Vámos Tibor akadémikus: Az emlékezés a tanulság kötelezettsége
Halottaink nem támadnak fel, szenvedéseink nem törölhetők. Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt alakítja – mondta Vámos Tibor akadémikus, holokauszt-túlélő a budapesti gettó felszabadításának 69. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, pénteken a budapesti Dohány utcai zsinagógában. Alábbiakban az elhangzott beszédet közöljük.
Mire emlékezünk? és miért emlékezünk? Halottaink nem támadnak fel, szenvedéseink nem törölhetők. Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt alakítja.
Az emlékezés a tanulság kötelezettsége. Számunkra, zsidóknak és nem-zsidóknak, túlélőknek, akik személyesen élték meg ezt a történelmet és mindazoknak, akik az idő ajándékaként lettek túlélők, azaz a bennünket követő nemzedékeknek. Akárhogy érintette őket és környezetüket az embertelenség kora, a történelem különös visszatérő ciklikussága és vissza nem térő változatossága mindannyiunkat érinti.
A visszatérő ciklusokat az emberben rejtőző és kitörő, tartós átkok gerjesztik, a gyilkos indulatok, a gonoszság ezer arca, a tudatlanság, a gyávaság, a fosztogatás lehetőségének keresése és kihasználása annak az irigységnek az ösztönéből, amit a tízedik parancsolat olyan különös részletességgel sorolt fel.
Így térhetnek vissza az emberek lelkének jobbfelében, a tanulságok nyomán is az emberbarátságnak, az áldozatkészségnek, a mások megértésének és e megértések kutató jóakaratának vonásai.
Így viseljük a történelem tanulságainak felelősségét mi, akik még itt élő tanúk vagyunk. Ez a tanúság pedig a történelemről, mint folyamatról szól. Arról a folyamatról, ami az első világháborús veszteségek után nem volt hajlandó számot vetni a megroppanás évszázadának készülődő okaival, hanem egy torz folytatásba kapaszkodva, bűnbakok ideológiáival, ebben kiemelten az állampolitikai szintre emelt antiszemitizmussal és hasonló gyűlöletekkel kergette az országot két évtized alatt a második elvesztendő háborúba, nemzeti romlásba, a náci világuralom-rémálom karmaiba. A deportálások 51 napja, a 147 vonatszerelvény húszezer flagelláns csendőr golgota-kísérete „csak” végjátéka volt ennek a folyamatnak.
Mi, a tanúk, nemcsak a nemzeti dekorációba burkolt nemzet-prostitúció végső aktusára, az önmegadó megszállásra, hanem a prostitúció mély gyökereire, hosszú züllésútjára emlékezünk, a mai és holnapi magyar nemzet tanulságos jövőszemléletéhez igyekszünk hozzájárulni. A náci Németországgal szemben a maira hivatkozunk, amely a történelmi mérlegek kemény értékelésével, a náci rabságot a demokrácia erőinek bukdácsoló győzelmével szembeállítva tekint saját múltjára és így válik a mai Európa béke- és jóléthatalmává.
Nem sorolom sokadikként a ma itt, Magyarországon feltörő, egyre gátlástalanabb szennyáradatot, sem azokat a nemzeti betegségtüneteket, amelyek veszélyhordozó emlékezet- szépségtapaszokkal támasztják és újítják fel a katasztrófákba csúsztató hamis tudatokat.
Gegen Vergessen für Demokratie, a felejtés ellen a demokráciáért, a mozgalma a mostani német államelnöknek, Joachim Gauck tiszteletesnek, aki számunkra is példamutatóan és ebben a másik szellemben értékeli országának elmúlt ötven-hetven évét.
A katolikus liturgia tanulságosan szép gondolata a gyónás, a bűnbánat és a feloldozás hármas rendje. De feloldozás, tisztulás és újra kezdés, csak a gyónás és a bűnbánat után következhet. Ez felemelő erkölcsi erő és nem megalázó szerep. Amíg itt vagyunk, élő tanúk, ehhez ragaszkodunk, ebben kínálunk támogatást!
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről
