Ő mégiscsak egyedül indult, a világ ellen, szerencsét próbálni, ő mégiscsak a semmiből csinálta meg magát, a szorgalma és a tudása tette kivételesen sikeressé, szóval röviden szólva, ő mégiscsak volt valaki. Önjogán is. Isten nyugosztalja.
A zsidó hollywoodi történetek kezdőmondata az ő esetében sem szól másképp: egy magyar zsidó fiatalember elindult az Újvilágba, mert a hazája éppen megint nem ért rá vele foglalkozni, elment, 200 ezer honfitársunkkal együtt a forradalom eltaposása után, kapott öt dollárt a Vöröskereszttől és csinált belőle sok milliárdot. Mert a kapitalizmus csúnya rendszer és sok szerencse kell hozzá, de kell hozzá szorgalom és ész és némi szituatív érzék is, tudni kell, mit, hogyan, mikor kell elkezdeni, lényegében ez a legfontosabb. Ebben volt Vajna András (Andy Vajna) verhetetlen már 12 éves korában, amikor a Joint segítségével itthagyta az újra eltaposott Magyarországot.
És mindig tudta, mikor hol kell lennie, mikor mit kell csinálnia, mit várnak tőle. Ismert minket, ismerte az embereket, mert érdekelték, ez volt a sikere titka, semmi egyéb. Aki reklamál Vajna András közönségfilmjeinek sikerét látva, ne nála, hanem a tükörnél reklamáljon. Nekünk készítette, mi szerettük és volt is mit szeretni sok darabon. Ismert minket, nagyon pontosan és illúziótlanul, átkozottan jó producer volt. És értett valamihez és az volt a szenvedélye. Ez nem kevés és róla tényleg elmondható.
Vajna András a rendszerváltás után hazatárt, igen, nyilván meglátta ebben a kis országban, amelyet kinőtt, a bizniszt is, de alighanem az a titokzatos dolog is motiválta, hogy 12 évesen valamit talán mégiscsak itt felejtett, ami a legnagyobb spílernek, a legkeményebb kapitalistának is csak egy van. Ahogy a kommunisták manipulatív, mégis szívbemarkoló giccse, a Honvágy sorai szóltak: ott, ahol él anyám, ott van az én hazám, ott lennék boldog csupán. Nem volt szép ezzel a fájdalmasan banális igazsággal zsarolni azokat, akik elmentek a szabad világba, de Vajna Andrást már 12 évesen sem lehetett zsarolni. Aztán valahogy mégis megérkezett, A miniszter félrelép pedig talán minden idők legnépszerűbb közönségfilmje lett. Értett hozzá.
És ha a politika körül sündörgött is, ha nem is utasította el a könnyű pénzt és hatalmat, ez mindig megkülönböztette őt más sündörgőktől, akikből mindig volt épp elég, most is, ezelőtt is. Az, hogy ő önjogán valaki volt és ez még utolsó feladatai idején is meglátszott azon, amit csinált.
Nem mindig, mindenért és mindenkinek volt könnyű kedvelnie Vajna Andrást, de kétségtelenül valaki volt és valaki maradt, önazonos volt. Amit kaptunk tőle, velünk marad és hálásak lehetünk érte. A többi kettőjük dolga már a Jóistennel.
A mi dolgunk a búcsú, a búcsú a közössége nevében is, egy fontos magyar zsidótól kell elköszönnünk, tulajdonképpen fájóan kevés, alig 74 év után: menj békével, Vajna András, Isten nyugosztaljon.
