Miskolci Zsidó Közösség: Munka és megújulás

Miskolc városa gazdag és összetett zsidó örökséggel rendelkezik. A holokauszt tragikus eseményei és az azt követő nehéz évek ellenére az itteni zsidó közösség figyelemre méltó ellenálló képességről tett tanúbizonyságot. Ma ez a közösség nemcsak a történelem őrzője, hanem a város kulturális és vallási életének is élénk részét képezi.

A második világháború előtt Miskolcon körülbelül 13 ezer zsidó élt. Ez a virágzó közösség szerves részét képezte a város gazdaságának és kultúrájának. A zsidó lakosok nem a zsinagóga körüli néhány utcában, elszigetelt gettókban éltek, – ami sok más vidéki városra jellemző volt – hanem a település egész területén jelen voltak. Számos üzlet és vállalkozás volt a tulajdonukban a Széchenyi utca, akkori nevén a Kereskedők utcája mentén, ahol a zsidó és görögkatolikus kereskedők osztozkodtak a területen. Míg a XIX. század elején a zsidó közösség jelentős kisebbségnek számított, és a görög kereskedők fölénye ebben az időszakban még megkérdőjelezhetetlen volt, addig a század végére mindez megváltozott, köszönhetően a görögkatolikus közösség asszimilációs törekvéseinek. A zsidók azonban zártabb közösséget alkottak, akik ragaszkodtak identitásukhoz, hagyományukhoz. Jelenlétük a városban ugrásszerűen megnőtt a céhek megszűnését követően.

Megjegyzendő, a Kazinczy utcai fő zsinagóga – amelyet gyakran tévesen ortodox zsinagógának neveznek – gazdag múlttal rendelkezik, és eredetileg nem ortodox imaháznak épült. Mivel a miskolci régi zsinagóga jelentős károkat szenvedett egy 1843-as tűzvészben, ezért 1861-től egy új zsinagóga építésébe fogtak. Ludwig Förster, a budapesti Dohány utcai zsinagóga építésze tervezte, és 1863-ban avatták fel. Eredetileg a neológ hagyományoknak megfelelően a bimát elöl helyezték el, és a zsinagógában orgona is működött. Nem sokkal később az ortodox hívők távozása után a sátoraljaújhelyi rabbigyűlésen kiátkozták a miskolci rabbit és a hitközséget a neológ vallási gyakorlat miatt. A belső vita 1975-ben oldódott meg, amikor az akkori közösség vezetői úgy döntöttek, ortodox lesz ezentúl a zsinagóga. 

A miskolci zsinagóga kívülről. (forrás: www.hellomiskolc.hu)

További érdekesség, hogy manapság, ha miskolci zsinagógáról beszélünk, erre gondolunk, de tudni kell, hogy állt itt két másik is: 1792-ben épült egy egyszintes, egyszerű faszerkezetes épület, valamint 1901-ben a Palóczy utcában is állt egy status quo ante zsinagóga. Érdekesség, hogy a helyi zsidó közösség nem szakadt szét, az emberek többsége használta mindkét helyet imádkozásra.

A Palóczy utcai régi zsinagóga a második világháború alatt találatot kapott. 1963-ban elbontották. Forrás: boon.hu

A századforduló után 150 család, akiknek nem volt elég az itteni vallásosság, kivált a közösségből, és létrehoztak egy ortodox-szefárd imaegyletet egy lakászsinagógában, aminek megtévesztő neve ellenére közel 250 fő férhetett el.

1963-ban lebontották a Palóczy utcai zsinagógát, ma már nem áll a helyén semmi, ami emlékeztetne rá. 1968-ban, amikor a szefárd imaházat is bezárták, az ott imádkozók egyesültek az itteniekkel, és ebbe a zsinagógába kezdtek járni: a Kazinczy utcaiba.

A zsinagóga építészeti sajátosságai ellenére itt hagyományos értelemben soha nem neológia volt. Már az első szervezet neve is diósgyőri ortodox izraelita hitközség volt 1832-ig, utána a neve megváltozott és borsodi hitközség lett. Ezt követően vált miskolci hitközséggé.

Rendkívül megrendítő és szomorú élmény volt belépni Kazinczy utca 7. szám alatt található zsinagógába. A kívülről magával ragadó és impozáns épület ajtaján túl egészen elképesztő kép fogadja a látogatókat: egymásra pakolt széksorok, felszedett padlózat, szétázott falak.

A zsinagóga belső mai állapota.

Szomorú, hogy az elmúlt években senki és semmi nem szabott gátat annak, hogy ez az egyedi és csodálatosan szép zsinagóga a pusztulás útjára lépjen. Ma már, ahogy a főrabbi fogalmaz, katasztrófa turizmus folyik itt. Valamikor ortodox volt Deutsch Miklós elnök családja is. Ő maga is ebben a zsinagógában volt bár micvó, éppen ezért megrendülve mesélt arról, milyen látni ezt a pusztulásra ítélt zsinagógát, ami jelenleg az enyészeté, holott sokkal többet érdemelne ez a csodálatos építmény, amit igazi kincsként kellene óvni.

A zsinagógával szemben található az imaterem, egy tágas és jól karbantartott épület, ahol a közösség rendszeres istentiszteletekre és ünnepségekre gyűlik össze. Heti négyszer van minjen – hétfőn és csütörtökön délelőtt, valamint pénteken és szombaton. Ha valakinek yahrzeitja (halálának évfordulója) van, szükség szerint további összejöveteleket tartanak. Az olyan vallási ünnepeken, mint a Ros Hásáná és a Pészah, jelentős a részvétel: a széderasztalnál közel 60-an vettek részt legutóbb.

A többfunkciós épületkomplexum egy másik pontján található a Múzeum, ami a miskolci zsidó élet másik sarokköve. A kiállítótér szakrális tárgyak, történelmi dokumentumok és vizuális anyagok gyűjteményének ad otthont, amelyek a zsidó közösség gazdag történetének krónikáját mutatják be. A magyar és angol nyelven egyaránt megtekinthető kiállítás az állami és egyházi iskolákból is vonzza a látogatókat, akik tárlatvezetés segítségével tudhatnak meg többet a zsidóságról, azokról az emberekről, akik itt éltek és élnek, ebben a városban. Deutsch Miklós hitközségi elnök elmondta, milyen sokat jelent az, hogy sok diák, akik nem túl gyakran találkoznak zsidó emberekkel, ezekben a termekben kaphat egyfajta „első benyomást” a zsidóságról, szokásaikról és történelmükről.

A múzeumban látható 52 település neve, egykor ezek tartoztak a miskolci anyahitközség alá. A háború utáni időszakban a hitközség egyetlen rabbija Shuk Jenő, a Magyar Izraeliták Országos Közössége (MIOK) ortodox rabbitanácsának elnöke lesz. A MIOK az az ernyőszervezet volt, ami alá az állam megpróbálta betömöríteni az összes zsidó felekezetet és irányzatot.

Shuk Jenő rabbi halála után nem volt Miskolcnak rabbija, a jelentősebb eseményeken és ünnepekkor Budapestről érkeztek rabbik.

Markovics Zsolt főrabbi – aki 2017-ben egyedül költözött Miskolcra, itt családot is alapított – kiemelte: a közösség és a hitközség vezetőinek érdemeit dicséri, hogy  milyen erős kapcsolatrendszert sikerült kialakítani a történelmi egyházak képviselőivel, s hasonlóan pozitív és zökkenőmentes a közös munka az önkormányzattal is.  Deutsch Miklós hitközségi elnök fontosnak tartotta kiemelni, hogy a mikve projektjéhez hasonlóan törekedni fog arra is, hogy helyreállíttassa a zsinagógát, és az épület megkapja a megérdemelt figyelmet és törődést a jövőben. Az elnök úr eltökéltségét meghálálja a közösség, nem csoda, hogy erős kapcsolatrendszert sikerült kiépíteni köztük. A kiletagok elkötelezettsége megmutatkozik a rendszeres imaalkalmakon is, a sokszínű és aktív közösségi életben és programokon.

A városvezetéssel való kiegyensúlyozott együttműködést mutatja az is, hogy nemrég közös mártír istentiszteletet tartottak az Avasi Zsidó Temetőben. Az eseményen 180-200 ember vett részt, és többek között jelen volt a leköszönő polgármester és az új városvezetés is, továbbá dr. Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke. Egyházi részről Juhász Ferenc, az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke jelent meg. Nógrádi Gergely főkántor énekelt és Markovics Zsolt főrabbi mondott beszédet a megemlékezésen. A gyászistentisztelet a közös kádissal, azaz a gyászolók imádságával zárult, valamint az emlékkövek elhelyezésével a holokausztban elhunytak tiszteletére.

Az Auschwitzba deportált több mint 12 ezer megyei mártír tiszteletére emelt emlékművek a sírkert nyugati oldalán tekinthetők meg.

A holokauszt nem kímélte a miskolci zsidókat sem. A soá embertelensége megtizedelte a közösséget, a háború után mindössze mintegy 2 ezer zsidó tért vissza Miskolcra. Sok túlélő kivándorolt Izraelbe és az Egyesült Államokba, tovább csökkentve a helyi zsidó lakosság számát.

Minden fájdalom és nehézség ellenére azonban elmondható, hogy a helyi zsidó közösség ma is irigylésre méltóan erős és kitartó. Szívóssága tetten érhető a heti négyszeri imaalkalmakkor, valamint az olyan különleges és jelentős pillanatokkor, mint amilyen a mikve avatás volt a közelmúltban. A mikve, vagyis a rituális fürdő felújítása és felavatása nem csupán a Miskolci Zsidó Közösség számára az egyik legjelentősebb fejlemény, hanem szimbolikus jelentőségű ügy az egész magyar zsidóság számára.

Mikve

A mikve 40 éven át leromlott állapotban, kihasználatlanul és elfeledve állt. Deutsch Miklós azonban felismerve fontosságát, szorgalmazta a felújítást. A beruházás nagyszabású vállalkozás volt, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) anyagi támogatásával és 40 millió forintos állami támogatással jöhetett létre. Ma a mikve fenntartási és energiaköltségeit egy cég fedezi, amely a hitközségtől bérli a helyiségeket.

A mikve helyreállítását nemcsak Miskolc, hanem az egész magyar zsidóság számára jelentős mérföldkőnek tekintették. Jelzi ezt az is, hogy az avatáson jelen volt Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és Radnóti Zoltán főrabbi is. Kiemelték a mikve szerepét a régió hagyományos zsidó életének újjáélesztésében.

Viharos történelme ellenére a Miskolci Zsidó Hitközség elkötelezett a hagyományok ápolásában és örökségük helyreállításában. Elkötelezettségük egyik szimbóluma az elkészült glatt kóser mikve, ami minden vallási előírásnak megfelel.

Markovics főrabbi kifejezte reményét azzal kapcsolatban, hogy reméli, megélheti még a napot, amikor felavathatja a zsinagógát, és beviheti a tórát e falak közé. A patinás épület egy renoválás után nem csupán a zsidó közösségnek jelentene sokat, de a város kulturális életében is kulcsfontosságú helyszínné válhat, ahol koncerteket, kiállításokat tarthatnának.

Zucker-Kertész Lilla írása