Könyvajánló – Pelle János: "Zsidókérdés" és magyar társadalom, 1938-1956

Pelle János könyvét olvasva azonnal eszembe jutott a Rumbach zsinagógában pénteken megnyílt, A szomszédaik voltak című kiállítás. A megnyitón Aleisa Fishman , a washingtoni Holokauszt Múzeum történésze azt mondta, a nácik arra jöttek rá, hogy az egyszerű embereknek nagyon egyszerű mondatokat kell a szájukba adni, és azonnal tömegesen gyűlölni fogják a zsidókat. 

Ugyanitt Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke pedig az antiszemitizmus három lépcsőjéről beszélt, miszerint az első, hogy a zsidók nem élhetnek közöttünk zsidóként, a második, hogy a zsidók nem élhetnek közöttünk, míg a harmadik, hogy a zsidók nem élhetnek.

Pelle János annak a történelmi folyamatnak a rendkívül gazdag és aprólékos elemzését adja, amely során alig 7 év alatt a parázs állapotból a pusztító tűzorkánig fokozódott a magyar társadalomban a zsidógyűlölet. A könyv recenziójában az USA-ban élő tudós, Berend T. Iván, aki maga is túlélője e szörnyűségeknek így ír:

„Amit ez a kötet előtár, megvallom, zömében ismeretlen volt számomra. Az átélt évek után háromnegyedévszázaddal e könyv lapjairól olyan megdöbbentő világ tárult fel előttem, amire személyes élményeim ellenére sem voltam felkészülve.”

Azt hisszük, már oly sokat írtak erről a korról, már mindent elmondtak a kutatók, a túlélők, de nem. A Zsidókérdés és magyar társadalom című könyv az 1938-1956 közötti időszakról eddig soha nem látott precizitással tárja fel azokat a politikai, társadalmi, lélektani, kollektív és egyéni mozzanatokat, amelyek a szörnyű végkifejletthez vezettek, noha a benne résztvevők sem láthatták egyben, mit is műveltek, illetve, hogy részvételükkel miként történhetett meg a modern kor eleddig legbarbárabb emberírtása. Egy hivatalnok, egy miniszteri titkár jelentése, egy polgármesteri vagy egy önhatalmú házmesteri döntés éppen úgy része volt a holokauszt létrejöttének, mint a kormány vagy maga Horthy Miklós valamely döntése. Ezen apró lépcsőfokokon vezeti el Pelle János az olvasót e sötét korszak két fejezetén át ahhoz, amit úgy hívunk: önismeret. Mi vagyunk e döntések - gyávaságok, félrenézések, elodázások, határozatlanságok, félelmek, megalkuvások – mögött.

E könyv, nélkülözhetetlen a társadalmi önvizsgálathoz – írja Berend T. Iván. Én azt mondom, e könyv önmagában nem elég a társadalmi önvizsgálathoz akkor, ha nem kerül sokak kezébe. Ha nem építjük be legalább egyes részeit az iskolai tananyagba, ha nem rendezünk vitákat, fórumokat azokról az aprónak látszó, de Pelle János által felmutatva döntőnek bizonyuló részletekről, amelyek hatására feltehetik maguknak a kérdést sokan, ők vajon miként viselkedtek volna e két, egymással sokszor tükörhasonlóságot mutató korban, amikor a nácik, majd utánuk a kommunisták meg akarták oldani a zsidókérdést.

Még egy gondolat; ajánlom, a könyv segítségével ízlelgessük a választ: mi is az, hogy zsidókérdés?

Rózsa Péter

Pelle János: "Zsidókérdés" és magyar társadalom, 1938-1956, Kocsis Kiadó ZRT., 2024.