Dr. Frölich Róbert főrabbi: Becsüljük azokat, akik csendesen, de nélkülözhetetlenül élnek köztünk
– A zsidó tradíció arra tanít, hogy gyakran csak akkor ismerjük fel az eltávozott igazi súlyát, akkor fedezzük fel értékeit, s akkor becsüljük meg egykori jelenlétét, amikor már nincs közöttünk – írja dróséjában dr. Frölich Róbert országos főrabbi a Hukát–Bálák páros hetiszakasz kapcsán.
Szidránkban a Tóra szinte egyetlen mondatban számol be egy megrázó eseményről, az első prófétanő, Mirjám haláláról:
„Ott meghalt Mirjám, és eltemették.” (4Mózes 20,1)
Közvetlenül ezután azt olvassuk, hogy a nép nem jutott vízhez. A bölcsek ebből azt következtetik ki, hogy a pusztában a víz, a létfenntartás nélkülözhetetlen eleme Mirjám érdemei miatt tartotta életben Izraelt. Úgy tanították, a sivatagi vándorlás éveiben egy kút kísérte a népet, ez biztosította a túlélést. Mirjám halálával ez a kút is eltűnt.
A rabbinikus hagyomány szerint Mirjám egész életében az élet és a remény forrása volt: ő vigyázott a kis Mózesre a Nílus partján, ő vezette az asszonyok hálaénekét a Vörös-tengernél. A víz mellett történt csodák emlékére, a vízparton véghezvitt cselekedetei miatt kapcsolódik a prófétanőhöz a víz, az élet fenntartója.
A zsidó tradíció arra tanít, hogy gyakran csak akkor ismerjük fel az eltávozott igazi súlyát, akkor fedezzük fel értékeit, s akkor becsüljük meg egykori jelenlétét, amikor már nincs közöttünk. A Mirjám halála kapcsán kialakult rabbinikus tradíció egyik rejtett tanulsága az, hogy becsüljük meg azokat, akik csendesen élnek ugyan közöttünk, cselekedeteik nem látványosak ugyan, hangjuk nem harsog egész nap, de személyiségük, szívük, elkötelezettségük nélkülözhetetlen közösségünk és családunk életében, jelenében s jövőjében.
Kapcsolódó hetiszakaszok
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
