Ma 80 éve került hatalomra a nyilas csőcselék Magyarországon

1944. október 15-én, az esti órákra már a nácik voltak a helyzet urai, Horthy visszavonta kiáltványát, lemondott, és német nyomásra Szálasi Ferencet bízta meg kormányalakítással. A nyilas uralom idején Budapesten körülbelül 8 ezer zsidót gyilkoltak meg a nyilasok. További mintegy 9 ezer üldözött a bombázás, az éhezés, a betegségek következtében halt meg, vagy önkezével vetett véget életének.

1944 őszétől kezdve Horthy Miklós kormányzó és legszűkebb köre a német szövetségből való kiválásra készült. Ezzel a németek is tisztában voltak, és előkészületeket tettek az akció megakadályozására. Mind a kormányzó, mind a nácik október 15-ét jelölték ki döntő napnak. 

A reggeli órákban német kommandósok elrabolták Horthy fiát, ifj. Horthy Miklóst, a kiugrási előkészületek egyik fő szervezőjét. Délelőtt a feldúlt kormányzó bejelentette Veesenmayer német követnek, hogy Magyarország kilép a háborúból. Egy óra körül a rádió közvetítette Horthy kiáltványát, amelyben bejelentette, hogy Magyarország fegyverszünetet kért (holott a valóságban azt négy nappal korábban Moszkvában már meg is kötötte).

Ezekben a sorsdöntő órákban derült ki, hogy a kiugrást mennyire rosszul készítették elő. A beavatottak nem cselekedtek egységesen, a tétova kezdeményezések hamar elhaltak. A nácibarát, nyilas érzelmű főtisztek gyorsan átvették a kulcspozícióban lévő magyar katonai alakulatok irányítását, és megakadályozták, hogy a kormányzó utasításai eljussanak a megfelelő helyekre. 

Az esti órákra már a nácik voltak a helyzet urai, az éjszaka folyamán szórványos harcok során megszállták a kormányzó székhelyét, a budai várat. Az elrabolt fia életéért aggódó, megzsarolt Horthy visszavonta előző napi kiáltványát, lemondott, és német nyomásra Szálasi Ferencet bízta meg kormányalakítással. A Szálasi-kabinet elvileg koalíciós kormány volt, hiszen a Nyilaskeresztes Párt mellett más szélsőjobboldali erők, így a Magyar Élet Pártja, a Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzetiszocialista Párt is helyet kapott benne.

A gyakorlatban azonban Szálasi akarata döntött minden kérdésben. Nemcsak azért, mert ő volt a kormányfő, hanem azért is, mert a kabinet gyakran háttérbe szorult a nyilas központi irányítószerv, a Nemzetvezetői Munkatörzs mögött. Szálasi minden hatalmat a saját kezében koncentrált. Letetette a „nemzetvezetői" esküt, ezzel Hitlerhez hasonlóan egy személyben lett miniszterelnök és államfő. Szálasi a végsőkig elkötelezte magát és az országot a német szövetség és a háború folytatása mellett.

Szálasi és Hitler Berlinben, 1944 végén

A nyilas hatalomátvétel idején az országban Budapesten kívül már csak a munkaszolgálatos századokban voltak zsidók. A fővárosban több mint 200 ezer, a honvédelmi kötelékben körülbelül 100 ezer zsidó várta rettegve, mit hoz a nyilas uralom. 

Szálasi Ferenc meggyőződéses „aszemita" lévén, „zsidómentes" Magyarországot kívánt kormányozni. Emellett azonban más szempontok is irányították zsidópolitikáját: egyfelől az egyre romló katonai helyzet miatt folyamatosan növekvő munkaerőhiány, másfelől uralma nemzetközi elismerésének igénye. 

A csillagos házakat október 16-án több napra lezárták. A zsidók semmilyen indokkal nem hagyhatták el a házakat. A nyilas őrség sem élelmet, sem orvosokat, szülészeket nem engedett be a házakba. Előbb Eichmann és Vajna Gábor, a nyilas belügyminiszter, néhány nap múlva Veesenmayer és Szálasi kötöttek megállapodást a munkaerő átadásáról, azaz a deportálások megindításáról. 

A németek az osztrák-magyar határon az új birodalmi védőállás sáncainak kiépítésére akarták felhasználni a magyar zsidókat. Október 20-tól szisztematikusan sorozták a lezárt csillagos házak lakói közül a 16 és 60 év közötti férfiakat és a 16 és 40 év közötti nőket. Előfordult, hogy 80 éves, beteg öregeket vagy gyerekeket is elvittek. Ezeket az embereket árokásó századokba szervezték, és Budapest környéki védművek kialakításán dolgoztatták. 

