1939-ben, az első két zsidótörvényt
követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti
Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől,
kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben
a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész,
táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető
levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok
egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
Gordon (Glück) György
grafikusművész
1924.
június 13-án született Budapesten, egy ügyvéd fiaként.
Az
OMIKE Művészakció utolsó kiállításán, amely 1944 februárjában nyílt meg, a
kiállító nyolcvanhárom művész között két képpel – egy akvarellel és egy
olajfestménnyel – szerepelt az akkor húsz éves Glück Görgy.
Művészeti képzése budapesti magániskolákban kezdődött. Neve is ily
módon jelent meg először újságban, a Népszava
számolt be 1942 júliusában, a „festő és szobrászképző” kiállításáról, amely
Örkény-Strasser István műtermében nyílt meg. A Glückről szóló következő szóló
hírek is ebbe a körbe sorolhatók. 1943 márciusában szerepelt a MIEFHOE (Magyar
Izraelita Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete) által
rendezett kiállításon, majd három hónappal később a Tavaszi Szalon tárlatán.
Itt véget is értek a korábbi információim és elmaradt volna ez a
beszámoló, ha nem kapok egy csodálatos segítséget. Bak Árpád a Leedsi Egyetem (Anglia) doktori programjának
hallgatója hívta fel a figyelmemet arra, hogy Gordon György Angliában élt
festőművész azonos azzal a művésszel, aki Glück György néven 1956-ig itthon élt
és itthon alkotott. Mivel sok forrásra is felhívta a figyelmemet, már nem volt
nehéz pálya további szakaszáról is megírni a beszámolómat.
1944-ben a német csapatok bejövetele után, Glück
György Budapesten bujkált. Ezt követően, 1945-ben, ahogy ezt az Új Művészet 1992. májusi számában Matits
Ferenccel beszélgetve Gordon elmondta, feleségével Edinger Mártával (művésznevén:
EDMA) Bukarestben telepedtek le. Eközben lehetősége volt fél évig Nagybányán is
dolgoznia. 1947-ben tértek vissza mindketten Budapestre.
1948 nyarán – mint ahogy erről a Szabad Művészet júliusban beszámolt – az Óbudai Kultúrnapok keretében kiállítást rendeztek. A kiállítók között ott volt Gordon György is. Ez volt az első újsághír a háború után, amikor ezen a néven szerepelt a nyilvánosság előtt. A névváltoztatás a család döntése lehetett, erre utal egy korábbi, 1946-os budapesti telefonkönyv, amely édesapja nevét mindkét változatban – Glück/Gordon – közölte.
1948 és 1953 között Gordon a Képzőművészeti Akadémián tanult Kmetty János, Berény Róbert és Barcsay Jenő avantgárd művészektől. 1950-től illusztrációi jelentek meg az Irodalmi Újságban és a Szabad Ifjúságban. A jelentősebb képzőművészeti kiállításokon „szocreál” képekkel tűnt fel (1953: A mecsekszabolcsi sortűz, 1954: Ipari tanuló fellépés előtt).
1956
elején még részt vett a fiatal művészek gyűjteményes kiállításán.
Édesanyja
hirtelen halála, házasságának kudarca Edinger Mártával és az 1956-os
magyarországi felkelés „élményei” után Gordon hatéves lányával, Annával az
Egyesült Államokba vándorolt ki. Érkezésük után azzal gyanúsították, hogy
kommunista, kihallgatták, internálótáborba küldték, végül pedig
visszatoloncolták Európába. A következő öt évben Gordon Salzburgban dolgozott.
1961-ben
feleségül vette Marianne Mozest, a Királyi Zeneakadémia hallgatóját, aki
szintén magyar származású volt.
1964-ben
a pár Wakefieldbe, Angliába költözött, ahol Gordon több mint 20 évig tanárként dolgozott
a Művészeti Főiskolán.
1972-ben vette át a festészeti-tanszék irányítását;
tehetséges és közkedvelt tanárként korosztályok számára adott inspirációt. Az
1960-as évek közepétől a 70-es évek közepéig absztrakt képeket készített,
amelyeket magyar élményei (is) ihlettek, és markáns önarcképeket festett,
amelyeket számos kiállításon mutattak be. Közülük az elsőt a Wakefield Városi
Művészeti Galériában állították ki 1966-ban, ezt két évvel később újabb
kiállítás követett Doncasterben.
Az
1980-as évek közepétől Gordon figyelme a tájképekre, csendéletekre és
enteriőrökre helyeződött át, emellett számos portrét készített neves európai
művészekről és írókról, köztük Soutine-ról, Karinthy Ferencről és Franz
Kafkáról. 1978-tól kiállításai nyíltak Angliában és Magyarországon is.


György
Gordon 2005. május 5-én hunyt el az angliai Wakefieldben.
Munkái megtalálhatók
az Egyesült Királyság közgyűjteményeiben, többek között a Hepworth Wakefield
Nemzeti Portrégalériában, Londonban valamint a Leedsi Egyetemen a Stanley &
Audrey Burton Galériában.
Képek:
A
képek – a 2. és a 4. kép kivételével – George T. Noszlopy: György Gordon című
kötetében találhatók. (Smith Settle Limited, 1989, Yorkshire Artists)
1.) Gordon György 1942.
2.) Szabad Ifjúsag_1953. 4.
3.) A mecsekszabolcsi sortűz, 1953.
olaj, vászon
4.) Új Művészet 1992.
5.) Önarckép, szénrajz, 1960.
6.) Gyász III. 1983-84, olaj, vászon
7.) Étkezés, Dr Z. M.,1988. olaj,
vászon
8.) Önarckép nagyított
visszatükrözéssel 1987-88. olaj, vászon
