Tíz kulcsfontosságú tény a nürnbergi perről

A nürnbergi per alapvetően változtatta meg, hogyan gondolkodik az emberiség az igazság fogalmáról. Az aish.com-on megjelent cikk rávilágít arra, hogy ma, a tagadás és a történelemhamisítás korában miért válik létfontosságúvá e per öröksége.

A nürnbergi per fordulópontot jelentett az emberi történelemben – ez volt az első alkalom, amikor a világ kimondta, hogy egy nemzetközi bíróság felelősségre vonhatja az egyéneket háborús tetteikért. Először hangzott el a „emberiség elleni bűntett” kifejezés, amely örökre megváltoztatta, miként tekintenek a nemzetek az igazságra, erkölcsre és felelősségre. Többé senki sem bújhatott a „parancsra tettem” védekezése mögé, ha borzalmas tetteket követett el.

Közel nyolc évtizeddel később, amikor a történelmi tudat halványul, és a tagadás egyre terjed, a nürnbergi pert felidézni nem pusztán tudományos gyakorlat – erkölcsi kötelesség. A per emlékeztet arra, hogy a törvény képes szembenézni a gonosszal, hogy az igazságot dokumentálni kell, és hogy az igazságszolgáltatás – bármennyire késlekedjék is – lehetséges. Annak megértése, mi történt abban a tárgyalóteremben, segít megvédeni az emberi méltóság és elszámoltathatóság elveit, amelyekre a modern világ épül.

Íme tíz tény, amely megmutatja, miért számít a nürnbergi per a modern történelem egyik legfontosabb eseményének:

1. Huszonkét náci vezető a vádlottak padján

1945 nyarán, amikor a második világháború a végéhez közeledett, a győztes szövetséges hatalmak létrehozták a Nemzetközi Katonai Törvényszéket (IMT), hogy felelősségre vonják „az európai tengelyhatalmak fő háborús bűnöseit”. (Később létrejött a Távol-Keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék is, amely a japán háborús bűnöket tárgyalta.)

Az IMT első pere 1945 októberében kezdődött, és egy évvel később ért véget. A példa nélküli eljárásban brit, francia, amerikai és szovjet bírák és ügyészek közösen ítélkeztek 22 magas rangú náci tisztviselő és hét náci szervezet felett. A vádlottak között volt Rudolf Hess, Hitler helyettese; Joachim von Ribbentrop, Németország külügyminisztere; Albert Speer, a fegyverkezésügyi miniszter, aki kiterjedt rabszolgamunka-programot vezetett; Alfred Rosenberg, a megszállt keleti területek kormányzója; és Hermann Göring, a Luftwaffe parancsnoka. A perben a náci szervezetek – például az SS és a Gestapo – is vádlottként szerepeltek.

2. Ketten sosem jutottak el a bíróságig

Két vádlott, Robert Ley, a Német Munkafront vezetője, és Gustav Krupp von Bohlen und Halbach, az iparszövetség feje, nem jelent meg a bíróság előtt. Ley öngyilkos lett a per kezdete előtt, Krupp pedig egészségi állapota miatt alkalmatlannak bizonyult a tárgyalásra. Mindketten emberek millióinak rabszolgasorba taszításáért, kínzásáért és éheztetéséért voltak felelősek.

3. Az ígéret, hogy a náci vezetők felelni fognak

A nácik példátlan kegyetlenségével szembesülve a szövetséges vezetők már a háború alatt terveket készítettek a felelősségre vonásra. 1943-ban Franklin D. Roosevelt, Joszif Sztálin és Winston Churchill aláírták az „Atrocitások nyilatkozatát”, amelyben megfogadták, hogy győzelem esetén a náci bűnösöket igazság elé állítják.

A nyilatkozat kimondta:

„A Németország által megszállt országokból tömeges kivégzésekről, mészárlásokról és atrocitásokról szóló bizonyítékokat kaptunk. Azok a német tisztek, katonák és náci párttagok, akik ezekben részt vettek, visszatérnek azokba az országokba, ahol szörnyű tetteiket elkövették, hogy ott álljanak bíróság elé, és a felszabadult népek törvényei szerint bűnhődjenek.”

1945-ben úgy döntöttek, hogy az első pereket Nürnbergben, a náci pártrendezvények egykori városában tartják.

A nürnbergi háborús bűnösök perének bírái. Balról jobbra: Ion Nikitchenko tábornok (orosz bíró), Sir Norman Birkett, Sir Geoffrey Lawrence és Francis Biddle (amerikai bíró).

4. Négy nemzet bírái együtt

A nürnbergi per voltak az első alkalom a történelemben, hogy négy nemzet bírái közösen elnököltek egy tárgyaláson. Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió két-két bírót, az Egyesült Államok pedig hármat küldött. Szavazati joga azonban országonként csak egy bírónak volt. A főbíró Lord Justice Geoffrey Lawrence volt Nagy-Britanniából.

5. Az első szinkrontolmácsolás

1945-ben a bírósági eljárásokon még egymás utáni fordítást használtak: a tolmács meghallgatta a beszélőt, majd soronként lefordította szavait. A nürnbergi perben ez a módszer tarthatatlanul lassú lett volna.

