Fény, zene és közösség – Budapest Bár klezmer koncert a Rumbach zsinagógában

Ahogy várható volt, az idei HanukaFeszt legnépszerűbb programja – amelyre már hetekkel korábban elfogytak a jegyek – a fesztivál záróeseményeként az 5786-os hanuka egyik legszebb, valódi fénypontjává vált. A Budapest Bár művészei és Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora nem először léptek fel együtt, de talán most aratták a legnagyobb, legzajosabb sikert.

Az est különlegessége volt, hogy kizárólag férfi művészek szerepeltek, mivel a Hanuka Fesztivál művészeti veeztője, Bíró Eszter betegsége miatt sajnos nem tudott részt venni a koncerten. Ezúton is mielőbbi teljes gyógyulást kívánunk neki.

A közönséget Kiss Henriett, a Rumbach zsinagóga igazgatója köszöntötte. Az estét mésok mellett jelenlétével megtisztelte, és a közösséggel együtt ünnepelt Csaba Gábor, a kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár; Samuel Eisenberg, a Keren Kayemet LeIsrael magyarországi vezetője; valamint Demján Sándorné Lídia asszony, többek között a Prima Primissima Közönségdíj felajánlója.

A nyolcadik gyertya meggyújtásában a világi vezetők mellett közreműködtek az est fellépő művészei is: Kiss Tibi, Fekete László, Farkas Róbert, továbbá Mester Tamás elnök és dr. Kunos Péter ügyvezető igazgató.

Az ünnepi tanítást Zeitler Ádámtól, a Lauder Iskola főigazgatójától, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem doktoranduszától és végzős rabbijelöltjétől hallhattuk. Tanításában a zsinagógai naptár által jelzett ünnep és a Tóra heti szakaszának összefüggéseiről beszélt. József történetét idézte fel, amelyet Thomas Mann és Andrew Lloyd Webber műveiből is ismerhetünk, és az emberi sokszínűség, valamint azonosság látszólagos ellentétének feloldhatóságáról szólt.

Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke ünnepi gondolataiban hangsúlyozta, hogy ez az épület nem csupán imahely, hanem a találkozás szent tere is, ahol múlt és jelen, emlékezés és megújulás egymásba fonódik. Szavai szerint Hanuka fénye arra emlékeztet bennünket, hogy a hit, az elszántság és az összefogás képes világosságot gyújtani még a legsötétebb időkben is, a fellobbanó lángok pedig ma is azt üzenik, hogy mindannyiunk felelőssége fényt, reményt és emberséget vinni a világba. Ünnepi gondolataiban szomorúan emlékezett meg az egy héttel korábbi ausztráliai tragédiáról, és arra kérte a jelenlévőket, hogy egyperces néma főhajtással adózzanak az áldozatok emlékének.

Ezt követően a koncert már kizárólag a vidámságról és a felhőtlen örömről szólt – muzsikusnak, énekesnek és a lelkesen tapsoló közönségnek egyaránt. Fekete László főkántor ladino dalai, Kiss Tibi jól ismert budapesti slágerei, valamint a Budapest Bár zenészeinek virtuóz játéka ragyogóvá tették a hanuka utolsó estéjét, és teljessé a fesztivál élményét.

G. Dénes György, azaz Zsüti „Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én” című dalát, valamint a Villa Negra ikonikus sorait („nem apácazárda…”) bátran énekelhettük együtt a Budapest Bár énekesével.

Farkas Róbert virtuóz játéka lenyűgöző volt: ahogyan hangszerével – és hangszerén – játszott, valódi zenei csodának hatott. A mindössze 22 éves Ürmös Sándor pedig olyan dolgokra volt képes nem cimbalmon, amire mások még cimbalmon sem – ahogyan azt Farkas Róbert a felkonferáláskor megjegyezte.

Aki ott volt, hallhatta: egy hegedűn egyszerre szólalt meg cimbalomverő és vonó, két művész kezében. És ezzel még nem értek véget a meglepetések: a „Szól a kakas már” egyszerre csendült fel hegedűn és zongorán, hiszen Farkas Róbert egy időben játszott mindkét hangszeren.

Lehetetlen? Nem. Hanukai csoda. Igen, ilyen tehetség számára nincs akadály.

Művészek és közönség egyaránt boldogan adták át magukat a  csoda hangulatának. Várjuk vissza a Budapest Bár művészeit – a főkántor úrral együtt. A közösen meggyújtott gyertyák fénye és a csodálatos zene beragyogta a lelkünket, és ezt a fényt magunkkal visszük.

Köszönet illeti mindazokat, akik hónapokon át tartó munkájukkal, vagy akár egy őszinte öleléssel, mosollyal járultak hozzá ahhoz, járultak hozzá ahhoz, hogy ez az este – és az ünnep egésze – örömteli, emlékezetes közösségi alkalom legyen.

Szöveg: Surányi Gabriella
Fotók: M. Scmhidt János / Mazsihisz