Az árokásók közül sokan meghaltak a nélkülözések és a nyilas őrszemélyzet brutalitása miatt. Napirenden voltak a kézigránátos és géppisztolyos kivégzések. November 6-án elindultak a halálmenetek, melyek során az árokásó századok egy részét, és a csillagos házakban összefogdosott további ezreket nyugatra hajtották. A fő koncentrációs központ a Nagybátony-Újlaki Téglagyár óbudai telepén volt. Itt két-három napot töltöttek étlen-szomjan az időjárás viszontagságainak és a nyilasok kegyetlenkedésének kitett emberek, mielőtt gyalog útnak indultak a nyugati határszél irányába. 

Ekkorra ugyanis a szövetséges légi fölény következtében már nem állt megfelelő vasúti kapacitás a nácik és a nyilasok rendelkezésére. Ezért a kimerült, beteg, agyongyötört embereket gyalogmenetekben hajtották Hegyeshalom felé az országúton. A tervek szerint egy oszlop 8 nap alatt érte el a német (osztrák) határt. Bár elvileg a hatóságoknak az út során gondoskodniuk kellett volna az ellátásról, ez többnyire elmaradt. 

Az erejüket vesztett lemaradókat és az elfogott szökevényeket kivégezték. Mire egy-egy halálmenet elérkezett a magyar-osztrák határra, az életben maradt deportáltaknak általában jártányi erejük sem maradt, pedig itt erődítési munka, majd koncentrációs tábor várta őket.

* * *

A németek hamarosan meghökkenve tapasztalták, hogy Szálasi korántsem olyan készséges a zsidókkal kapcsolatban, mint Sztójay volt 1944 tavaszán és nyarán. A halálmenetek során a nyilas rezsim még átadott mintegy 50 ezer munkaszolgálatost és fővárosi zsidót a németeknek. Már ekkor is többet alkudozott azonban a „kölcsönzsidók" számáról, és sorsáról, mint a Szójay-kormány bármikor. 

A semleges országok és a Vatikán elítélték a deportálásokat, és éles hangú tiltakozó jegyzékben szólították fel Szálasit a halálmenetek leállítására. 

A hungarista Magyarország nemzetközi elfogadására áhítozó „nemzetvezető" számára sokat nyomott a latban a semlegesek véleménye. Ez tette lehetővé a védettségi rendszer kialakulását és a semleges országok, valamint a Vatikán képviselőinek széles körű embermentő tevékenységét. 

Szálasi november 17-én „végleges" zsidóügyi tervvel állt elő. A Magyarországon lévő zsidókat hat csoportba osztotta. 

1. Külföldi menlevéllel rendelkező zsidók.
2. A Németországnak kölcsönadandó zsidók.
3. A Magyarországról való távozásukra váró zsidók.
    a) kölcsönzsidók, akik még nem indultak útnak Németország felé;
   b) nem szállítható idősek, betegek;
   c) a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló gyerekek;
  d) keresztény zsidók.
4. Mentességgel rendelkező zsidók.
5. Zsidó származású keresztény egyházi személyek.
6. Idegen állampolgárságú zsidók. 

Szálasi tervei szerint az 1., 5. és 6. kategóriába tartozó zsidók egy bizonyos határidőn belül szabadon elhagyhatták az országot. A 2. kategóriába soroltak Németországba kerülnek, a 3. csoport tagjait távozásukig gettóba zárják. A 4. kategória zsidói ez alól mentesülnek, de továbbra sem lehetnek a magyarokkal egyenlő állampolgárok. 

A keményvonalas nácik tudták, hogy Szálasi terve elsősorban a külföldnek szól, de kategóriái, differenciált bánásmódja mégis csalódást keltett bennük. Egyenesen megdöbbentek, amikor a nyilas vezetés azzal az ötlettel állt elő, hogy minden egyes átadott zsidót külön, sárga színű személyi lapon regisztráljanak. 

Ehhez képest Sztójayék 8 hét alatt majdnem félmillió magyar állampolgárt adtak át a németeknek anélkül, hogy akár csak egy papírfecnit is kértek volna tőlük cserében.

A nácik tiltakozása ellenére a nyilasok a budapesti zsidóság gettósítását - azaz az országban tartását - kezdték el szervezni. Az is igen kínosan érintette Eichmannékat, hogy a halálmenetek három héten belül megritkultak, majd leálltak. Ahogy a Vörös Hadsereg ostromgyűrűje egyre szorult Budapest körül, a nyilas vezérkar elhagyta a fővárost. Ettől fogva nem volt jelentősége annak, hogy Szálasiék milyen terveket szőttek a zsidókkal kapcsolatosan, hiszen az események túlléptek rajtuk. 

A fővárosi zsidók sorsa pedig a Budapesten maradt közép- és alsószintű nyilas vezetés kezébe került. Szálasi politikája a tavaszi és nyári eseményekkel összehasonlítva „mérsékeltnek" tűnhet. A helyzet azonban ennél összetettebb volt: Szálasi egészen addig nem kívánta megakadályozni fegyveres csőcselékének gyilkosságait, amíg az nem veszélyeztette komolyan a főváros nyugalmát, majd több tízezer zsidót kiszolgáltatott a náciknak.

Forrás: A holokauszt Magyarországon

Címlapkép: Szálasi felakasztása