„… kellemesen csengő hang, finom muzikalitás …”

Menedékek: az OMIKE Művészakció és társai 1939-1944/18. rész. Bibó Olga és Sebők Stefi énekesek. Harsányi László írása .

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel (PIH) szoros együttműködésben létrehozta a Művészakciót a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 534 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott bemutatkozási lehetőséghez és így szó szerint éltető levegőhöz. E hasábokon időről-időre bemutatok egy kis részletet a Művészakció létrejöttéről, szervezetéről, műsoraiból, írok másfajta segítő intézményekről és továbbra is szerepel majd egy-egy művész (vagy szervező) az akkor és ott fellépők, kiállítók közül.

Az OMIKE Művészakció küldetése alapvetően az volt, hogy minél több pályájáról eltiltott zsidó művésznek adjon (átmeneti) menedéket. Voltak közöttük olyanok, akik éveken keresztül, nagyon sokszor léptek a Goldmark-terem színpadjára és olyanok is, akik – különböző okokból – csak néhány szereplésre kaptak lehetőséget. Rovatomban ez utóbbi körbe tartozó színészekről, zenészekről szívesen írok, hogy nevük ne hulljon alá a felejtésbe.

Bibó Olga énekesnő életének megismerése részben sikertelen volt számomra. Sem a születésének, sem a halálának idejéről, sem valódi nevéről – mivel a Bibó Olga felvett, művésznév – nem tudtam adatokat szerezni. Róla az újságok többnyire, mint rádió-és hangversenyénekesről írtak, amely meghatározás nagyrészt meg is felelt a valóságnak. Ennek ellentmondani csak az látszik, hogy az első róla megtalált újsághír a Pesti Napló 1935. november 8-i számában éppen másról szólt:

„Új primadonnát avatnak [Bécsben]. Az énekesnő neve Bibó Olga, akit a bécsi Stadttheater szerződtetett két operett reprízre. […] Bibó Olga budapesti úriasszony, egy budapesti gyáros felesége, aki ezen a művészi álnéven kezdi meg színházi szereplését.”

Ezt követően újabb szerepléséről 1938 októberében látott napvilágot egy hír. Ekkor az Esti Kurír azt az értesítést adta közre, hogy az énekesnőt – aki addig a Moulin Rouge-ban lépett fel estéről-estére –, „az egyik pesti színházban” egy felújítandó operett primadonna szerepére szerződtették.

Majd rövidke hír jelent meg egy 1939-es fellépésről a Fészekben. Azután 1940-1941-ben már az OMIKE Művészakció következett. Négy kabaré esten valamint operaszerepekben énekelt a Goldmark-teremben. Egy hónap múlva részt vett az OMIKE jótékonysági estjén, Miskolcon.

1945 augusztusában tűnik fel a neve újból, a kitűnő Gonda László táncos revüjének egyik szereplőjeként.

A Világ 1945 szeptemberében adott hírt arról, hogy a rádió énekesnője lett.

„Bibó Olgát a fiatal énekesnőt nemrég a Rádió fedezte fel, ahol ma, pénteken lép fel ismét a mikrofon elé. … Színházi és kritikusi körökben szeretnék a tehetséges új énekesnőt nagyobb színpadi szerepekben látni, amire – értesülésünk szerint – hamarosan sor kerül.” (Az értesülés sajnos hamis volt.)

Rádió szereplései változó gyakorisággal (és változó partnerekkel) 1951-ig megmaradtak. Az utolsó hírt róla a Színház és Mozi adta közre 1952 januárjában, amikor is a Vígszínház egyik előadásáról szóló ismertetésben egy rövidke énekesszerepben tüntették fel.

Sebők Stefi operaénekesnő 1903-ban született Budapesten és 1981-ben hunyt el ugyancsak a fővárosban.

1929-ben végzett a Zeneakadémia opera tanszakon, ahol az utolsó két évben teljes tandíjmentességet élvezett. Akadémistaként 1926-ban lépett fel először a Vigadóban egy szerzői esten. Így számolt be erről a Budapesti Hírlap decemberben:

„Az előadás keretében kellemesen feltűnt egy fiatal zeneakadémiai növendék, Sebők Stefi.”

1929-ben a Városi Színház szerződtette a tagjai sorába. Ezt üdvözölve a lapok, – közöttük a 8 Órai Újság – nagy énektudása mellett Sebők Stefi színésznői tehetségét emelték ki. A Magyar Asszonyok Lexikonjában olvasható ez a mondat a kezdetekről:

„1930. március hóban egy emlékezetes beugrással tette nevét ismertté, mikor is Galli Curci helyett, ki az előadást az utolsó percben lemondta, a Sevillai borbély Rozina szerepét énekelte.”

Az első művészi éveitől kezdve számtalanszor fellépett a rádióban, állatkerti, margitszigeti szabadtéri hangversenyeken és jótékonycélú előadásokon. Sokszor tett eleget zsidó szervezetek, közöttük a Múlt és Jövő folyóirat meghívásainak.

1930. szeptembertől Szegedre szerződött. Ott folyamatosan színpadon volt, nagyon jelentős szerepekben játszott. Másfél év múlva azonban újra a Városi Színház művésznőjeként hirdették a fellépését. 1932 elején európai turnéra indult. Hazajövetele után a Király Színház szerződtette le.

1939 után más társaihoz hasonlóhoz, kiszorult a kőszínházak színpadjáról: vidéki városok szórakozó helyeinek hirdetéseiben volt olvasható a neve hol Kecskeméten, hol Nyíregyházán, hol Ungváron.

Az OMIKE Művészakcióban viszont operaszerepeket kapott 1941 és 1943 között. Játszott például a Szulamitban és a Bajazzokban.

1945 után még egy felvillanása volt az Operaház színpadán. Verdi Álarcosbáljában Oszkár fontos szerepét énekelte 1946 májusában és fellépéséről nagyon rossz kritikákat kapott. 1947-ben B-listázták, azaz elbocsátották az Operaházból.

Ezt követően néhány évig még hallhatók maradtak a rádió Sebők Stefivel készült korábbi felvételei. További személyes sorsáról azonban nincs információm.

Képek:

1.) Színházi Élet, 1935. 52.
2.) Kossuth Népe 1945. 7.
3.) Szivárvány 1947. 1.
4.) Sebők Stefi. Magyar Rádió Újság, 1929. 1.
5.) Színházi Élet, 1932. 11.
6.) Magyar Nap, 1948. 12.