Miért helytelen „zsidó karácsonynak” nevezni a hanukát?

A hanuka a zsidóságnak nem a legnagyobb, hanem a nem zsidók által legnagyobbnak hitt ünnepe; a zsidóság régen nem hanukai gyertyákat, hanem mécseseket gyújtott, mert nagyon keveseknek volt pénze kóser méhviaszgyertyára; a budapesti Zsidó Múzeumban őrzött hanukai gyertyatartók jelentős része tönkremenne, ha tényleg gyertyát gyújtanának benne – ilyen és ehhez hasonló érdekességekről beszélt sajtótájékoztatóján Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.

– A nem zsidók számára úgy tűnhet, mintha a hanuka a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe volna, de korántsem az. Ráadásul a hanuka csupán az utóbbi pár évtizedben vált kifejezetten ismertté a széles nyilvánosságban. Maguk a zsidók a XIX-XX. század előtt csak szűk családi körben ünnepelték, azaz társadalomtörténetileg érdekes, hogy a hanuka ekkora „karriert” futott be, de nem feltétlenül tükrözi a kétezer éves hagyományt – mondta Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense a Kitalált hagyomány címmel tartott sajtótájékoztatón a Dohány utcai múzeumban.

Arra a felvetésre, hogy miért szokták a nem zsidók a hanukát „zsidó karácsonynak” nevezni, Toronyi Zsuzsa azt mondta: ez összetett kérdés, már csak azért is, mert Közép-Kelet-Európában, így Magyarországon is csak azután terjedt el a karácsonyfa állítása, hogy a Berlinből származó, egyébként zsidó Fanny von Arnstein a XIX. század elején Bécsben először állított ajándékokkal körbevett és feldíszített fenyőfát a szalonjában. 

Habár nem tanulságok nélkül való, hogy a Habsburg-monarchiában éppen egy zsidó nőnek volt először mai értelemben vett karácsonyfája, Toronyi Zsuzsa hangsúlyozta: a „zsidó karácsony” kifejezés nagyon nem szerencsés, ezért nem is tartja helyesnek, ha a sajtóban a hanuka egyik szinonimájaként használják a fény ünnepe mellett.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a két ünnep között vannak hasonlóságok.  A hanukára vonatkozó zsidó hagyomány azt mondja, hogy „hirdetni kell a csodát”, ennek megfelelően az ókorban a zsidók az otthonuk bejárati ajtaja előtt gyújtottak lángot, majd később az terjedt el, hogy a hanukai gyertyatartót kitették az ablakba. A két ünnep legfőbb hasonlósága a fényre vonatkozik: a zsidók arra a csodára emlékeznek, hogy mintegy kétezer éve a Szentélyben nyolc napig égett az egy napra elegendő mécses olaj, míg a keresztények Jézus születését ünneplik, és ők is gyertyát gyújtanak a fénynek a sötétség felett aratott szimbolikus győzelmének hirdetésére.

S hogy a zsidóság milyen hanukai gyertyatartókat használ? 

Toronyi Zsuzsa több hanukai gyertyatartót kivett a vitrinből, hogy megmutassa azok fontosabb jellegzetességeit. Mivel a hanuka mind a nyolc napján új gyertyákat kell gyújtani, és minden nap eggyel többet, így az ünnep alatt összesen 44 gyertyára van szükség. A zsidó múzeum igazgatója elmondta: ekkora mennyiségű kóser méhviaszgyertya rengeteg pénzbe kerül, tehát igen nagy kiadást jelentett régen, és sok pénzbe kerülne ma is. 

Mi minősül kóser gyertyának? 

Amelynek anyaga nem tartalmaz faggyút vagy tiltott állatból származó zsiradékot, továbbá olyan berendezéssel készül, amelyen nem állítanak elő nem kóser terméket. A nehezebb anyagi körülmények között élő zsidó családok csak a XIX. századtól tudtak olyan nyolc karos hanukai gyertyatartót használni, amilyet ma is ismerünk, és ennek az az oka, hogy a modern gyertyák anyagában lévő sztearinsavat (növényi eredetű zsírt) a tudomány mintegy 200 éve izolálni tudta. Ezután vált a gyertya tömegcikké, így a legtöbb zsidó család számára megfizethetővé. 

Toronyi Zsuzsa kifejtette: a Zsidó Múzeumban nagyon sok hanukai gyertyatartót őriznek, s ezek többsége arról árulkodik, hogy a XIX. század végétől a zsidó kereskedők igyekeztek lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel, akár a használhatóság kárára is. Ennek következtében számos hanukai gyertyatartó nem is alkalmas a rendeltetésszerű használatra, hiszen dísztárgynak készült, amely tönkremenne a lángoktól. Vagyis a múzeumban megtekinthető régi hanukai gyertyatartók nagy részében soha nem gyújtottak lángot. A kisiparos zsidó gyártók leleményességét mutatja, hogy a múzeumban olyan hanukai mécsest is őriznek, amelyet jól láthatóan kanalakból állítottak össze.

A múzeum igazgatója kitért arra is: bár sokan használják a hanukai gyertyatartó megnevezésére a hanukia kifejezést, azt tudni kell, hogy a hanukia szót a XIX. század második felében, a héber nyelvújítás lendületében alkották meg. A szót állítólag Eliézer Ben Jehudának, a modern héber megalkotójának a felesége találta ki, de még a nagy nyelvújító Eliézer Ben Jehudának sem tetszett.

A nagyvárosi környezetben együtt élő zsidó és nem zsidó közösségek mindennapi érintkezése hozta magával, hogy a hanuka a karácsonyhoz hasonló jellegzetességeket kapott, s ilyen jellegzetesség például a gyerekek megajándékozása is. Eleinte a zsidó gyerekek hanuka idején nem kaptak ajándékot, de a karácsony kommercializálódása hatással volt a hanukára, így ma már a zsidó gyerekeket is megajándékozzák a fény ünnepén – igaz, ők nemcsak egy este, hanem mind a nyolc napon kapnak egy-egy kisebb ajándékot.

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

Fotók: M. Schmidt János