Az IBM legmodernebb technológiáját felhasználva több mint 100 tolmács dolgozott a tárgyaláson, akik angolra, németre, oroszra és franciára fordították az elhangzottakat. Mivel a tolmácsok percenként csak 60 szót tudtak fordítani, a mikrofonokon sárga és piros fényjelzők voltak: a sárga azt jelentette, hogy a beszélő lassítson, a piros pedig azt, hogy álljon meg.

Fordítók a nürnbergi perben

6. A háborús bűnökért egyének felelősségre vonása

A nürnbergi perek egyik legforradalmibb újítása az volt, hogy nem államokat, hanem egyéneket vontak felelősségre háborús bűnökért. Az amerikai legfelsőbb bíróság bírája, Robert H. Jackson vezette a vádat. Jackson ragaszkodott ahhoz, hogy a vádlottak ne bújhassanak a nemzeti törvények mögé: az, hogy tetteik „törvényesek” voltak a náci Németországban, nem mentesítette őket a felelősség alól.

A nürnbergi perek kimondták: létezik egy magasabb erkölcsi és jogi rend, amely az emberiesség alapja. Jackson így fogalmazott nyitóbeszédében:

„Ebben a tárgyalásban a valódi felperes: a civilizáció maga.”

7. A „népirtás” szó megszületése

A „genocídium” kifejezést Raphael Lemkin, lengyel származású zsidó jogtudós alkotta meg, aki a náci megszállás elől az Egyesült Államokba menekült, és részt vett az amerikai vádirat előkészítésében.

Raphael Lemkin

Lemkin 1944-es művében, Axis Rule in Occupied Europe („A tengelyhatalmak uralma a megszállt Európában”) írta le először a fogalmat, amelyet a nürnbergi vádpontok közé is beillesztettek. Így határozta meg:

„A ‘genocídium’ alatt egy nemzet vagy etnikai csoport elpusztítását értjük. A szó az ógörög genos (nép, törzs) és a latin -cide (ölés) szavakból ered.”

8. A vádpontok

A nürnbergi vádpontok három fő kategóriába estek: Bűnök a béke ellen, Háborús bűnök és Bűnök az emberiség ellen.

A tanúvallomások során 216 tárgyalási napon át hallgatták meg a borzalmak túlélőit. Két kijevi lakos, M. F. Petrenko és N. T. Gorbacsova például elmondta, hogyan látták, amint Babij Jarnál a németek csecsemőket dobtak a tömegsírokba, élve temetve őket szüleikkel együtt.

Egy másik kulcsfontosságú tanúvallomást Rudolf Höss, az auschwitzi parancsnok tett:

„1941 júniusában parancsot kaptam a megsemmisítő létesítmények felállítására Auschwitzban... A Treblinkában alkalmazott módszert tanulmányozva hatékonyabb megoldást kerestem, ezért a Cyklon-B gázt vezettem be. 3–15 perc alatt végeztek az emberekkel. Tudtuk, hogy meghaltak, amikor elhallgatott a sikoltozás."

9. Nem mindenkit ítéltek el

1946. október 1-jén hirdették ki az ítéleteket. Három vádlottat felmentettek: Hjalmar Schacht bankárt, Franz von Papen politikust és Hans Fritsche propagandistát. Négyen 10–20 év börtönt kaptak, köztük Albert Speer és Karl Dönitz. Hármat életfogytiglanra ítéltek, többek között Rudolf Hesst – aki 1987-ben öngyilkosságot követett el a börtönben.

Tizenketten halálbüntetést kaptak, köztük Hans Frank, Joachim von Ribbentrop, Wilhelm Frick, Ernst Kaltenbrunner , Afred Rosenberg és Hermann Göring. Göring azonban a kivégzése előtti éjszakán mérget vett be. Úgy vélte, a kötél általi halál „nem méltó egy katonához”.

A nürnbergi orvosok pere fontos mérföldkő volt az orvostudományban alkalmazott bioetikai elvek kidolgozásában.

10. További tizenkét nürnbergi per

1946 és 1949 között még tizenkét kiegészítő pert tartottak Nürnbergben. Az első, a „Orvosper”, 23 német orvost állított bíróság elé az embertelen kísérletek miatt. A későbbi perek az SS, az ipari rabszolgatartók, valamint a náci katonai és politikai vezetés további tagjai ellen folytak.

Az örökség ma

Ma világszerte riasztóan nagy a holokausztról való tudatlanság. Egy friss felmérés szerint az amerikai fiatalok fele nem tudta egyértelműen kijelenteni, hogy a holokauszt nem mítosz. Világszinten az embereknek csupán fele hallott róla egyáltalán.

Egy ilyen korban, amikor a közöny és a tagadás terjed, minden eddiginél fontosabb, hogy emlékezzünk a nürnbergi perek tanulságaira – hogy a törvény képes volt nevet adni a gonosznak, és felelősségre vonni azokat, akik a történelem legsötétebb tetteit elkövették.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla