A 613 micva közül az utolsó így szól: „Írjátok meg magatoknak ezt az éneket, és tanítsátok meg Izrael gyermekeinek.” Milyen énekről beszél az Örökkévaló?
Rási szerint ez a micva a közvetlenül ezután következő Házinu szakaszra vonatkozik. (A Házinu „Halljátok meg!” Mózes ötödik könyvének egyik utolsó szakasza /32. fejezet/, amelyet maga a Tóra „dalnak” /sirá/ nevez - a ford.)
A bibliai ének felemelő és örömteli. Ám ha elolvassuk a Házinu szövegét, feltűnik, hogy túlnyomórészt szomorú és súlyos témákról szól: arról, hogy letértünk a Tóra által kijelölt útról, és ennek következtében milyen tragédiák fognak megtörténni. Hogyan lehet akkor e dal az öröm és felemelkedés forrása?
A kommentátorok egyöntetűen állítják: a Házinu valóban ének. A Szefát Emet (híres hászid kommentár és tanításgyűjtemény) a Zsoltárok könyvére utal, ahol Dávid király azt mondja: „Kegyelemről és igazságról énekelek.” Izrael népe képes felismerni Isten szeretetét mind a jóságban, mind pedig az ítéletben, amikor fenyítése által közelebb von magához.
A Netivot Salom (modern tanítás és kommentárgyűjtemény) elismeri, hogy a Házinu nagy része feddés, de a befejező versekre helyezi a hangsúlyt: ott az Örökkévaló biztosít minket arról, hogy bosszút áll szolgái véréért, kiengeszteli földjét és népét. Ez az isteni ígéret, hogy akkor sem felejt el bennünket, ha nem vagyunk méltók – Ő megvált minket. Ez az ígéret adta történelmünk során a legerősebb bátorítást, és ez ad okot arra, hogy énekeljünk.
A legtöbb magyarázó azonban úgy véli, hogy a „dal” alatt itt az egész Tórát kell érteni. Innen vezetik le azt a micvát, hogy minden zsidónak kötelessége saját Tóra-tekercset írnia – akár egyetlen betű megírásával is teljesíthető, hiszen egy hiányzó betű érvényteleníti az egész tekercset, míg annak pótlása újra kóserré teszi. De miért nevezhető dalnak az egész Tóra, ha nem is költői formában íródott?
A választ a próza és a költészet közti különbségben találjuk. A Haamek Dávár (klasszikus Tóra-kommentár) szerint a próza célja, hogy első olvasásra teljesen érthető legyen. A költészet viszont szűkszavúságával, képeivel, utalásaival többrétegű jelentést hordoz. A Tóra minden betűje és szava mélyebb összefüggéseket, rejtett utalásokat, titkokat tár fel – a PaRDeS módszertan révén akár hetven értelmezési szint is feltárulhat.
Ráv Reiss a Sir háSirim képével világítja meg mindezt: „A király bevezetett engem a belső termekbe.” Kívülről nézve a palota gyönyörű, de ahogy beljebb haladunk, újabb és újabb kincsek tárulnak fel. Így van ez a Tórával is: első olvasásra is csodálatos, de minél mélyebbre hatolunk benne, annál több árnyalat, szépség és titok nyílik meg.
A sirá azonban nemcsak költészet, hanem zene is. A dallam csak akkor hat, ha a hangok összhangba rendeződnek. Ugyanígy a Tóra is csak egészében érthető meg igazán. Dávid király szavaival: „Az Örökkévaló Tórája tökéletes; megnyugvást ad a léleknek.” Csak akkor képes a Tóra helyreállítani az ember lelkét, ha teljes egészében tanulmányozzák és betartják.
Rabbi I. Schwartz rámutat: minden micva végső célja, hogy közelebb vigyen minket Istenhez. Ugyanezt hangsúlyozza Rabbi Jacobson is: ha pusztán felsorolnánk mindennapi teendőinket, azok jelentéktelennek tűnnének. De ha találunk egy összekötő szálat, amely értelmet ad mindennek – például hogy az evés és ivás is erőt ad a Tóra és a micvák betartásához –, akkor minden cselekedetünk szentté válhat.
Még ha a Tóra tanulása és megtartása időnként nehéz is, mindig találhatunk erőt az énekléshez. Az ének a lelkünk legmélyebb érzéseinek spontán kifejezése. A Tórának is ilyennek kell lennie, lényünk részévé kell válnia. Amikor Izrael népe mélyen elmélyül a Tóra tanulmányozásában, azzal egyben az Örökévalót dicséri, és tanúságot tesz uralmáról az egész világ felett.
Shira Smiles előadásai alapján (Naaleh.com) Összefoglaló: Channie Koplowitz Stein. Ford: Zucker-Kertész Lilla
