen át kitartott apró elbeszélői ötletekkel. Megbízható, jó kereskedő, mindig ugyanabban a minőségben szállít széles és kitartó közönségnek.

Vámos Miklóst Isten éltesse 70. születésnapján.