Ma este 7 óra 59 perckor beköszönt a zsidóság
legnagyobb gyásznapja – a Jeruzsálemi Szentély pusztulásának napjára
emlékeztető böjtnap, a Tisá BeÁv. A böjt holnap (kedd) este 8 óra 33 percig
tart.
Áv hónap 9. napján a zsidó történelem legtragikusabb
eseményeire emlékezünk. Ezen a napon rombolták le mind a két Szentélyt, a
babiloniak először, aztán a rómaiak 650 év múlva.
Tisa BeÁv több, mint a templomok
elvesztésének emléke; ez a nap a zsidó nép évezredeken át tartó kollektív
bánatát foglalja magába.
A zsidó hagyomány a nemzeti tragédia számos pillanatát
szőtte bele ebbe a napba, összekapcsolva olyan ősi eseményeket, mint a kémek
jelentése a pusztában, a modern kor legsötétebb időszakával, a holokauszttal.
Áv hó 9-e ezért olyan emléknap, amely a zsidó nép száműzetésének és hosszú
szenvedéstörténetének fájdalmát szimbolizálja.
Ennek a napnak a jelentősége egészen a
Tóráig nyúlik vissza.
Már Ábrahám is idegenként írta le magát azon a földön,
amelyet Sára temetésére vásárolt. Egészen az egyiptomi rabszolgaságáig és a 40
éves sivatagi vándorlásukig, a zsidók mindig átérezték a jövevénylét állapotát.
Idegenek és szolgák voltunk Egyiptomban,
majd 40 éven át bolyongtunk a sivatagban, ezért tanítja a Tóra – bölcseink
szerint 36-szor nyomatékosítva –, hogy „szeresd a jövevényt”.
A veszteség és a száműzetés érzése a mai
napig emlékeztet minket arra, hogy a megváltás isteni ígérete még nem
teljesedett be teljesen. Bár létezik a modern Izrael állam, és Jeruzsálem ismét
a zsidó nép fővárosa, a Szentély hiánya és a megváltás befejezetlen állapota
arra emlékeztet, hogy a száműzetés és a szenvedés fájdalma még mindig bennünk
él.
Tisa BeÁv napján a zsidó közösség 25 órás
böjtöt tart, és nemcsak az ételtől és italtól, hanem más kényelemtől is
tartózkodik. A fürdés általában tilos, bár a különösen forró napokon a
tisztálkodás érdekében kivételt tehetünk. A hagyományos gyászgyakorlatok közé
tartozik a házasélettől való tartózkodás, a kényelmes bőrcipők kerülése és a
Tóra tanulmányozásától való tartózkodás – hiszen Isten szavát megérteni
végtelen öröm és gyászidőszakban nem engedélyezett. A kivétel éppen Jeremiás
Siralmai, Jób könyve, Ézsaiás próféta könyvének bizonyos szakaszai és a
Talmudnak a gyásszal és a Szentély pusztulásával foglalkozó részei. Ugyanakkor
nincs érvényben olyan szigorú munkatilalom, mint Szombat idején.
„Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” /Kohelet/
E gyásznap nem csupán a múltbeli
tragédiákra való emlékezésről szól, hanem a remény üzenetét is hordozza.
A zsidó hagyomány azt tanítja, hogy a Messiás Áv 9-én fog megszületni, ez a hit a jövőbeli megváltás lehetőségével tölti meg ezt a szomorú napot. Miközben gyászoljuk a múltat, előre tekintünk arra a napra, amikor a száműzetés sebei begyógyulnak, amikor béke fog uralkodni, és amikor – ahogyan azt Ézsaiás és Malakiás próféta megálmodta – "a farkas együtt fog élni a báránnyal".
Amíg ez a nap el nem érkezik, Tisa BeÁv
erőteljes emlékeztető marad a zsidó szellem kitartó küzdelmére, elmélkedésre
szólítva fel a közösséget. A gyász életünknek éppen olyan szerves része, mint
az öröm. Az élet teljes átéléséhez komolyan kell vennünk a gyászt és a
fájdalmat is, s ha nem akarunk hárítani – úgyis reménytelen –, akkor vehetjük
majd igazán komolyan a vigasztalást is: a hagyomány szerint a Messiás Áv hónap
9. napján fog megszületni. Talán éppen idén.