Pészach anno – ünnepi gondolatok régi idők hangulatában

Alábbiakban a Szombati Újság, az Egyenlőség, az Orthodox Zsidó Újság és a Magyarországi Cionista Szervezet régi idők hangulatát idéző ünnepi gondolataiból szemezgettünk. Minden kedves olvasónknak kóser pészachot kívánunk!

„Izrael szelleme legyen független az idők változatosságától, a korszellem befolyásától. Nemcsak a sötétség napjaiban képezze a hit minden törekvése célját, vágyát, hanem szabadsága annak fényében ragyogjon. Szabadság és Istenszolgálat, ezek összefüggéséről szól hozzánk Pészach ünnepe. Oktat, hogy az első csak akkor leszen üdvére a népnek, ha másikat szolgálja.” (Szombati Újság 1906. április 6./ 1-2. A szabadság ünnepe)

„A természet megifjodásának, az emberiség felszabadulásának nagy ünnepe. Zsidók és keresztények egyaránt ülik meg, mert csak egy jelentősége van az ünnepnek: a világszabadság első diadalának történeti jelentősége. Vallási jelleget csak később tulajdonítottak, és e változás sok vérébe került az emberiségnek. A zsidóság mely ez újítást nem akarta elfogadni, innen számítja üldözésének első korszakát. Az az elem, mely a kereszténységet eredeti szellemétől megfosztotta, a zsidó húsvétot szemelte ki az ostrom céltáblájául, el akarván törölni a szabadság nagy emléknapját, hogy ennek romjaira a hierarchia önkényuralmát felépíthesse.” (Egyenlőség 1884. április. 13./ 1. Bogdáni Mór: Húsvét)

anno_peszach_2.jpg

„Mi, mint a zsidó népnek eleven tagjai, reménnyel, bizalommal nézünk a jövő elé, melytől a népünk és régi földünk újjáébredését, felvirágoztatását várjuk, ők kiknek a felekezet valamely holt dolog, amelynek a neológ részére Magyarországon néhány megalakult és megalakulatlan községkerülete és az ortodoxok számára közvetítő bizottsága van, a Peszachot kegyelettel üli meg, oly kegyelettel, amilyennel az élettelenség és reménynélküliség iránt viseltetik az ember. Nálunk remény, nálunk kegyelet.” (Magyarországi Cionista Szervezet 1910. április hó/ 1-2. Bató Lajos: Vezércikk)

peszach_anno_illusztracio.png

„Ünnep utolsó napján élményszerű bensőséggel folyt le a Kazinczy templomban, a fővárosban időz munkácsi főrabbi újszülött fiának brisz-szertartása, az ünnepi i’tentisztelet keretében. A circumcisiót az örömapa végezte, Sussmann és Steif rabbik közreműködésével. Soha nem tapasztalt zsúfoltság volt ezen az utolsó napi ünnepi i’tentiszteleten. Ott volt a pesti orthodoxia minden számottevő tagja, élükön Kahan-Frankl Samu országos elnök, óbudai Freudiger Fülöp hitközségi elnök az elöljáróság többi tagjaival, dr. Reiner Imre jogtanácsos és számosan mások. Ima után az örömapa vendégül látta a hitközség dísztermében a közönséget és régi kegyes szokás szerint mindenkit ő maga szolgált ki. – A Peszach utolsó napján lefolyt eme aktussal kapcsolatban fölemlítendő, hogy 13 évvel ezelőtt, 1929-ben éppen ezen a napon hunyt el az újszülött fiú nagyapjának, Spira Lázár munkácsi főrabbinak anyja, a híres ropsici cadik dédunokája. Ő reá alkalmazta fia a szent igét: ’Ajz v’hódor levüsah’ – vallási erő és tiszteletreméltó erény volt lelki köntöse’ és ezért „--- /sérült szöveg/--iszchak l’jajm achrajn’ – mennyei ---(mosol)lyal örvendezett az utolsó nap---[nak], Peszach utolsó napjának… Ime, - jegyeztük meg az örömapának – most egybefonódott a dédanya mennyei mosolya a dédunoka paszitája fölötti I’teni örömmel…” (Orthodox Zsidó Újság 1942. április 17. 2. A Peszach Budapesten)