12.26. 15:40, kimenete: 12.27. 16:51 
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 40 perckor köszönt be, a királynő holnap 16 óra 51 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a VÁJIGÁS hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
„Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: »Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint Fáraó«.”
(1 Mózes 44,18)
Ahhoz, hogy tisztábban lássuk, milyen hihetetlenül kulturált és civilizált párbeszéd zajlik le Egyiptom hatalmas nagyura és egy egyszerű héber pásztor között, tekintsük át, hogy abban a történelmi korban, amelyben József és testvérei éltek, mi jellemezte az emberek és a különböző társadalmak interakcióját. Röviden szólva: a brutális erőszak, amelynek agresszív világában az olyan udvarias szavaknak, mint amiket Júda és József váltott, nem volt szerepük.
József a jelenlegi tudásunk szerint valamikor i. e. 1700 – 1550 körül élhetett, egy olyan korban, amelynek régészeti és írott forrásai rendkívül kegyetlen, gyakran rituális színezetű erőszakról tanúskodnak.
Mivel József egyiptomi tisztségviselő volt, ismernie kellett azokat a mágikus „átokszövegeket”, amikkel az egyiptomiak küzdöttek ellenségeik ellen. Olyan agyagfigurákat és edényeket találtak a régészek, amelyekre ellenséges kánaáni és núbiai törzsfők neveit írták. Ezeket egy átokráolvasó rituálé során szimbolikusan összetörték, leköpték és eltemették, hogy mágikus úton semmisítsék meg az ellenfelet.
Ebből a korból ismert egy fáraó sztéléje, amelyen az uralkodó azzal dicsekszik, hogy a megtámadott települések kútjait megmérgezte, a terményeket felgyújtotta, a lakosokat elhurcolta, aki ellenállt, azt legyilkolta. A Nílus mentén erődre emlékeztető téglaépületeket építettek, amelyek deportáló táborok voltak az elhurcoltak számára. De ha tehette, az ellenség sem kímélte Egyiptomot, erre példa egy olyan fáraó múmiája, amelyen brutális fejsérülések nyomai láthatók: egy bárd szétzúzta a homlokát, egy tőr a füle mögé hatolt, az orrát és az állkapcsát pedig teljesen összetörték.
Józsefnek a Tórából megismerhető sorsa tökéletesen illeszkedik ebbe a korba. A rabszolga-kereskedelem, a politikai intrikák miatti bebörtönzés és a népcsoportok közötti éles gyűlölet nem csupán irodalmi elem, hanem a korabeli közel-keleti mindennapok véres valósága volt.
Ha ebben a kegyetlen, embertelen korban olyan szelíd szavak hangzanak egy egyiptomi nagyúrral való tárgyalás során, mint a „kérlek, uram”, az már-már anakronizmusnak tekinthető.
A Tóra ebben a hetiszakaszban példát ad nekünk abból, hogy még a legvéresebb brutalitás korában is megvan a lehetőség arra, hogy az ember emberségesen „odalépjen” a másikhoz. Miképpen Júda „odalépett” a rettegett nagyúrhoz, felajánlva neki a normális, kulturált dialógus lehetőségét, amelyet a hatalmas úr el is fogadott.
Júda odalépett – és Józseffel együtt győzött. Így győzedelmeskedik a kultúra a barbárság erői fölött.
Jó szombatot!
