„A háború immorális, de a zsidó vallás minden életet véd és értéknek tart”

Az elmúlt két napban zajlott le a Háború és erkölcsiség (War and Morality) című nemzetközi konferencia az OR-ZSE és az NKE közös rendezésében. Az angol nyelven folytatott tanácskozás előadásainak szövegét jó lesz minél hamarabb kötetben látni, hiszen rendkívül tartalmas, színvonalas és tanulságos konferencián vagyunk túl – arról nem is beszélve, hogy a pénteki háborús fejlemények kapcsán mennyire aktuálissá vált a tudósok eszmecseréje.

A tanácskozás résztvevőit dr. Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) általános rektorhelyettese köszöntötte, majd bevezető előadást tartott dr. Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga rabbija, dr. Deli Gergely, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora, valamint dr. Grósz Andor, a rabbiképzőt fenntartó Mazsihisz elnöke.

Dr. Balázs Gábor

Ami dr. Balázs Gábor köszöntő szavait illeti: felhívta a figyelmet arra az érdekességre, hogy a háború és erkölcsiség témakörét körbejáró konferencián két dandártábornok is jelen van. Egyikük dr. Frölich Róbert, aki tábori rabbiként szolgált a Magyar Honvédségben, a másik tábornok pedig dr. Grósz Andor szemészprofesszor, aki katonaorvosként teljesített szolgálatot.

A nyitóelőadások sorát dr. Frölich Róbert kezdte, akinek a konferencia témája már csak azért sem idegen, mert – mint előadásában meg is jegyezte – a doktori disszertációját Izrael háborúiról írta. A főrabbi így fogalmazott: a tanácskozás címe – Háború és erkölcsiség – meglehetősen paradoxnak hangzik, mármint abban a tekintetben, hogy a háborút lényegében immorálisnak tételezzük. Ám ha a háború immorális is, azt nem szabad szem elől téveszteni – mondta az országos főrabbi – hogy a zsidó vallás minden életet véd és értéknek tart. Ebből az következik, hogy a hadifoglyok emberi méltóságát is tiszteletben kell tartani, az ellenségben is az embert kell látni.

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi

Dr. Frölich Róbert a mondandóját azzal zárta: A morálnak igenis jelen kell lennie a háborúban, mert ha nincs morál, akkor nincs emberség, és ha nincs emberség, akkor az ember elveszíti emberi lény mivoltát.

Dr. Deli Gergely, az NKE rektora szerint a konferencia témája lényegében filozófiai témákat vet fel, így azt, hogy különböző korszakokban mit jelent az emberi méltóság, vagy milyen tartalmakkal bír az erkölcsi tisztaság. A rektor az ókori Róma jóléti programjait hozta fel példaként, utalva arra, hogy a sikeres háború egyik feltétele a szegények, a gyermekek, az árvák segélyezése. Ezt a célt szolgálta a Tabula alimentaria, amely államilag támogatott gyermeksegélyezési és szociális ellátó rendszer volt a rászoruló gyerekek és családok támogatására szerte Itáliában.

Dr. Deli Gergely

Külön kitért a dák háborúkra (i. sz. 101-102 és i. sz.  105-106), amikor az éves támogatások összegének húszszorosára volt szükség ahhoz, hogy az említett program működőképes legyen. Beszélt arról is, hogy a Tabula alimentaria a lényegét tekintve nemcsak gazdasági eszköz volt, hanem a római morál megnyilvánulása: a közjó érdekében végzett állami beavatkozás, amely egyszerre szolgált demográfiai, szociális és politikai célokat. 

Dr. Dely Gergely az előadásában megemlítette a Lex Iulia et Papia, valamint a  Lex Rubria de Gallia Cisalpina elnevezésű törvényeket az i. sz. I. századból. Az előbbi  törvénycsomag a családpolitika részeként ösztönözte a római polgárokat a házasságra, gyermekvállalásra, jótékonyságra, a közösség támogatására, az utóbbi pedig Gallia Cisalpina (a mai Észak-Olaszország) területének polgárosítását és integrálását irányozta elő. A rektor hangsúlyozta: 

az ókori Róma történetében ezek a lépések fordulópontnak nevezhetők, hiszen a múltban gyökerező erkölcstől a jövő felé irányuló erkölcs felé való elmozdulást jelentették, és annak az eszmének a megjelenését, hogy az utánunk következő generáció az erkölcsök által válik jobbá az előző nemzedékeknél. 

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke előadásában megemlítette: a judaizmus komplex módon viszonyul a háborúhoz, hiszen a Tóra és a rabbinikus irodalom egyaránt tartalmaz konkrét utasításokat a fegyveres küzdelemre, és elköteleződést a béke, a megbékélés és az etikus viselkedés mellett. 

Dr. Grósz Andor

A judaizmus két alapvető típusú háborút különböztet meg: a „parancsolt háborút”, amelyet Isten közvetlen parancsa alapján folytatnak, ilyen például Kánaán elfoglalása, vagy a támadókkal szembeni önvédelem; a másik típus a „megengedett háború”, amely olyan politikai-stratégiai célból indított hadjárat, amely vallási szempontból nem kötelező. 

– A háború fogalmát, főleg az igazságosság szempontjából, nem lehet fekete és fehér, a jó és a rossz dichotómiája alapján megközelíteni. A háború nem csupán jogi, hanem morális és rituális kategóriaként is értelmezést nyer – szögezte le dr. Grósz Andor.

Kifejtette: a judaizmus tanítása szerint a háború idején is kötelező az erkölcsi rend megtartása, a szent cél ugyanis nem szentesíti a mindenáron való győzelmet. Ez a felfogás pedig gyakran meglepő összhangban áll a modern katonai etika és a nemzetközi humanitárius jog alapelveivel, különösen a háborús cselekmények korlátozása és az ártatlanok védelme tekintetében. Összegzésként elmondható: habár a rabbinikus háborúfelfogás és a modern hadijog sok ponton más alapokról indul, mégis hasonló következtetésekre jut, nevezetesen arra, hogy a háború nem mentesít az erkölcs alól. 

Katonaorvosként kitért arra is: a háború és az orvoslás első látásra ellentétes fogalmaknak tűnhet, hiszen míg a háború célja az ellenség elpusztítása, az orvoslás célja az élet megmentése. Ennek ellenére a két jelenség összefonódott, és ez a kapcsolat közöttük nem pusztán technikai vagy logisztikai, hanem mélyen erkölcsi természetű kérdéseket is felvet:

– Hogyan viszonyuljon például egy katonaorvos a sebesült ellenséghez? Ugyanazzal a gondossággal kell kezelnie, mint saját bajtársait? Az orvosi eskü erre kötelezné – a katonai parancsok azonban nem mindig tükrözik ezt az egyetemes humanitárius elvet – mondta az elnök.

Leszögezte: a hippokratészi eskü értelmében az egészségügyi személyzet kötelessége, hogy gyógyítsa a betegeket és könnyítse a helyzetét a gyógyíthatatlanoknak, és szándékosan ne ártson egyetlen páciensnek sem. A modern orvosi etika – és különösen a hadiorvoslás – legfőbb kihívása tehát az, hogyan lehet az embert megőrizni embernek embertelen körülmények között. 

Dr. Grósz Andor az előadását azzal zárta: az erkölcsi normák nem veszíthetnek érvényükből még szélsőséges körülmények között sem, és ebben a  vallásos, valamint világi etikai felfogások nem versengenek egymással, hanem egymást erősítik.

Fotók: Ritter Doron. Borítókép: Business/Pixabay