A méhek napján egy kis ízelítő a méz jelentőségéről a zsidó hagyományban

A méz a zsidó hagyományban szimbolikus élelmiszer, amelynek jelentősége túlmutat a konyhai felhasználáson, elvégre a bőséget, a reményt, az édességet, a bölcsességet képviseli. Az európai kultúrkörben mindenki tudja, hogy az Örökkévaló „tejjel és mézzel” megáldott földet ígért választott népének. Vagyis az ígéret földje – azon kívül, hogy szakrálisan kiemelt hely – a valóságban is termékeny, gazdag és élhető: éppen olyan, mint amilyen a mai, modern Izrael…

Zsidó újévkor almát mártunk mézbe, és azt kívánjuk egymásnak, hogy legyen édes az új év.  De régen (állítólag) nemcsak erre használták a mézet, hanem tanításra is: azt mondják, a zsidó kisgyerekeknek mézzel kellett leírniuk az első héber betűket annak érdekében, hogy az édesség íze összekapcsolódjon bennük a tanulás örömével és édességével.

Végül következzen egy kis háláchá: ha a méh nem kóser rovar (márpedig nem az), akkor hogyan lehet a méz mégis kóser? Bölcseink úgy oldották fel ezt az ellentmondást, hogy megállapították: a méz azért tekinthető kósernek, mert a méhek nem „termelik” a mézet (mint pl. a tehenek a tejet), hanem a nektárt „átalakítják” és tárolják. 

S egy jó tanács: ha van kertünk, udvarunk, talpalatnyi saját földünk, alakítsunk ki rajta egy kis méhlegelőt – ezek a szorgalmas és jóságos állatkák megérdemlik az emberi gondoskodást!

Kiemelt kép: Iupac / Pixabay

---