Polgári időszámítás szerint ezen a napon, 1995. november 4-én, meggyilkolták Jichák Rabint, Izrael miniszterelnökét, Nobel-békedíjas politikust. Egy szélsőséges merénylő lőtte le – abszurd módon – éppen egy békegyűlésen. Rabint három lövés érte közelről; bár azonnal Tel-Aviv egyik kórházába szállították, sérüléseibe később belehalt. Halála sokkolta Izraelt és az egész világot. Azóta a Rabin tér (Tel-Aviv) a béke és az emlékezés szimbólumává vált.
Jichak Rabin (1922-1995) már akkor Izrael katonája volt – szinte gyerekként –, amikor maga az állam még nem is létezett. Később volt a hatnapos háború vezérkari főnöke, ő adott parancsot miniszterelnökként az Entebbe-akcióra. Kétszer is volt Izrael Állam miniszterelnöke: először 1974-1977 között, majd 1992-től 1995-ös haláláig. A Nobel-békedíjat 1994-ben vehette át.
Katona volt: egy végigharcolt élet után be kellett látnia, hogy az erőszak, a katonai fölény egymagában nem tudja megoldani az izraeli-palesztin konfliktust. Ennek a felismerésnek vált a mártírjává. Temetésén részt vett Bill Clinton amerikai elnök, továbbá Egyiptom elnöke és Jordánia királya is.
Jichák Rabin katona volt, államférfivá lett és mártírrá, a béke szimbólumává emelkedett végül egykori pártbeli riválisával, Simon Peresszel együtt. Az ellenfelek pályáját és emlékezetét a történelem örökre összekapcsolta és ez éppen így van jól.
Az elmúlt harminc évben Rabin öröksége egyszerre vált történelmi emlékké és élő erkölcsi mércévé. Neve ma is a bátorság, a kompromisszum és a jövőbe vetett hit jelképe.
A Rabin téren évente megrendezett megemlékezések ma is arra emlékeztetnek, hogy a békéért nem elég álmodni – küzdeni kell érte, még a legnehezebb időkben is.
Áldott emlékük legyen útmutató, hogy a békéért folytatott küzdelem soha ne legyen hiábavaló.