Aranyborjú – Szerdócz Ervin rabbi írása a Ki sziszo hetiszakaszról

„És látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről és összecsoportosult a nép Áron körül és szóltak neki: Kelj fel, készíts nekünk istent, aki járjon előttünk, mert a férfiú, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából- nem tudjuk mi történt vele.!” (M.2. 32.1.)

A Ki-Sziszo hetiszakaszban, részletesen le van írva az aranyborjú bűne, mellyel vétkezett a nép 40 nappal a Tóraadás után.

A tízparancsolatból az első kettő, egyes szám első személyben van írva. I-ten szájából hangzott el. A zsidók ezt a két parancsot szegték meg, amikor aranyborjút készítettek.

Smot rábá 32.: A zsidó nép, amikor kimondta, hogy feltétel nélkül kész megtenni az Ö-való parancsolatait, I-en a halhatatlanság szintjére emelte őket. Olyan szintre, amiben Ádám és Éva volt a tiltott fa gyümölcsének bűne előtt. Az aranyborjú vétke után I-en visszataszította őket a halandóság szintjére, büntetésül a egyistenhitet meghatározó két parancs megszegéséért!

Bölcseink közül sokan próbálják „tisztára mosni” a zsidó népet!

Avráhám Ibn-Ezra szerint: Áron valóban készített aranyborjút, de oltárt is épített, hogy másnap azon áldozatot mutassanak be. De nem az aranyborjúnak, hanem az Ö-valónak. Hiszen ez olvasható: „… holnap ünnep lesz az Ö-valónak” (M.2.32.5.)

Ramban (Nachmanides) az „Az aranyborjú bűne” művében (32/1) állítja: „A nép zavarodottságában aranyborjút kért Árontól.  De a nép, tulajdonképpen azt akarta, hogy legyen valaki Mózese helyett, aki utat mutat a népnek országuk felé. Amikor látták Mózest visszatérni kezében a kőtáblákkal, tűzbe vetették az aranyborjút, hamvait víz színére szórták.”

Zohár szerint Áron körül összegyűlt követelőzők egyiptomi varázslók voltak. Azért csatlakoztak Izrael népéhez, hogy gátolják I-en működését. I-en utasította Mózest, hogy ne fogadja be a „gyülevészeket”, ne vigyék magukkal. Mózes azonban szólt: „Világ Ura! Hadd jöjjenek, hogy minden nap láthassák a Te erödet, hogy megtanulják, nincs más, csak TE, az Ör-való I-ten…. ezért befogadom őket!” 

A Ki-Sziszo szombatján egyes közösségekben megemlékeznek a második jeruzsálemi Szentély „Nagy Heródes” által végrehajtott felújításáról és kibővítéséről. A munkálatok nyolc évéig folytak, i.e.19 és 11 között. A zsidó nép többsége zavartan és aggódva kísérte a munkálatokat, ugyanis nem látták tisztán az építtető, Heródes király célját és motivációját. Voltak, akiket elkápráztatott a felújított, kibővített Szentély: „… aki nem látta Heródes épületét, az életében nem látott még valódi nagy épületet”

Talmud Bává Bátrá 3b-4a: „Heródes felkelt és megölette az építkezést ellenző rabbikat. Bává ben Butá-t megvakíttatta, de életben hagyta, hogy tanácsadója legyen. Egy nap Heródes hangját elváltoztatva, leült Bává ben Butá-t rabbi elé. Felszólította, hogy átkozza meg Heródes királyt. A rabbi a következő válaszolta: „még gondolatban se átkozz királyt” (Koh. 10:20). De hát nem is király ő – folytatta Heródes – felismerhetetlen hangon - Tórai előírás szerint nem is lehetne király! A rabbi csendesen ezt válaszolta: „ne átkozd néped vezetőjét” (M.2.22.27.) Heródes erre meghökkent és zavarodottságában hebegve folytatta: „ha tudtam volna, hogy a rabbik ilyen körültekintők, nem ölettem volna meg őket”.  Bává ben Butá erre azt mondta: “mivel kioltottad a világ fényét (a rabbik meggyilkolásával), menj és vegyél részt a világ fényének növelésében a Szentély munkálatai által!”

A Történet megértéséhez tudni kell, hogy Heródes vér szerint nem volt zsidó. Anyja Kufra  nabateus, apja Antipatrosz edomita, akinek Julius Caesar római polgárjogot adott és kinevezte Júdea helytartójának. Heródes tőle örökölte királyságát! Zsidó nőt, Miriamnét vette feleségül. A zsidók nem tartották zsidónak, bár lelkiismeretesen betartotta a zsidó törvényeket. Nagyszabású építkezéseivel akarta megnyerni a zsidó népet: Felújította, kibővítette a jeruzsálemi Szentélyt, felépítette Caesarea kikötőt. Megépítette Masszádát, hogy legyen hova menekülnie, ha a nép fellázad ellene.