Náznánfalva emlékei különleges zsidó világba engednek bepillantást

Az elmúlt fél évben Király Mátyás és Lózsy Tamás által jelentős kutatómunka indult be annak érdekében, hogy a Zsidó Múzeumban a náznánfalvi fazsinagógáról nemrég megnyílt tárlat méltó módon mutathassa be az 1940-es évekre elpusztult épület megmaradt elemeit.  Király Mátyással, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársával abból az alkalomból közlünk interjút, hogy a kiállításon tárlatvezetést tart február 20-án, csütörtökön délután 4 órától. 

– Mikor és hogyan találkozott a náznánfalvi zsinagóga maradványaival a Zsidó Múzeumban?
– Mikor öt évvel ezelőtt elkezdtem a levéltáros munkámat, a múzeum térben sétálva többször megakadt a szemem a náznánfalvi fapanelek darabjain, amik 2016-ban kerültek a kiállítótérbe. Akkor még nem tulajdonítottam akkora figyelmet a témának, mivel befejezett kutatásnak gondolta. Aztán  2024 nyarán egy véletlen – ha létezik olyan – folytán a szemem elé került az egyik raktárunkban az előtte oly sokszor látott, jellegzetes kék szín és az első látásra naivnak tűnő héber betűk sora…

Király Mátyás a tárlatmegnyitón

– Mit láthatunk a tárlaton a zsinagógából?
– Az újonnan megtalált fapanelek egészen különleges világba engednek betekintést. A tanulmányomban részletesen kitérek azokra a szlihot imákra, amelyek a két egymáshoz kapcsolódó, hosszú deszkákon olvashatól. Az általunk csak „dinnyés deszkának” hívott különálló panelről azt kell megemlíteni, hogy ez a deszka az egykori fazsinagógában, a Tóraszekrénytől balra, a plafon boltíve és a fal találkozásánál helyezkedett el. A kutatás során felfedezett fotón első ránézésre alig látszik, de jobban megnézve már világos, hogy ez a darab egy történetet mesél el. A történet a Királyok első könyvének 6:18 sorait jeleníti meg, amelyek a salamoni szentély belső képét írják le. Láthatunk két oszlopot, Jákin és Boáz oszlopait, tetejükön dinnyével teli kosárral, amit az alábbi idézet erősít meg: 

„És cédrus volt a házon, annak belsején, vadugorkák és kinyílt virágok kifaragásával; mind cédrus volt, kő nem volt látható”. 

A „vadugorka” a ma ismert dinnye archaikus elnevezése volt az IMIT Bilbiában. A két oszlop között két indapár húzódott, az ottani feliratból négy betű marad ránk, de a szövegkörnyezetet ismerve vissza tudtuk fejteni, hogy mi volt odaírva:

„[…] ez az asztal, mely az Örökkévaló színe előtt van”
(Jechezkél 41:22). 

A két oszlop lábánál alig kivehetően a frigyláda körvonalait figyelhetjük meg, melynek két oldalán egy-egy kerubszárny látható. Ez a kutatás igazán különleges és fontos megfejtést jelent a múzeum életében, mivel a vészkorszak félresöpörte a tudományos szintérről a megmentett paneleket, így azok évtizedekre feledésbe merültek.

– Miért ragadta meg ennek az épületnek a története, a sorsa? Van személyes kötődése is a régióhoz?
– Személyes kötődésem nem igazán van, de sokat járok Maros és Hargita felé. Nemcsak Náznánnak, hanem Bözödújfalunak és magának Marosvásárhelynek a zsidó múltjával foglalkoztam már korábban. Így most, hogy Náznánnal is ilyen behatóan dolgozhattam, nagy öröm számomra, hogy azzal a régióval foglalkozhatok, amelynek ilyen különleges zsidó múltja van. Nehéz egyensúlyozni a zsidó múzeum páratlan tárgyállományában, de én mindig olyan témával szeretek foglalkozni, ami még tartogat megválaszolatlan kérdéseket. Náznánfalva esete nagy kérdést vetett fel, és reményeim szerint erre sikerült is válaszokat találni.