Aki egész életét a gyógyításnak szentelte – Emléktáblát avatnak Dr. Kulka Frigyes tiszteletére

Dr. Kulka Frigyes születésének 100. évfordulója alkalmából 2025. január 31-én, pénteken délután 3 órakor Budapesten, a Hold u. 23. számú ház falán emléktáblát helyeznek el – abban a házban, ahol az iskolateremtő magyar zsidó orvos professzor 1979-től 1989-ig lakott. A centenárium alkalmából Kulka Frigyes kivételes szakmai és emberi érdemeinek állítanak emléket.

Bár szakmai körökben nagy elismerés övezi, a nagyközönség eddig még keveset hallhatott Kulka János színművész édesapjáról, Kulka Frigyesről, aki többek között a tüdőtranszplantáció alapjait teremtette meg a 70-es, 80-as években.

„Olyan istenáldotta tehetség volt, amilyenből százévenként egy, ha születik. Messze megelőzte a korát. Iskolateremtő, kiváló orvos és kivételesen segítőkész ember volt, egész életét a gyógyításnak szentelte”, mondta róla L. Horváth Katalin, a Kulka Frigyesről szóló könyv szerzője.

Kulka Frigyes zsidó családban született 1925-ben, a vészkorszak nem kímélte a családot, az édesanyja Auschwitzban halt meg, az édesapja munkaszolgálatosként, ő maga megszökött a munkatáborból.

A háború után, 1945 és 1950 között orvostudományi tanulmányokat folytatott Budapesten. Kutatási területe a mellkasi és a sebészeti diagnosztika és a tüdő daganatos elváltozásai voltak. Mindemellett számos mellkassebészeti újítás fűződik a nevéhez.

Kulka Frigyes már a hatvanas években végzett kutyákon tüdőátültetést, és ő tette le a tüdőtranszplantáció alapjait a nyolcvanas években, de a megvalósítását már nem érte meg.

Ezen kívül Kulka Frigyes teremtette meg az ország első speciális mellkassebészeti osztályát a szegedi Sebészeti Klinikán 1959-ben. A kapcsolatai révén rengeteg műszer, berendezés érkezett adományként az országba.

Korát megelőzve Kulka Frigyes hozta be az orvosi köztudatba az interdiszciplináris szemléletet is, és ezt a munkája során is alkalmazta, csapatban dolgoztak nála a specialisták, amelynek köszönhetően rengeteg embert gyógyított meg.

Az interdiszciplinaritás fontosságáról a következőképp vallott Kulka Frigyes egy helyen:

„A specializálódást nem az orvostudomány találta ki, a természettudomány számos ágában félelmetes méreteket öltött a specializálódás, a vertikális irányú fejlődés. Ahogy mondják: specialista az, aki egyre kevesebbről egyre többet tud. Ugyanez adaptálva a klinikai orvoslásban valóban azt a veszélyhelyzetet teremtette, hogy a betegeket is apró fragmentumokra, szervrendszerekre törte, és ilyen módon az a kissé helytelen szemlélet adódott, hogy van vesebeteg, gyomorbeteg, tüdőbeteg, de szerintem csak beteg van, a maga pszichoszomatikus egységében. Nincs abban ellentmondás, hogy a beteget a maga egységében a specialisták együttműködése a legmagasabb szinten meg tudja gyógyítani, vagy ha úgy tetszik, megelőzi a betegséget.”