Szerdócz Ervin főrabbi a Reé hetiszakaszról

„Nyugalmat szerez nektek a körülöttetek lévő ellenségtől, és biztonságban lakoztok” (V.M. 12/10).

Fontos tórai kijelentés, némi ellentmondással! Ugyanis, ha Izrael gyermekei nyugalomra lelnek külső ellenségeikkel szemben, magától értetődik, hogy biztonságban "lakozhatnak", biztonságban érezhetik magukat…

Igen ám, de az embernek nem csak körülöttük élő ellenségei lehetnek.  Barátok is válhatnak ellenséggé. Barát, akivel egy értelmetlen vita miatt megromolhat az „otthon békéje” (sálom bájit). Belső, lényegtelen és értelmetlen büszkeségi szempontok miatt egy áldásos barátság átokká válhat! Sokszor az ember értelmének ellentmondó büszkesége szomorú következményekkel járó tragédiához vezethet. Ezért mondja a Tóra: ”Íme lásd, én elétek helyezek a mai napon áldást és átkot.” (V.M. 11/26.)

Midrás Tanhuma szerint, „nem jön megváltás Izraelre, míg nem lesz egy csokorrá. Ha azzá lesznek, részesülnek a Sehiná (I-ten dicsfényének) színéből”.

Mindennek ilusztrálására, ime Babilóniai Talmud Bává Mecia 84a-ból vett történet. Egy napon rabbi Jochanan fürdésen volt a Jordánban. Ott megpillantotta őt Res Lakis.

(rabbi Simon ben Lakis, akit röviden Res Lakisnak neveznek, Jochanan rabbi fiatalabb kortársa, tanítványa, majd sógora és munkatársa volt. Valószínűleg Cipori városban született. A Gitin 47 szerint megszakította Tóra tanulmányát, gladiátornak szegődött, majd egy rablóbandához csatlakozott.)

Mondta neki (rabbi Jochanan): Az erőd a Tóráé! (Arra gondolt, hogy Tóra tanulásra lenne méltó, mintsem rabló legyen.) Azt mondta (Res Lakis): A te szépséged az asszonyoké. (rabbi Jochanan kivételes szépségű, korának legszebb férfija volt.) Mondta neki (rabbi Jochanan), ha visszatérsz magadhoz, odaadom neked nővéremet (feleségül veheted), aki szebb, mint én. Elfogadta. (Res Lakis). Vissza akart menni (rablótársaihoz), hogy visszavigye felszerelését (fegyvereit), de nem tudott többet visszamenni. (Az elhatározás, hogy Tóra tanulásnak szenteli magát, annyira fellelkesítette, hogy képtelen volt nehéz harci felszereléshez érni.) Olvastatta vele az Írást és tanultatta vele a Misnát és nagy embert lett belőle.

Egy napon a tanházban azon vitatkoztak, hogy mikortól válhat tisztátalanná egy kard, egy kés, egy lándzsa…. Attól az órától kezdve, amikor előállításukat befejezték? És mikortól fejeződik be az előállításuk?

Rabbi Jochanan azt mondta: Amikor a kemencében megedzik. Res Lakis azt mondta: Attól kezdve, hogy vízzel leöntött kővel kicsiszolják.

Rabbi Jochanan megjegyezte: Egy rabló kiismeri magát a rablószerszámokban. (Ezzel a megjegyzéssel rabbi Jochanan megszégyenítette, méltatlan, mindenki által megvetett múltjára emlékeztetve). Erre mondta (Rés Lakis ugyanolyan sértő válasszal): És mit használtál nekem? Ott (a rablók között) mesternek neveztek, itt (a Talmud tudósok között) is mesternek neveznek. Mondta neki (rabbi Jochanan): Én jól használtam neked (azaz jót tettem veled); én téged ugyanis a Tóra dicsfényének szárnyai alá hoztalak.

És rabbi Jochanan kedélybeteg (depressziós) lett. Erre Res Lakis (is) megbetegedett.

Ekkor jött a nővére sírva (rabbi Jochanan nővére, aki Res Lakis felesége lett) és mondta neki: Tegyél valamit gyermekeim kedvéért. (Azaz békülj ki vele, hogy meggyógyuljon, mert ha meghal, gyermekeim árvák lesznek.) Mondta neki: „Hagyd árváidat, én eltartom őket.” (Jeremiás 49/11) Tegyél valamit az özvegységem végett! (azaz, hogy ne legyek özvegy) Mondta neki:ּ„és özvegyeid bízzanak bennem.” (uo.) Ekkor rabbi Simon lelke nyugovóra tért, rabbi Jochanan nagyon gyászolta őt.

Mesterek mondták: Ki mehet oda kedélyét nyugtatni? Rabbi Eliezer ben Pedát odamehet, mert az ő eszmecseréi igen éles elmére vallanak. Odament és leült eléje. (rabbi Jochanan elé) Minden szóra, amit rabbi Jochanan mondott, azt mondta: Van egy Braita (olyan szöveg, ami kimaradt a Talmud szövegéből), amely alátámasztja azt, amit állítsz. Erre így szólt: Te akarsz Lakis fiához (azaz rabbi Res Lakis) hasonlítani? Ha én egy szót mondtam, Lakis fia 24 kérdést tett fel ellenemben, és én 24 megoldást adtam vissza (válaszoltam) neki. Ezáltal a vita teljes lett (köztünk, azaz megoldást találtunk a kérdésre).

Te azonban azt mondod: „Van egy Braita, amely alátámasztja azt, amit állítsz! Nem tudom hát magam sem, hogy amit mondok az helyes-e?”

Ekkor ment és megszaggatta ruháját és sírva mondta: Hol vagy Lakis fia, hol vagy Lakis fia?

Így kiabált, míg értelme elhagyta. Ekkor könyörögtek a mesterek érte irgalomért, és a lelke nyugalomra tért…

A két tudós értelmetlen vitája, tragikus halálukhoz vezetett.

Elgondolkodhatunk azon, mi volt az értelme? Büszkeségük? Két tudós egymással szemben tanúsított értelmetlen büszkesége…

„...az élet, csak szertefoszló árnyék, s nem is olyan, mint valamely toronynak vagy fának az árnyéka, hanem csak, mint madárnak árnyéka, mely tovarepül, s nem marad meg sem madár, sem az árnyék!” (Kohelet rabba. 6/12.)