Zsidó Kulturális Fesztivál – Bemutatták a Zsinagógák népe című filmet
Bemutatták a Kárpát-medencei zsinagógákat bemutató, Zsinagógák népe című dokumentumfilmet kedd este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A díszbemutatóra a vasárnap kezdődő Zsidó Kulturális Fesztivál előzetes eseményeként került sor.
zsinag__g__kn__pe_rendez__.jpg
Fotó: Kovács Attila / MTI
A vetítés előtt Szabó Mihály (képünkön), a film rendező-operatőre elmondta, hogy Klein Rudolffal, a film építész szakértőjével együtt mintegy negyven helyen forgattak, körbejárva a teljes történelmi Magyarország területét. Az elkészült alkotás csaknem kétezer év történetét meséli el a bemutatott épületeken keresztül.
A sorozat négy, egyenként huszonöt perces filmből áll, az első részt szombaton mutatja be a Duna Televízió. Elkészült az angol verzió is, hogy a magyar határokon túl is minél többen megismerhessék ezt a kulturális örökséget – mondta Szabó Mihály. A teljes sorozat mindkét nyelven elérhető a www.zsinagogaknepe.hu oldalon.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke köszöntőjében kiemelte: a zsinagóga a zsidó szellemi és közösségi élet alapja. Az építészeti megoldások azonban soha nem öncélúan keletkeztek, mindig pontosan követték a közösségi élet változásait. A kicsiny imaszobákat akkor váltották fel a díszes, nagy zsinagógák, amikor a 19. században az emancipálódó zsidóság egyre nagyobb szerepet vállalt Magyarország közéletében.
Ennek a „fejlődésnek az anakronizmusa a holokausztot követő valóság, amikor a 80 százalékban elpusztított közösség már nem képes megtölteni saját zsinagógáit” – fogalmazott. A Zsidó Kulturális Fesztivál önmagában ezen az anakronizmuson nem tud segíteni, mégis egy „virtuális téglát képez a zsidó szellemi és kulturális élet falában” – mondta Heisler András.
A Mazsihisz elnöke szólt arról is, hogy a Zsinagógák népe nem kizárólag a kövek egyszerű bemutatásából áll. A filmből ugyanis következtetni lehet az egykor volt lakók szokásaira, a zsinagógákban rendetlenkedő gyermekek zsivajára, a lopva a karzatra néző serdülők tekintetére, a rabbik szigorára vagy eleganciájára, és ettől váltak ezek az épületek élettel teli térré, „az emlékek és a felejtés helyszínévé”.
A zsidó közösség 21. századi helyzetéről szólva Heisler András hangsúlyozta: „óvodáinkkal, iskoláinkkal, egyetemünkkel, kulturális tereinkkel és helyrehozott zsinagógáinkkal bizonyítjuk, hogy a magyar zsidóság él, itt él, és itt akar élni”.
Klein Rudolf a filmvetítés előtt arról beszélt, hogy a dualizmus korától az I. világháborúig tartó korszak nemcsak Magyarország, hanem a magyarországi zsidóság szempontjából is rendkívüli időszak volt. A zsidókat szokták azzal vádolni, hogy bezárkóznak, hogy csak maguknak élnek. De a filmben bemutatott, ekkor épített zsinagógák is bizonyítják, hogy ez nincs mindig így. A zsidóság csak akkor zárkózik be, amikor erre kényszerítik – mondta.
„A magyar zsinagógák korabeli szemszögből modern építőanyagai, formai liberalizmusuk, magyarságuk is nyitottságot, a reform és a jobbá tétel szándékát és rendkívüli optimizmust, bizakodást sugall” – fogalmazott Klein Rudolf.
Ilan Mor, Izrael állam budapesti nagykövete köszöntőjében kiemelte, hogy a zsidóságnak a zsinagóga soha nem csak azt a helyet jelentette, ahol imádkoznak, hanem közösségi teret is. Ezt jelzi a héber „gyülekezés háza” elnevezés is. Ezért minden egyes zsinagóga egy konkrét közösség életét mutatja egy konkrét időben és térben. (MTI)
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
