Ma este beköszönt Tisa BeÁv – Miért gyászolunk Áv hó 9-én?

Ma este 7 óra 59 perckor beköszönt a zsidóság legnagyobb gyásznapja – a Jeruzsálemi Szentély pusztulásának napjára emlékeztető böjtnap, a Tisá BeÁv. A böjt holnap (kedd) este 8 óra 33 percig tart.

Áv hónap 9. napján a zsidó történelem legtragikusabb eseményeire emlékezünk. Ezen a napon rombolták le mind a két Szentélyt, a babiloniak először, aztán a rómaiak 650 év múlva.

Tisa BeÁv több, mint a templomok elvesztésének emléke; ez a nap a zsidó nép évezredeken át tartó kollektív bánatát foglalja magába. 

A zsidó hagyomány a nemzeti tragédia számos pillanatát szőtte bele ebbe a napba, összekapcsolva olyan ősi eseményeket, mint a kémek jelentése a pusztában, a modern kor legsötétebb időszakával, a holokauszttal. Áv hó 9-e ezért olyan emléknap, amely a zsidó nép száműzetésének és hosszú szenvedéstörténetének fájdalmát szimbolizálja.

Imaidők zsinagógáinkban

Ennek a napnak a jelentősége egészen a Tóráig nyúlik vissza. 

Már Ábrahám is idegenként írta le magát azon a földön, amelyet Sára temetésére vásárolt. Egészen az egyiptomi rabszolgaságáig és a 40 éves sivatagi vándorlásukig, a zsidók mindig átérezték a jövevénylét állapotát.

Idegenek és szolgák voltunk Egyiptomban, majd 40 éven át bolyongtunk a sivatagban, ezért tanítja a Tóra – bölcseink szerint 36-szor nyomatékosítva –, hogy „szeresd a jövevényt”.

A veszteség és a száműzetés érzése a mai napig emlékeztet minket arra, hogy a megváltás isteni ígérete még nem teljesedett be teljesen. Bár létezik a modern Izrael állam, és Jeruzsálem ismét a zsidó nép fővárosa, a Szentély hiánya és a megváltás befejezetlen állapota arra emlékeztet, hogy a száműzetés és a szenvedés fájdalma még mindig bennünk él.

Tisa BeÁv napján a zsidó közösség 25 órás böjtöt tart, és nemcsak az ételtől és italtól, hanem más kényelemtől is tartózkodik. A fürdés általában tilos, bár a különösen forró napokon a tisztálkodás érdekében kivételt tehetünk. A hagyományos gyászgyakorlatok közé tartozik a házasélettől való tartózkodás, a kényelmes bőrcipők kerülése és a Tóra tanulmányozásától való tartózkodás – hiszen Isten szavát megérteni végtelen öröm és gyászidőszakban nem engedélyezett. A kivétel éppen Jeremiás Siralmai, Jób könyve, Ézsaiás próféta könyvének bizonyos szakaszai és a Talmudnak a gyásszal és a Szentély pusztulásával foglalkozó részei. Ugyanakkor nincs érvényben olyan szigorú munkatilalom, mint Szombat idején.

„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” /Kohelet/

E gyásznap nem csupán a múltbeli tragédiákra való emlékezésről szól, hanem a remény üzenetét is hordozza. 

A zsidó hagyomány azt tanítja, hogy a Messiás Áv 9-én fog megszületni, ez a hit a jövőbeli megváltás lehetőségével tölti meg ezt a szomorú napot. Miközben gyászoljuk a múltat, előre tekintünk arra a napra, amikor a száműzetés sebei begyógyulnak, amikor béke fog uralkodni, és amikor – ahogyan azt Ézsaiás és Malakiás próféta megálmodta – "a farkas együtt fog élni a báránnyal".

Amíg ez a nap el nem érkezik, Tisa BeÁv erőteljes emlékeztető marad a zsidó szellem kitartó küzdelmére, elmélkedésre szólítva fel a közösséget. A gyász életünknek éppen olyan szerves része, mint az öröm. Az élet teljes átéléséhez komolyan kell vennünk a gyászt és a fájdalmat is, s ha nem akarunk hárítani – úgyis reménytelen –, akkor vehetjük majd igazán komolyan a vigasztalást is: a hagyomány szerint a Messiás Áv hónap 9. napján fog megszületni. Talán éppen idén.