Kardos Péter főrabbi: A fény ünnepe után már hosszabbodnak a nappalok

„És most engedjük el fantáziánkat s képzeljük el, hogy ezen órán azoknak a lelkei gyülekeznek lenn, akik valaha ide jártak imádkozni. Hogy honnan tudom, hogy most ott vannak? Mert beszélünk róluk!” – Az alábbiakban Kardos Péter főrabbi beszédét közöljük, amely a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) által szervezett hanukai megemlékezésen az egykori budavári zsinagóga emléktáblájánál 2025. január 2-án hangzott el.

mazsike-hanuka-kardos-péter.jpg

Kedves Barátaim!

Van, akinek ezen óra hanukabúcsúztatás, van, akinek ünnepköszöntő… Kérdezhetnétek, mért itt, ezen a helyen tartjuk a szertartást. Alighanem akik itt vannak, tudják: 1684 óta egy zsinagóga van alattunk, fölötte adózunk emlékének. A zsidó sírköveken két betű is található. Rövidítés: paj nitmon – itt van elrejtve. Ez megfelel a magyar „itt nyugszik”-nak. Ez a két betű hiányzik az emléktábláról.

És most engedjük el fantáziánkat s képzeljük el, hogy ezen órán azoknak a lelkei gyülekeznek lenn, akik valaha ide jártak imádkozni.

Hogy honnan tudom, hogy most ott vannak? Mert beszélünk róluk!

A remény is jelen van lelkünkben.
Hogy egyszer talán majd kiássák.
Hogy egyszer talán majd újjáépítik.
Hogy egyszer talán majd felavatják.

Hogy egyszer majd felvésik falára a prófétai mondatot:

KI VÉSZI BÉSZ TÖFILO JIKORÉ LÖCHO HOÁMIM – ez az imák háza valamennyi nép számára.

Kérdezhetnétek, miért most tartjuk ezt a szertartást, hanuka kimenetele előtt néhány órával.

Mert marasztaljuk az ünnepet, ahogy a sábesszal a Meá Seárimban teszik…

Néhány évtizeddel ezelőtt eljutottam álmaim városába, Jeruzsálembe. Távoli rokonaim meghívtak, hogy töltsem velük a szombatot. Amikor megadták címüket: Meá Seárim, Báté Hungarim – Magyar Házak –, sejtettem, hogy életem leghosszabb ünnepének leszek résztvevője.

Péntek délután érkeztem – középkori látvány és hangulat fogadott. Alighogy kicsomagoltam, megszólalt a sziréna. Túlélőként csomagomhoz kaptam, hogy az óvóhelyre menjek. Megfogták a karomat: ülj vissza nyugodtan, bejött a sábesz.

És ezt így hirdetik ki? Kinek szól a sziréna?

A környék autósainak, nehogy behajtsanak ide, mert fiaink kővel megdobálják őket…

A szabad vallásgyakorlás ilyen markáns megnyilvánulásának azóta sem voltam tanúja. Este, amikor kiment a sábesz, elköszöntem vendéglátóimtól, ők azonban: még ne menj, ültettek vissza a helyemre, és elővették a sábeszi gyertyákat, meggyújtották, és áhítattal néztek a lángokba.

Látták, hogy nem értem a dolgot, ezért megmagyarázták: csak nem gondolod, hogy legszentebb ünnepünket csak úgy elengedjük? Marasztaljuk!