Emléktáblát avattak Nemesviden dr. Boskovits István emlékére
Megható és felemelő megemlékezést tartottak Nemesviden dr. Boskovits István, a település és környéke egykori orvosának emlékére. A Nemesvid Község Önkormányzata és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közös szervezésében megvalósult eseményen emléktáblát avattak, majd mártírmegemlékezést tartottak a nemesvidi zsidó temetőben.
A rendezvény létrejöttében kiemelkedő szerepet vállalt Gordon Gábor, a Mazsihisz megemlékezésekért felelős munkatársa, aki hosszú ideje dolgozott azon, hogy a település méltó módon hajthasson fejet egykori zsidó közössége és dr. Boskovits István emléke előtt.
Az ünnepség a nemesvidi posta épülete előtti téren kezdődött, az előtt a ház előtt, ahol egykor dr. Boskovits István is élt, ahol a rendelője működött. A vendégeket Kovács Sándor polgármester köszöntötte, majd beszédet mondott Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, valamint dr. Verő Tamás főrabbi. Az eseményen közreműködött Sámóczi Bálint, a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulója, jelenlétével pedig megtisztelte az ünnepséget ifj. Boskovits István holokauszttúlélő is.
A megemlékezés egyik legmegrendítőbb pillanata az volt, amikor az immár idős túlélő visszatért szülőfalujába, egykori lakóházukhoz, hogy édesapja emléktábláját felavassa. Gordon Gábor az esemény után közösségi oldalán úgy fogalmazott:
Ami ma itt történt Nemesviden, azt a legfontosabb emlékeim között fogom őrizni.
Posztjában felidézte ifj. Boskovits István történetét is, aki 13 éves gyermekként élte át a deportálást, Auschwitzot és Dachaut. A Boskovits család generációkon át szolgálta a környéket orvosként, a helyiek megbecsülését élvezve. A családot 1944-ben hurcolták el: előbb gettóba, majd Auschwitz-Birkenauba deportálták őket. Ifj. Boskovits István végül több ember segítségének köszönhetően élte túl a koncentrációs táborokat, édesapját azonban a nácik meggyilkolták.
Prof. Dr. Grósz Andor beszédében hangsúlyozta: a nemesvidi zsidó közösség története szerves része a település múltjának is.
1944-ben: tizenhét ember. Tizenhét név, tizenhét arc, tizenhét történet – mindegyikük része volt ennek a falunak, ennek a tájnak, ennek a közösségnek – fogalmazott a Mazsihisz elnöke.
Külön is megemlékezett dr. Boskovits Istvánról, akit úgy jellemzett, mint „a vidéki zsidó orvosok ezreinek szimbólumát”, akik még a jogfosztások idején is embertársaik gyógyítását szolgálták.
Grósz Andor kiemelte: „A nemesvidi zsidó közösség egykor élettel töltötte meg ezt a települést. […] A sokszínűség, amelyet a holokauszt megtört, nemcsak a zsidó közösséget fosztotta meg tagjaitól, hanem Nemesvidet is megfosztotta saját gazdagságának egy részétől.”
Az ünnepséget követően a résztvevők átvonultak a nemesvidi zsidó temetőbe, ahol mártírmegemlékezést tartottak. A temetőben elhangzott beszédében a Mazsihisz elnöke arról beszélt, hogy a zsidó temető „a csend helye”, ahol „a föld és az ég közelebb kerül egymáshoz”.
A nemesvidi zsidó közösség egykor élettel töltötte meg ezt a települést. Ma már nincsenek közöttünk, de a jelenlétük mégis itt van: a csendben, amely körülölel bennünket; a kövekben, amelyek őrzik a múltat; és abban a hiányban, amely nem múlik el – mondta Grósz Andor.
Verő Tamás főrabbi emlékimát énekelt a temetőben, ahol a holokauszt emlékmű hátoldalában beépítve ott van az egykori zsinagógát díszítő Tízparancsolat táblája.
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
