Kácsor Zsolt: Doktor Moll és az Irigység

Doktor Moll a héten kapott egy kis pénzjutalmat, aminek egy részét szeretné adományok formájában szétteríteni a rászorulók között. De emiatt csak azok nézik őt hülyének, akik nem ismerik a zsidó hagyomány évezredes szokását, a cödákát, aminek az a legérdekesebb tulajdonsága, hogy minél többet adakozik az ember, végül annál többet kap vissza.

Ezen a héten Doktor Moll nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy ő nyerte meg egy médiapályázat 1 millió forintos fődíját, erre nem számított, mert alapvetően pesszimista ember, aki azonnal gyanakodni kezd, ha valami jó történik vele. 

De Doktor Moll most boldog volt, nem gyanakodott, nahát, gondolta, mióta másfél éve komolyabban rászánta magát a zsidóskodásra, s naponta háromszor* elmondja a smá kezdetű imát, sokkal több jó dolog történik vele, mint korábban. Még anyagi értelemben is.

Úgyhogy Doktor Moll ezt az 1 milliós fődíjat is (amit az Irigység című tárcájáért kapott) annak tulajdonítja, hogy a smá segített neki, vagyis az Örökkévaló, s ennek következtében a segítéget meg kell osztani, hogy másnak is jó legyen, ne csak őneki. 

Elhatározta hát, hogy a pénzből támogatni fog rászoruló újságírókat és a puszta létfenntartásért küszködő szerkesztőségeket, ezt meg is írta, mire eljutott hozzá néhány értetlenkedő kérdés.

„Miért osztogatsz, ha neked is alig van?” „Nincs neked nagyobb szükséged a pénzre?” „Miért nem gondolsz inkább saját magadra?” „Nálad is jó helyen van az a pénz, nem?”

De Doktor Moll szilárd maradt, mint a hegy. 

Nagyon jól tudja, hogy a cödáká, vagyis a zsidó adományozási szokás lényege éppen az, hogy amikor adakozunk, akkor voltaképpen mi vagyunk azok, akik kapunk; amikor adakozunk, akkor voltaképpen mi vagyunk azok, akik részesülünk valamiből; amikor adakozunk, akkor voltaképpen mi vagyunk azok, akik gazdagabbak leszünk. Ezt a zsidóság már régen tudja. 

Úgyhogy érdemes volna mindenki másnak megtanulnia ebben az országban, ahol egyelőre még megnézik azt, aki adakozik. Holott éppen azt kellene kinézni, aki nem teszi.

* (Felhívott egy kedves rabbi, hogy ezt a poént valószínűleg nem mindenki érti. Szóval hadd pontosítsam: a smát naponta kétszer kell elmondani, ám  Doktor Moll vélhetően annak köszönheti a hirtelen ,,meggazdagodását", hogy ő bezzeg naponta háromszor mondja el!)