Boldog születésnapot, Izrael, te csodagyermek!

Örökre beíródott az egyetemes zsidó történelembe az 5708. esztendő ijár havának 5. napja: ekkor olvasta fel David Ben-Gurion a modern Izrael Függetlenségi Nyilatkozatát Tel-Avivban. A polgári naptár 1948. május 14-ét mutatott, és másnaptól, azaz május 15-től a térség felett megszűnt a brit fennhatóság. A függetlenség napjának ez a rövid történeti háttere, ám ami ennek a nevezetes dátumnak az érzelmi részét illeti, azt nehéz szavakba önteni. Közjogilag „csak” egy állam megalapítását kötjük ehhez a naphoz, de nem akármilyen államról és nem akármilyen földről van szó: Izrael visszatért Izrael ősi földjére, amelyet az Örökkévaló ígért meg Ábrahámnak és utódainak a történelmünk hajnalán. 

Ez a magyarázata annak, hogy az 5708. esztendő ijár havának 5. napja nem pusztán történelmi, hanem lényegében üdvtörténeti jelentőségű dátum: a Héber Biblia alapján a modern és független Izrael létrejötte az Isteni Jelenlét megnyilvánulása. Az Örökkévaló „erős kézzel és kinyújtott karral” segítette győzelemre népét, amely kétezer év száműzetés után, megfogyatkozva, a holokauszt során csaknem teljesen elpusztítva, mégis erős hittel fogott hozzá az új világ felépítéséhez a jogos jussának számító földön. 

Az 1948 óta eltelt évtizedek egy új ország páratlan sikertörténetének korszakát jelzik: Izrael népe sokasodott és gyarapodott. Ez a nép gazdagon termővé tette a puszta sivatagot, világszínvonalú városokat emelt ősi romokon, fantasztikus eredményeket ért el az iparban, a gazdaságban és a honvédelemben, mindezt a Zsidó Állam elpusztítására törekvő, a zsidóságot és Izraelt dühödten gyűlölő ellenség gyűrűjében.

A világ zsidósága olyan büszke Izraelre, amilyen büszke az Örökkévaló lehet a gyermekeire. Boldog születésnapot, Izrael, te csodagyermek! Izrael népe él!

---