Showcase – Izraeli zenei svédasztal - újra! (2. rész)

Izraeli zenei svédasztal – na, ez a képzavar pont jó lesz leírni azt, hogyan is működik egy ilyen rendezvény. Minden koncert félórás. Mire belekóstolsz egy muzsikába, már csattannak is a tenyerek. De nincs ráadás: a színpadon a következő zenekar. Silló Sándor helyszíni beszámolójának 2. részét olvashatják.

Nincs a világon még egy olyan ország van, ahol úgy kóstolgathatsz andalúz, marokkói, észak-afrikai, etióp, jemeni, vagy klezmer zenéket, hogy végig hazait eszel. És ehhez még a jazz, ami mindezt magába szívja és az improvizációkban felragyogtatja újra és újra. És mindez kompatibilis a világ trendjeivel. Ha világvevők vagyunk, a világ vevő ránk.

A festivál másnapján Jeruzsálemben kettéágazott a Showcase fesztivál. A rock-pop-indie vonal ment a Submarine-be.

Én inkább az etno vonal koncertjeit választottam egy másik helyszínen. A Radio Baghdad trio tagjai régi ismerőseim. Azt a zenét játszák, amit az énekes Aviv Ezra nagyszülei hallgattak a bagdadi rádióban a múlt században. Iraki maqam. Aviv Ezra ezeken a dalokon nőtt fel.

Most Johanna Riethmueller hegedűssel és az oudon játszó Yaniv Masellel éltetik tovább ezt a hagyományt.

Az Ofer Mizrachi Trio sem volt meglepetés számomra.

"Ofer Mizrachit két akkord után felismerni. Hallani rajta az indiai tanulmányokat és a közép-ázsiai kultúrát, ami áthatja a muzsikáját.  Nem csak a zenék kereszteződnek Ofernél. A maga építette Whale gitár is maga a crossover: 24 húros hangszere az indiai slide gitár, a szitár és a Földközi-tenger népeinek húros hangszereit egyesíti. Persze elektronikus hangszer is egyszerre, így jól illeszkedik a modern etno zenekarok hangzásához is." Ezt írtam az első találkozáskor és ez kurta koncert a trióval csak megerősítette bennem ezt.

De a délután fénypontja Lala Tamar volt.

A haketia egy ritka nyelv az észak-afrikai szefárdoké, egy elágazása a ladinónak, amit az Ibériai félsziget zsidói beszéltek. Hogy jut eszébe egy huszonéves lánynak Lala Tamarnak, akinek már a szülei is itt Izraelben születtek, hogy olyan dalokat énekeljen, amelyek ehhez, a szinte halott nyelvhez és zenei kultúrához köthetőek?

“Nem a hagyomány őrző értékmentő szándék vezetett. Az első találkozásom a marokkói zenével olyan elementáris volt, hogy azonnal tudtam: ez az enyém” – mesélte. Hallgatva tényleg azt érezni anyanyelve ez a zene.

Pár éve már hallottam őt. Az a kedves, kicsit szégyenlős produkció mára egy erős profi, önbizalmat és mediterrán napsütést árasztó nagyszerű előadássá változott. Ez nem csak az én véleményem volt, hanem a nemzetközi vendégseregben is szinte mindenkinek, A kanadai kollégának, a japán rádiós szerkesztőnek éppúgy a kedvence volt, mint a kelet európai koncertszervezőknek.

Nem akarok titkokat kikotyogni, de ott melegében elkezdődött az együttműködés a Zsidó Kulturális Fesztivál, az esemény küldötteként  helyszínen tartózkodó szervezője Deák Andrea és a művésznő között. hogy Lala Tamart egy miniturnéra elhozzák Európába. Ha ez összejön a Rumbach zsinagógában is lesz koncertje a jövő évi Zsidó Kulturális Fesztivál keretében.

Már csak három party-képes zenekar maradt az utolsó estére.

A Shotnez a nyitotta az estét. Szupergroup: a Balkan Beatbox két alapítótagja, Ori Kaplan és Tamir Muskat, a Boompanból Uri Kinrot a Backyardból Itamar Ziegler. A new york-i klubélet kultusz-bandája címig jutottak azzal az eklektikus bulizenével, ami surfből, film noire zenékből, görög és latin dallamokból és ki tudja mi mindenből állt össze Shotnezzé. A meglepetés az volt, hogy ezekről a fiúkról ebben a formációban végre kiderült, hogy képzett zenészek, akiknek a jazz sem idegen terep.

A legnagyobb bulinak az izraeli hip-hop, funk-közönség bálványát a Lucille Crew-t ígérte a program, de nekem a csúcs a Tarante Groove Machine volt.

Multikulturális táncparkett?

Egzotikus koktélja a balkáni, a kolumbiai a marokkói, a brazil, a jamaikai, a görög és a jemeni buli-zenélésnek. Egy pillanatnyi pihenőt sem engedve ugráltatnak minket a legváltozatosabb groovokkal, miközben ők is úgy pörögnek, mint a búgócsiga. Nem egy bonyolult zene, de nagyon jól van összerakva a show.

Búcsúzni tökéletes volt.

Itt a vége fuss el véle! A sok fesztivál vendég feltarisznyázva.

Izraeli zenei tag-ek lüktetnek majd a fejükben. Csak rájuk kell kattintani majd odahaza és repülnek is a koncert meghívások, kiadói szerződések. Mi meg várhatunk jövő ilyenkorig, ha egyszerre akarjuk látni az összes kedvencünket néhány napba sűrítve.

A cikk első része / IDE KATTINTVA olvasható