Az aradi vértanúk napján emlékezzünk 1848-49 zsidó hőseire is!
Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján a nemzeti gyásznap alkalmából emlékezzünk meg azokról a hittestvéreinkről is, akik honvédként vagy nemzetőrként életüket adták a magyar szabadságért. Habár a történettudomány még nem tárta fel, hogy pontosan hány zsidó honvéd és nemzetőr szolgált, a számukat jelenleg 5-10 ezer közé teszik. Áldozatukat még tiszteletre méltóbbá teszi, hogy hittestvéreink polgári és politikai egyenjogúsításáról csak 1849. július 28-án született törvény. Legyen áldott az emlékük!
A Pesten agyonlőtt Batthyány Lajos miniszterelnök, valamint az Aradon kivégzett 12 tábornok és egy ezredes emlékezetére október 6-át 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá a magyar kormány. De ezen a napon nemcsak rájuk kell emlékeznünk, hanem azokra a magyar zsidókra is, akik szintén fegyvert ragadtak a magyar szabadság és függetlenség kivívására. A pontos számukat egyelőre nem tudjuk, de az bizonyosnak tűnik, hogy
a gyakran emlegetett húszezres szám nem felel meg a valóságnak.
Ez az adat Einhorn Ignác 1851-es munkájában szerepelt, és onnan került be a történeti és emlékezeti irodalomba. Bona Gábor történész 8–10 ezerre becsülte számukat, míg Hermann Róbert a kutatásai alapján mintegy 5 ezres becslést közöl.
A zsidók zöme keresztény katonákkal együtt szolgált, ám önálló zsidó fegyveres egység létrehozására is vannak adatok. Ennek nem az volt az oka, hogy a zsidók egy zászló alatt akartak volna harcolni, hanem sajnálatos módon az, hogy az 1848-49-es nemzetőrséget antiszemitizmus jellemezte, sokan nem voltak hajlandók zsidó bajártsaikkal közös alakulatban harcolni. Bernstein Béla – Horváth Mihály nyomán – azt írja, hogy amikor 1848 szeptemberében Jellačić előrenyomulása miatt Pest védelmére készültek, a nemzetőrségből kirekesztett zsidók közel ezerfős külön zászlóaljat szerveztek. A pontos idézet így szól:
zsidókat „a nemzetőrségben a polgárság nem tűrt meg maga mellett”.
Nemcsak a korabeli Pestről, hanem Pozsonyból is ismerünk hasonló konfliktust: 1848 októberében Korn Fülöp körülbelül kétszáz zsidó jelentkezőt gyűjtött össze, de népfelkelők egyik vezetője megtagadta befogadásukat. Egy másik parancsnok fellépett mellettük, így a zsidó népfelkelők egy része végül részt vett a schwechati ütközetben 1848. október 30-án. Ugyancsak harcoltak zsidó honvédek Klapka György 6. zászlóaljában:
Klapka feljegyzései szerint a nyolcszáz katonájából mintegy 70-en zsidók voltak.
Arról egyelőre nem állnak rendelkezésre pontos adatok, hogy a zsidó honvédek, nemzetőrök, felkelők közül mennyien haltak hősi halált, mindenesetre a harcban elesetteket, a sebesülés vagy betegség következtében meghalt katonákat, a kivégzetteket és a zsidóellenes erőszak civil áldozatait is számba kellene venni.
A mai gyásznap alkalmából fontos hangsúlyozni annak a ténynek a történeti súlyát, hogy a zsidó harcosok úgy mentek csatába, hogy polgári és politikai egyenjogúsításukat csak 1849. július 28-án mondta ki az országgyűlés. Dicső katonai helytállásuk tehát megelőzte a jogi egyenjogúsításásukat.
Fonódjék be emlékük az örök élet kötelékébe!
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
