Harry Houdini és a badchenek, zsidó mutatványosok hagyománya

Houdini Weisz Erik néven Budapesten született, és még csecsemő volt, amikor szülei az Egyesült Államokba költöztek, ahol édesapja rabbiként szolgált. Gyerekként akrobatának készült, majd 17 éves korától már bűvészmutatványokkal lépett fel cirkuszokban és színházakban. Később filmekben is játszott, és az elsők között szerzett pilótaengedélyt, sőt, 1910-ben elsőként repült Ausztráliába. Legnagyobb sikereit világszerte szabadulómutatványaival szerezte, amelyek során a legveszélyesebb helyzeteket is felvállalta, és nem volt olyan börtöncella vagy bilincs, béklyó, amelyből ne lett volna képes kiszabadítani magát.
 
Houdini a szórakoztatás, a cirkuszélet, a bohócok, illuzionisták és artisták világának egyik ikonikus figurájává vált. A bohóc és a mutatványos alakja nem idegen a zsidó művelődéstörténettől, sőt, a maga helyén a hagyományban is megtalálta a helyét, gondoljunk a mulattató szerepet betöltő badchenre vagy az egyes közösségekben feljegyzett akrobatikus purimi szokásokra.

Az askenázi zsidó kultúrában a badchen vagy a marshelik ceremóniamesterként tréfákkal gondoskodik az esküvői szórakoztatásról, de purimkor vagy hanukakor is betölthették ezt a funkciót. Ezek az előadók nagy szerepet játszottak a világi zsidó szórakoztatás létrehozásában is. A jiddis színház atyjának nevezett Abraham Goldfaden (1840-1908) társulatának több színésze vagy számos kávéházi mulattató is badchen volt.

Történetük a talmudi korra nyúlik vissza, akárcsak a purimspílek hagyománya. A babiloni közösségekben purimkor szokás volt, hogy bátor vállalkozók a Hámán-bábu elégetésére szolgáló máglya fölé lógatott gyűrűn lendültek át.

A középkor vándor mutatványosai, vásári szórakoztatói és vándorénekesei között gyakran találunk zsidó artistákat és bohócokat (Halász 1999, 22), de a 13. századtól Itáliában karneváli ünnepségeken is megjelentek zsidó bohócok (Biró-Nink 2009, 59). A szórakoztatásnak és a bohócszerep felvállalásának a zsidó közösségekben lélektani funkciója is volt, amely az elnyomatás és az üldöztetés léthelyzetét igyekezett megkönnyíteni, – mint például az itáliai költő, Manoello (1261?-1328?) esetében, aki felvállalta a bohóc és az udvari bolond sajátos szerepét.

Miként a neves genfi művelődéstörténész, Jean Stabonski megfogalmazza:

[a bohóc] hihetetlen mértékben képes elűzni a fenyegető veszedelmet. […] Csúfolódásukkal és engedetlenségükkel elnyomott, igaz ügyeket képviselnek, a hiányzó nagylelkűséget, az összezavarodott igazságot állítják helyre. Veszélyes szerep a bohócé, gyakran mások helyett kell megküzdenie azért, hogy ő adja meg a jelet a szabadság kivívására. (Szabolcsi pp. 4-5.)

Szabolcsi a zsidó bohóc, mulattató alakját Chagall hegedűseivel állítja párhuzamba. Chagallnál „[…] a zárt, elnyomorított, nehéz életet élő zsidó közösség, zsidó kisember számára a felszabadulás, az elrepülés, az álmodozás, a magából való kiszakadás ürügye és alkalma a hegedűjáték” (Szabolcsi 2011, 103-103). Ez az álmodozás és vágy is inspirálhatta Houdini szabadulómutatványait, amelyekkel összekötötte a modern cirkuszművészetet a zsidó művelődéstörténet különleges területeivel és a zsidó léttapasztalattal.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

• Biró-Nink Beáta. 2009. Tradíció és modernitás a szovjet jiddis irodalomban és kultúrában: A GOSZET tevékenysége, valamint Dovid Bergelson és Perets Markish alkotásai. Doktori disszertáció, ELTE (kézirat)
• Halász Tamás. 1999. A zsidó színház kialakulása, fejlődése és elsorvadása – történelem és színháztörténet. Szakdolgozat, BDTF (kézirat)
• Magris, Claudio.  1971.  Lontano da dove. Joseph Roth e la tradizione ebraico. Einaudi, Torino.
• Starobinski, Jean (2018) [2004], Ritratto dell’artista da saltimbanco. Abscondita: Milano.
• Szabolcsi, Miklós (2011), A clown mint a művész önarcképe. Argumentum: Budapest
• https://jewishvirtuallibrary.org/harry-houdini
• https://rabbi.zsinagoga.net/2012/10/30/a-vilag-talan-leghiresebb-magyarja/

---

Kapcsolódó cikkek

---