Az amszterdami zsidók története

Amszterdam több mint négy évszázadon át biztonságos menedékként szolgált az üldöztetés elől menekülő zsidók számára. 1492-ben Spanyolország nehéz választás elé állította a zsidókat: kiutasítás vagy áttérés a kereszténységre. Spanyolország elhagyása számos veszélyt hordozott magában, a kalózoktól az éhínségig. Sok spanyol zsidó úgy döntött, hogy Spanyolországban marad, nyilvánosan áttért a kereszténységre, de titokban hű maradt zsidó örökségéhez. Őket conversónak nevezzük. 

A titkos spanyolországi zsidó élet azonban nem bizonyult kevésbé veszélyesnek. A hírhedt spanyol inkvizíció levadászta a zsidóság gyakorlásával gyanúsított „új keresztényeket”, megkínozta és máglyán elégette őket. A tehetősebb conversók különösen veszélyben voltak, mivel az egyház minden ürüggyel igyekezett őket megvádolni, hogy elkobozhassa pénzüket és vagyonukat.

Fizikai biztonságot és családjuk ellátásának lehetőségeit keresve néhány spanyol titkos zsidó Amszterdamba költözött, egy fejlődő kikötővárosba, amely kereskedelmi lehetőségeket kínált. Abban az időben a vallásgyakorló zsidók nem voltak szívesen látottak Amszterdamban. Nem lehettek biztosak abban, hogy az inkvizíció hosszú karja nem ér majd el odáig. Ezért a conversók továbbra is rejtve tartották hitüket, még akkor is, ha közösséget építettek.

1496-ban Portugália követte Spanyolországot a zsidók kiutasításában és erőszakos megtérítésében. Azokkal is így bántak, akik korábban Spanyolországból érkeztek ide. A portugál zsidók egy része még Amszterdamot is biztonságosabb menedéknek találta, akkor is, ha továbbra sem gyakorolhatták nyíltan a vallásukat.

A portugál zsinagóga kívülről Amszterdamban. A.A.W.J. Rietman, Wikimedia Commons

A 16. században a hollandok a Spanyolországtól való függetlenségükért harcoltak. Bár a háború nyolcvan évig tartott, és 1648-ban ért véget, a 17. század fordulójára a Holland Köztársaságot már független országként ismerték el szomszédai. A 17. század folyamán a Holland Köztársaság aranykorát élte, és a világ pénzügyi és kereskedelmi központjává vált.

Miután megszűnt a spanyol befolyás, a Holland Köztársaság egyre elfogadóbbá vált a zsidókkal szemben. 1619-ben új törvényeket adtak ki a vallási toleranciáról, amelyek lehetővé tették, hogy minden város saját politikát vezessen be a zsidókkal kapcsolatban. Amszterdam vezetői szívesen fogadták a zsidókat, bár nem egyenrangú állampolgárokként. A kereskedelmi és politikai jogaikban korlátozott zsidók végül mégis szabadon gyakorolhatták vallásukat.

A Spanyolországból és Portugáliából származó conversók már 1619-től kezdődően lassan előbújtak a rejtekhelyükről. Az első zsinagógát, a Beth Jacobot 1602-ben alapították Amszterdamban.

Az amszterdami portugál zsinagóga belseje, Witte, Emanuel, de (1616/17-1692).

Amszterdam első főrabbija, Uri Halevi rabbi a mai Németországban található Emden városából származott. A Spanyolországból menekülők egy csoportját szállító hajó letért az útról, és a conversók hamarosan Emdenben találták magukat. Az egyik helyi házon héber feliratot látva rájöttek, hogy Emdenben zsidók élnek. Elindultak egy helyi rabbihoz, Uri Halevi rabbihoz, és könyörögtek neki, hogy tanítsa meg őket a zsidóságra.

Halevi rabbi beleegyezett a szívből jövő kérésükbe. Azt javasolta, hogy telepedjenek le Amszterdamban. Halevi rabbi és családja csatlakozott a csoporthoz Amszterdamban, ahol zsinagógát alapítottak. Halevi rabbi tanította a híveket a judaizmus alapjaira és ő végezte a körülmetéléseket. Fia, Áron kántorként szolgált az új zsinagógában. Így egy askenáz rabbi döntő szerepet játszott az amszterdami szefárd közösség fejlődésében.

A zsidó oktatás hiánya volt Amszterdam fiatal zsidó közösségének legnagyobb kihívása. A conversók szívesen visszatértek volna a zsidósághoz, de nagyon keveset tudtak a zsidó törvényekről és gyakorlatokról. Amikor a 17. század elején megalakult az első zsidó iskola, a Talmud Tóra, a hagyományos zsidó tanulmányok mellett a judaizmus alapjait is oktatták azok számára, akiknek fel kellett zárkózniuk. A tanárok a zsidó szövegek spanyol fordításait használták a diákok segítésére. 

A közösség nagy hangsúlyt fektetett a zsidó oktatásra. Ösztöndíjalapot hoztak létre az anyagilag nehéz helyzetben lévő diákok számára. A szegény családok gyermekeit tálitokkal, imához szükséges eszközökkel, valamint élelemmel és ruhákkal is ellátták. 

1639-ben három amszterdami szefárd zsinagóga egyesült, így jött létre a Kahal Kadosh Talmud Torah. Ez a mai napig portugál zsidó közösségként ismert. Bár tagjai közül sokan inkább Spanyolországból, mint Portugáliából érkeztek, a Holland Köztársaság és Spanyolország között zajló háború miatt úgy döntöttek, hogy nem említik Spanyolországot.

A portugál zsinagóga belseje Amszterdamban. Gerd Eichmann, Wikimedia Commons

A közösség beszélt nyelve a portugál volt, de írásban a spanyol nyelvet használták. Kezdetben az istentisztelet egyes részei portugálul zajlottak, a héberül még tanuló conversók kedvéért. Később az istentiszteletek héberre váltottak, de a bejelentések a mai napig portugálul hangzanak el. 

A közösség az első rabbikat és kántorokat Olaszországból, Szalonikiből, sőt Marokkóból hozta, de ahogy Amszterdamban nőtt a zsidó tudományosság, a helyi jesiva Eitz Chaim végzősei kezdtek rabbiként és vallási vezetőként szolgálni. A jesiva kiterjedt könyvtárát ma is a világ egyik legjelentősebb zsidó könyvtárának tartják. 

A szefárd közösség nemcsak vallásgyakorlásában, hanem gazdagságában és befolyásában is növekedett. A konvavok széles körű kereskedelmi tapasztalataikkal részt vettek Amszterdam növekvő kereskedelmében és gazdasági terjeszkedésében. Különösen a gyémántiparban kaptak kiemelt szerepet. A közösség egyre jobban növekedett, így építkezésbe kezdtek. Ennek eredményeképpen egy csodálatos zsinagógaépületet építettek. Az Esnoga - portugálul „zsinagóga” - elnevezésű épületet ma is használják. Az 1675-ben elkészült Esnoga a világ egyik legrégebbi működő zsinagógája. 

A közösség továbbra is ragaszkodik szeretett szefárd hagyományaihoz. A kántor a tebahról - egy olyan emelvényről, amely nem a központban, hanem a bejáratnál található - vezeti az istentiszteleteket. A zsinagóga padlóját homokkal borítják, hogy tompítsák a lépések hangját és tisztán tartsák a padlót. Az imákat lassan mondják, a hagyományos spanyol és portugál dallamokkal.

Az Amszterdami Zsidó Történeti Múzeum, amely az egykori Nagy askenázi zsinagógában található. S Sepp, Wikimedia Commons

Amint Amszterdam a zsidók számára biztonságos menedékként egyre nagyobb hírnévre tett szert, az európai üldöztetés elől menekülő askenáz zsidók is Amszterdamba érkeztek. Az első askenáz zsidók 1620-ban jöttek Németországból, és csatlakoztak a szefárd közösséghez. 1635-re már elég aszkenáz zsidó volt ahhoz, hogy zsinagógai közösséget alapítsanak saját hagyományok szerint. 

Az 1648-1649-es ukrajnai és lengyelországi Chmielnicki-mészárlások után az askenáz bevándorlás újabb hulláma érkezett Amszterdamba. Először saját zsinagógát alapítottak, de 1673-ban egyesültek a német közösséggel. Végül az askenáz zsidók száma meghaladta a szefárd zsidókét. Ők építették a Nagy Askenázi Zsinagógát, amely 1671-ben készült el. Az épületben jelenleg az amszterdami Zsidó Történeti Múzeum található.

Bár a szefárd és az askenáz közösségeknek voltak elkerülhetetlen konfliktusaik, közösségi és vallási kérdésekben többnyire együttműködtek. A 18. és 19. század folyamán, valamint a 20. század első felében Amszterdam zsidó lakossága folyamatosan növekedett. Az 1930-as években Amszterdam ismét a náci üldöztetés elől menekülő német zsidók biztonságos menedékévé vált.

1941-re az amszterdami zsidó közösség létszáma 79 ezer fő volt. A nácik 1941 februárjában kezdték meg az amszterdami zsidók koncentrációs táborokba való deportálását. Míg a helyiek egy része együttműködött a nácikkal, mások zsidókat bújtattak és próbálták megmenteni az életüket. Körülbelül 25 ezer zsidót bújtattak el a hollandok. Sajnos körülbelül egyharmadukat felfedezték és deportálták, köztük Anne Frankot és családját. Anne Frank háza ma múzeumként működik. A holland zsidóknak mindössze 20%-a élte túl a holokausztot. A többségüket különböző koncentrációs táborokban gyilkolták meg.

Anne Frank-ház múzeum Amszterdamban. Dietmar Rabich / Wikimedia Commons

1945 májusában a kanadai erők felszabadították Amszterdamot. Négy nappal a felszabadulás után újraindult az istentisztelet az Esnoga zsinagógában, amely túlélte a náci pusztítást. Az amszterdami zsidó közösség megkezdte az újjáépítést.

Ma Amszterdamban élénk zsidó közösség él, amely körülbelül 15 ezer embert számlál. Több mint egy tucat zsinagóga, valamint három zsidó iskola, több kóser étterem és egy zsidó nyugdíjas otthon is működik. Ahogyan a múltban, úgy Amszterdamban ma is egymás mellett élnek szefárd és askenáz zsidók, akik közös közösségi rendezvényeket tartanak, és közös ügyek érdekében fognak össze.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla