Napi Talmud - Szánhedrin 29: Barátok és ellenségek

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat  itt  találják meg.

A Misna 27b oldalán azzal kezdődött, hogy felsorolta a rokonokat, akik alkalmatlanok tanúskodásra egy peres ügyben, majd a Rabbi Jehuda és a bölcsek közti vitával zárult:

Aki szereti vagy gyűlöli az egyik peres felet, szintén alkalmatlan tanúnak. Aki szeret – ez a vőfélyre (vőlegény barátjára) utal. Aki gyűlöl – ez pedig az, aki ellenséges érzületből három napig nem beszélt a peres féllel. A bölcsek ezt mondták Rabbi Jehudának: A zsidó népet nem gyanúsítjuk azzal, hogy szeretetből vagy gyűlöletből hamisan tesz tanúságot.

Rabbi Jehuda álláspontja logikus: az ember esendő; ha valaki rosszat akar neked, nagyobb az esélye, hogy a károdra tanúskodik. A bölcsek azonban ezzel szemben azt állítják, hogy a zsidók nem változtatják meg tanúvallomásukat a bíróságon csak azért, hogy segítsenek egy barátnak, vagy ártsanak egy ellenségnek.

Ennek ellenére a Gemara a mai dáfban megmagyarázza Rabbi Jehuda kizárásainak szkripturális (szentírási) alapját:

A bölcsek egy bráitában tanították: „És nem volt ellensége, sem nem kereste a vesztét” (4Mózes 35:23). Aki kapcsán el lehet mondani, hogy „nem volt az ellensége”, tanúskodhat róla. És aki „nem kereste a vesztét”, az ítélkezhet fölötte.

Csak abban lehet bízni, hogy nem fog hamisan tanúskodni a vádlott kárára, aki nem ellensége az alperesnek, és nem akar neki ártani. A Gemara továbbmegy, és logikusan következtet az ellenkezőjére: ahogyan attól tartunk, hogy aki gyűlöli a peres felet, hamisan tanúskodhat a kárára, úgy attól is tartanunk kell, hogy aki szereti, hamisan tanúskodik a javára. Ezért, akár szereti, akár gyűlöli az illetőt, a nem-semleges fél alkalmatlan tanúnak.

De emlékezzünk: ez csak Rabbi Jehuda véleménye; a bölcsek vitatkoznak vele, mondván, hogy nem gyanúsíthatjuk a zsidókat hamis tanúskodással pusztán az alapján, hogyan éreznek a vádlott iránt. Ezért a Gemarának most új értelmezést kell találnia a 4Mózesből vett versre:

És mit olvasnak ki a bölcsek ebből a versből: „És nem volt ellensége, sem nem kereste a vesztét”? Az egyik rész szükséges ahhoz a halahához (vallási parancsolat), miszerint egy bíró, aki szereti vagy gyűlöli a perest, alkalmatlan.

A bölcsek egyetértenek Rabbi Jehudával abban, hogy a bírók gyanúsíthatók azzal, hogy érzelmeik befolyásolják ítéletüket, így a vers egyik fele úgy értendő, hogy kizárja a nem-semleges bírókat. És a másik?

A vers másik felét a következő bráita szerint értelmezik: Rabbi Joszi, Rabbi Jehuda fia azt mondja: „És nem volt ellensége, sem nem kereste a vesztét” — innen vezethető le, hogy két Tóra-tudós, akik gyűlölik egymást, nem ülhetnek együtt egy bírósági ügyben.

A bölcsek értelmezésében tehát a vers második fele nem a tanúkat, hanem a bírókat zárja ki; de ebben az esetben az kizárás nem azon alapul, hogyan viszonyulnak a peres felekhez, hanem egymáshoz. Félő ugyanis, hogy ha két tudós gyűlöli egymást, hajlamosak lehetnek egymással szemben állást foglalni csak azért, hogy ellenkezzenek.

Az, hogy a bölcsek nagyobb bizalmat szavaznak nem-semleges tanúknak, mint bíróknak, elsőre meglepő lehet. Gyakran a bölcsek inkább a tanult tekintélyekben bíznak, mint az egyszerű emberekben. De két dolgot érdemes megjegyezni: Egyrészt, ahogy korábban is láttuk, nem minden bíró, aki egy adott ügyben ítélkezik, feltétlenül jól képzett vagy tájékozott. És ami még fontosabb: a tanúk és a bírók szerepe eltérő. A tanúk arról tesznek vallomást, amit láttak; ha valaki szeretetből vagy gyűlöletből hamisan tanúskodik, az tudja, hogy hazudik és megszegi a törvényt. A bírók viszont az eléjük tárt információkat elemzik, mérlegelik az eset tényeit, és végső ítéletet hoznak — ebben a folyamatban viszont előfordulhat, hogy az érzelmeik tudat alatt befolyásolják őket. Ezért, míg a bölcsek bíznak abban, hogy a zsidó nép nem hazudik tudatosan érzelmi alapon, attól még tartanak, hogy ezek az érzelmek befolyásolhatják egy bíró szubjektív megítélését.

A My Jewish Learing írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla