A bölcsesség szelíd hangja – 104 éve született Schweitzer József főrabbi
Vannak emberek, akiknek emléke az évek múlásával sem halványul. Közéjük tartozik Schweitzer József főrabbi is, aki 1922. október 13-án született Veszprémben. A magyar neológ zsidóság kiemelkedő alakjára, a nagy tudású rabbira, a szeretett tanárra, a férjre, édesapára és nagyapára, a sokak által egyszerűen csak Jóska bácsiként emlegetett emberre születésének 104. évfordulóján hálával és szeretettel emlékezünk.
Schweitzer József rendkívüli műveltségéhez természetes szerénység és mély emberség társult. Tanítványai nemcsak tudásáért, hanem figyelmességéért, türelméért és bölcsességéért is tisztelték. Mindenkivel megtalálta a közös hangot, legyen szó fiatal rabbijelöltről, a zsinagógai közösség tagjáról vagy más vallás képviselőjéről. Unokája, Schweitzer Péter egy veszprémi megemlékezésen olyan megfontolt, nyugalmat árasztó emberként idézte fel nagyapját, aki mindig szívesen segített másokon.
Életét a magyar zsidóság huszadik századi történelmének tragédiái és újrakezdései egyaránt meghatározták. Édesanyját korán elveszítette, a holokauszt idején pedig édesapját is meggyilkolták. Ő maga megszökött a munkaszolgálatból, és Budapesten bujkálva élte túl a vészkorszakot.
A háború után a zsidó közösség újjáépítésének szentelte életét.
Több mint három évtizeden át volt Pécs főrabbija, később Budapesten szolgált, vezette az Országos Rabbiképző Intézetet, és országos főrabbiként is meghatározó szerepet játszott a magyarországi zsidó életben. Nemzedékeket tanított, miközben maga is mindvégig megőrizte a tanulás iránti alázatát. Számára rabbinak lenni egyszerre jelentett tanulást, tanítást és segítést. Nem véletlenül vallotta:
„A közösség ügye legyen a legfőbb törvény.”
A közösség iránti szeretete a családi életét is áthatotta. Feleségével, Spitzer Ágnessel több mint hat évtizeden át osztoztak az örömökben és a megpróbáltatásokban. Otthonuk ajtaja mindig nyitva állt, a közös szombatok és ünnepek pedig nemcsak a családot, hanem a tágabb közösséget is összekötötték.
Munkásságának egyik legfontosabb része a vallások közötti párbeszéd volt. Meggyőződéssel vallotta, hogy a saját hagyományainkhoz való hűség és a másik ember tisztelete nem zárja ki, hanem erősíti egymást. Ezt a szemléletet foglalja össze a nevéhez kapcsolódó, ma is különösen időszerű gondolat:
„Azt kell keresnünk, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt.”
Több mint tizenegy év telt el a főrabbi halála óta, de tanításai, bölcsessége és szeretetteljes személyisége ma is velünk élnek. Születésének évfordulóján nemcsak a kivételes tudósra és lelki vezetőre emlékezünk, hanem arra a szelíd, bölcs emberre is, aki egész életével megmutatta, mit jelent tudással, hittel és szeretettel szolgálni a közösséget.
Szülővárosában, Veszprémben 2024. október 13-án, születésének 102. évfordulóján emléktáblát avattak a tiszteletére a hajdani Zsidó udvar kapujánál. Az emléktábla ma is őrzi annak a főrabbinak az emlékét, aki nemcsak a magyar zsidóság, hanem az egész magyar vallási és szellemi élet megbecsült alakja volt.
Az idei év februárjában újabb fájdalmas búcsúk érték a Schweitzer családot és a magyar zsidó közösséget. Előbb a főrabbi szeretett feleségétől, Spitzer Ágnestől, a mindannyiunk által szeretett Ági nénitől kellett búcsút vennünk, majd néhány nappal később fiuktól, Schweitzer Gábor jogtudóstól is.
Szeretettel és hálával őrizzük mindhármuk emlékét.
Legyen áldott az emlékük!
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
