Harsányi László: Edinger Márta (EDMA) (1924-1997)

A közelmúltban megjelent könyvem: - Egy szippantásnyi oxigén 1.- amely az ezen felületen is korábban megjelent művészéletutakra alapozva az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) Művészakciójának (1939-1944) énekeseit és táncosait mutatja be.

Még mindig van feladat és lehetőség viszont újabb művészeket, énekeseket, színészeket, képzőművészeket bemutatni, ezzel fel is töltve a tervezett három másik kötet eddigi szereplőinek sorát.

Edinger Márta művész pályája során volt grafikus, neves karikatúrista, szobrász.

Sárközy Mátyás 1998 júliusában a Magyar Hírlapban beszámolt Edinger Márta egy évvel a halála után rendezett, londoni kiállításáról (hogy miként került Londonba, arról majd később), és így írt az emigrációja elötti évekről:

„A jómódú pesti lány előbb Bernáth Aurél magántanítványaként festőnek készült [egyes adatok szerint követte mesterét a nagybányai Szabadiskolába – H. L.], majd a holocaust túlélőjeként (fivére munkatáborban halt meg), Koffán-növendékként grafikusnak. Ám bolyongott Pesten egy menekült lengyel karikatúrista, a berlini Simpliccimus Hitler által elűzött munkatársa, aki vendéglőkben és éjjeli mulatókban pénzért rajzolt gyorsportrékat. Vele ismerkedett össze Edma és tőle tanulta meg a mesterség fortélyait. Az EDMA nevet is feltehetően tőle kapta.”

1940-től a Művészeti Tervező és Műhelyiskolában tanult, amely három év elteltével Atelier-diplomát adott. 1943 márciusában a MIEFHOE (Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesülete) művésznövendék tagjai kiállítást rendeztek. A Népszava beszámolt a fiatal művészek teljesítményéről, s az akkor 19 éves lány nevét is megemlítette: „Edinger Márta több ötletes karikatúrája […] amelyek elsősorban ragadják meg figyelmünket”.

A következő hír már az OMIKE Művészakció 1944-es téli kiállításáról szólt, ahol Edinger Márta két rajzzal szerepelt. A címük megmaradt: Grimasz és Férfifej.

Ezt követően 1945 júniusában a Mai Nap adott hírt a fiatal grafikusról:

„A Scanteiai című legnagyobb bukaresti napilap rajzolója Edma, aki különösen a háborús bűnösökről készített karikatúráival aratott nagy sikert, magyar. A neve Georg [helyesen Gordon H. L.] Györgyné Edinger Márta.”

A romániai évek után EDMA 1947-ben visszatért a magyar fővárosba, ahol először a Szabad Nép alkalmazta. Ebben az évben részt vett A magyar ujságrajzoló művészek 2. kiállításán a Nemzeti Szalonban.

Rajzait a budapesti lapok (Szabad Nép, Irodalmi Újság) már az ötvenes évektől rendszeresen közölték. A Szabad Néptől elbocsátották, de a Ludas Matyi rögtön befogadta. Ott 1953-tól rendszeresen közölték a rajzait, amelyek között – a többi, más újságokban megjelent, főként színészportréitól eltérően – nagy számban voltak politikai tárgyú karikatúrák is. Számos lap foglalkoztatta ezen kívül is: Szabad Ifjúság, Színház és Mozi, stb.

1955-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Koffán Károly tanítványa volt. Már ekkor ismertek voltak portrékarikatúrái, melyeket elsősorban a hazai értelmiségi elitről készített, s amelyeket ebben az évben könyv alakban is kiadtak Nevető Pantheon címen. Az album 100 híres, közkedvelt művész karikatúráját tartalmazta, melyek többsége tollrajz.

Művészportréiért Edinger Márta még ugyanebben az évben Munkácsy Mihály díjat kapott.

1955-ben reprezentatív kiállítást rendeztek a felszabadulás 10. évfordulója alkalmából. A kiállításnak volt egy része a „karikatúra-termésekből”. A Szabad Művészet májusi kritikája (Miklós Pál: Tíz év alkotásai között) szerint a műfaj „fogyatékosságaival hívja fel magára figyelmünket”. EDMA is kap tőle egy enyhe kritikát:

„Még a rajzkultúrájával és portréin képszerű fogalmazású humorával kiemelkedő Edma sem fejleszti tovább eredményeit figurális karikatúra-kompozíciókká.”

1956 februárjában az Eötvös Klub rendezett számára kiállítást – Gulyás Dénessel közösen –, ennek kapcsán jelent meg Színészek maszkban című kiskönyve. A Népszava így írt a kötet színészportréiról:

„Ezek valójában nem karikatúrák, hanem jellemképek. Ezekben a rajzokban az ábrázolt színész karakterének egy-egy jellegzetes vonását ragadja meg és kiélezi egészen a karikatúra határáig, átitatva egyben a szerepbeli figura jellemével is.”

1956-ban megbízták, hogy készítsen karikatúrákat a melbourne-i olimpia győzteseiről. A rajzok, bár elkészültek, soha nem jelentek meg, mert kitört a forradalom, melynek leverése után EDMA Angliába vándorolt, férjével Gordon György festőművésszel, ahol már festészettel és kisplasztikával is foglalkozott. (Majd elvált és új férjével Balázs Róbert kutató-biológussal Londonban élt.) Emigrációs (Irodalmi Újság, Magyar Szó) és más újságok (Observer, Reader’s Digest) számára rajzolt, valamint a Central News-nál dolgozott. Az Irodalmi Újság számolt be 1957. áprilisi londoni kiállításáról.

Karikatúráival már nem aratott nagy sikereket, viszont kerámiái és kisszobrai népszerűek lettek. 1966-ban kerámiaüzemet nyitott, a hetvenes években pedig a South Norwood Education Centre-ben kerámiát oktatott. 1987-ben Amszterdamba, majd 1994-ben Kaliforniába költözött. 1996-ban tért vissza ismét Londonba, s nem sokkal utána Magyarországra.

1997 tavaszán itáliai útja során érte a halál.

Képek:

 1.) Sárga csillaggal 1944. eupoeana.eu
 2.) Önarckép a Nemzeti Szalon kiállítási katalógusából 1947.
 3.) Könyvének, a Nevető Pantheonnak a színlapja. 1955.
 4.) Béke és Szabadság, könyvnapi felvétel. 1955.
 5.) Huncut öregasszony. Katalógus 1997