Napi Talmud - Bava Batra 140: "A hagyaték nagysága"

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni az aktuális napi fordításokat.

Most a Bava Batra 140-hez kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek:

A legutóbbi daf végén új fejezetbe kezdtünk, amely azzal indul, hogy megvizsgálja, hogyan látják el az elhunyt gyermekeit a vagyonból. A misna kijelenti:

Aki meghalt, és fiakat és lányokat hagyott maga után: Ha az örökség nagy, a fiak öröklik a vagyont, a lányok pedig eltartásban részesülnek. Ha az örökség kicsi, akkor a lányokat látják el. Ha a fiak nem tudják magukat eltartani, akkor ajtóról ajtóra járva kérnek alamizsnát.

Bár a fiak elsőbbséget élveznek az öröklésben a lányokkal szemben (akik csak fiak hiányában örökölnek), a lányokat felnőttkorukig mégis eltartják az elhunyt apa vagyonából. Ez az eltartási igény felülírhatja a fiak öröklési jogát. Így egy kisebb örökség esetén lehet, hogy a lányokat támogatják, amíg felnőtté válnak vagy férjhez mennek (az ingatlanokat egy gyám kezeli), míg a fiak semmit vagy nagyon keveset kapnak. Ebben az esetben, ha a fiaknak nincs más megélhetési forrásuk, az egyetlen lehetőségük, hogy alamizsnát kérjenek. Ha viszont az örökség „nagy”, vagyis elegendő ahhoz, hogy mind a fiak, mind a lányok felnőtt korukig eltartásban részesüljenek, akkor a fiak öröklik az egészet, és a vagyontárgyakból tartják el a nővéreiket.

Ezt az éles ellentétet figyelembe véve a Gemara azt a kérdést vizsgálja, hogy honnan tudhatjuk, hogy az örökség nagy vagy kicsi, kezdve azzal a kérdéssel, hogy levonjuk-e az özvegy eltartásának értékét (amire jogosult a férje örököseitől) az örökség összértékéből:

Rabbi Jirmejá Rabbi Abbahu előtt ült, és felvetette a következő dilemmát: Mi a halacha az özvegyre vonatkozóan? Csökkenti-e az eltartása az örökség értékét? Mondhatjuk-e, hogy mivel jogosult az eltartásra, csökkenti? Vagy talán azt mondhatjuk, hogy mivel ha újraházasodik, elveszíti ezt a jogát, most is úgy tekintjük, mintha nem lenne jogosult az eltartásra.

Egyrészt, mivel az özvegy eltartása fix kötelezettség, ésszerű lenne figyelembe venni ezeket a kiadásokat az örökség értékének kiszámításakor, hogy mennyi marad a gyermekek eltartására és örökségére. Másrészt, az özvegy bármikor újraházasodhat, és ezáltal elveszítheti az eltartásra való jogát, ami azt jelenti, hogy a ketubája alapján történő kifizetése nem garantáltan folytatódik határozatlan ideig, így talán nem kellene figyelembe venni az örökség nagyságának kiszámításakor.

Anélkül, hogy Rabbi Jirmejá kérdésére végleges választ adna, a Gemara tovább építkezik:

És ha azt mondod, hogy mivel ha újraházasodik, elveszíti az eltartáshoz való jogát, akkor most is úgy kell tekinteni, mintha nem rendelkezne vele (a hagyaték értékének kiszámításakor): Mi a halacha a felesége (egy előző házasságból származó) lányára vonatkozóan? Csökkenti-e a hagyaték értékét? Mondhatjuk-e, hogy mivel, amikor férjhez megy, szintén jogosult az eltartásra, csökkenti az örökség értékét? Vagy talán azt mondhatjuk, hogy mivel ha meghal, nem jogosult eltartásra, nem csökkenti az örökség értékét.

A Gemara im timtzei lomar-t, egy „ha azt mondanád” formátumot használ, amit arra vonatkozóan használhatunk, amikor azt mutatjuk be, hogy egy megválaszolatlan kérdésre adott válasz újabb kérdést szül. Még ha azt is mondanánk, hogy az özvegy eltartásához szükséges pénz nem befolyásolja az örökség nagyságának kiszámítását, hogyan határoznánk meg a mostohalány esetét, akinek eltartását az elhunyt még a házassága után is biztosította? Mivel őt élete végéig támogatják, ez egy nagyon stabil értékű elkötelezettség, amelyet talán figyelembe kellene venni; azonban, mivel (akárcsak minden ember) bármikor meghalhat, és ezért nem tudjuk, hány évig lesz eltartásra szüksége, talán ez sem befolyásolja az örökség értékének kiszámítását.

A Gemara még tovább bővíti a kérdést:

És ha azt mondod, hogy mivel ha meghal, nincs joga (posztumusz eltartásra), ezért nem csökkenti az örökség értékét, mi a halacha a hitelezővel kapcsolatban? Csökkenti-e az örökség értékét? Mondhatjuk-e, hogy mivel amikor a hitelező meghal, jogában áll a pénzhez, ezért csökkenti az örökség értékét? Vagy talán azt mondjuk, hogy mivel még nem hajtották be, nem csökkenti az örökség értékét.

A legszélsőségesebb példa egy hitelező, mert az ő követelése túlélheti az elhunytat: örökösei jogosultak a tartozás behajtására. Egyrészt ez egy biztosan levonásra kerülő összeg az örökségből, így ha bármit figyelembe kellene venni az örökség értékének kiszámításakor, akkor ez lenne az. Másrészt talán jobb megoldás, ha az örökség értékének meghatározásakor nem vesszük figyelembe a pénzügyi kötelezettségeket és jelzálogokat, és csak az ingatlan aktuális értékét tekintjük. Az érv itt egyszerű: Az örökség értéke pontosan az, amit az elhunyt halálának pillanatában ért.

Ezek a kérdések valós hatással vannak arra, milyen gyakran találkozunk a misna által felvázolt különböző helyzetekkel. Minél kevesebb adósságot és kötelezettséget veszünk figyelembe (és így csökkentjük az örökség értékét), annál valószínűbb, hogy a fiak örökölnek mindent, és ebből tartják el nővéreiket. Minél több adósságot veszünk figyelembe, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy gyám felel a lányok eltartásáért, és a fiak csökkentett örökséget kapnak, talán még kéregetni is kényszerülnek saját megélhetésükért. A részletek bonyolultak, de fontosak, mert a tét óriási.

A Bava Batra 140 ITT olvasható.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla