– Miért mondta a főpohárnok, hogy „vétkeimet említem ma”? Mi vajon említhetjük a vétkeinket? Ez mikor pozitív, mikor negatív? Miért kritizálta Rav Kahana azokat, akik a vétkeiket említik? És hogyan alakultak ki a téli pogány ünnepek a Talmud szerint? – többek között e kérdésekre igyekszik választ találni az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számában Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija a MIKÉC hetiszakasz kapcsán.
Logikusan hangzik: ha eléggé erősen hiszünk abban, hogy mindenről a Teremtő gondoskodik, akkor nincsen okunk félni semmitől.
„Az Örökkévaló velem van, nem félek – mit árthat nekem ember?” (Zsoltárok 118:6)
Így mondja Dávid király a Hálél imában is gyakran mondott zsoltárjában (melyet most Chanuka alkalmából többször is el fogunk mondani a zsinagógákban).
Ennek fényében a hetiszakaszunk nagy kérdése: hogyan lehetséges az, hogy Jákob félt Észávtól?
„És visszatértek a követek Jákobhoz, és mondták neki: eljöttünk testvéredhez, Észávhoz, és ő is jön eléd, és négyszáz ember van vele. És félt Jákob nagyon, és bajban érezte magát.” (Mózes 1., 32:7-8)
Vajon lehetséges, hogy a félelemnek van helye az istenszolgálatban? Vagy ez mindig rámutat a bitáchon, vagyis Gondviselésbe vetett bizalom hiányába, és így eredendően rossz?
Egy klasszikus forrásban a Talmud azt bizonyítja, szintén a Zsoltárok könyvére támaszkodva, hogy a félelem hiánya és a Teremtőbe vetett bizalom erős összefüggésben van:
„Tanították mestereink: történt az idős Hiléllel, hogy az úton ment, és kiáltást hallott a városban. Azt mondta: biztos vagyok benne, hogy nem az én házamból jön. Róla mondja az Írás: ’a rossz hallottaktól nem fél, erős a szíve, bízik az Örökkévalóban.
Rává mondta: ez a mondat mindkét irányba magyarázható. ’a rossz hallottaktól nem fél’ – mi az oka? Az, hogy ’erős a szíve, bízik az Örökkévalóban’. Fordítva: ’erős a szíve, bízik az Örökkévalóban, a rossz hallottaktól nem fél’.” (Beráchot 60a, Zsoltárok 112:7 alapján)
Pontosan mit is akar ezzel mondani Rává? Akinek erős a szíve, az nem fél a rossz hírektől – ezt az irányt értjük. De mit jelent fordítva?
Talán azt, hogy a félelmet könnyebben tudjuk értelmezni, mint a bizalmat. A félelem nagyon valóságos, mindennapi élményünk, a bizalom azonban absztrakt és filozófiai, nehezen tudjuk pontosan megfogni, körülírni.
Ezért az a jó tanács, hogy ha valaki erős és bizalommal teli szívet akar szerezni, akkor a félelem tulajdonságát figyelje. Amikor érzi magában, hogy felébred, akkor gondoljon a Teremtő Gondviselésére, és ezáltal megerősíti, gyakorolja a bizalom képességét.
Ebből pedig máris megtanultuk, hogy
a félelemnek igenis nagy a jelentősége a Teremtő szolgálatában: éppen ez segíthet minket abban, hogy megerősödjünk a hitben.
Binjomin rabbi magyarázatát teljes terjedelmében az Omek magazin legfrissebb számában olvashatják el.