Ma van Ullmann Sándor halálozási évfordulója

A képen látható díszmagyaros nemesúr „a formákban talán nem mindenütt, de lelkében és eszméiben zsidó volt egészen.” Ma van a zsidó naptár szerinti évfordulója annak, hogy az „atléta termetű”, hatalmas munkabírású Ulmann Sándor negyvenhét évesen szélütést (ma úgy mondanánk: agyvérzést) kapott, melyből Ischlben próbált felépülni – sikertelenül, és 1897 augusztus 1-én, azaz Áv hó 2-án meghalt.

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár mai Facebook posztja szerint Ullmann Sándor Pest egyik legtekintélyesebb kereskedőjének, Ullmann Károlynak fiaként született 1850-ben. Pesten és Bécsben járt egyetemre, 23 évesen ügyvéd lett és irodát nyitott a frissen egyesített magyar fővárosban, Budapesten. Még nem volt harminc, amikor közgazdasági-jogi cikkeivel megjelent a nyilvánosság előtt, s éppen harminc éves volt, amikor apja révén, testvéreivel együtt nemességet és az erényi nemesi előnevet kapta a család. Ebből az alkalomból 3000 koronás alapítványt tettek a Magyar Tudományos Akadémia javára.A közügyekben aktívan részt vett: 1879-től tagja volt a fővárosi bizottságnak, 1884-től pedig országgyűlési képviselő lett Fogaras megye alsóárpási kerületében. 

A nagypolitika mellett mindvégig tagja volt a Pesti Izraelita Hitközség vezetőségének, s ekként sokat tett a felekezeti ügyek rendezéséért. Volt miért: miközben a zsidó egyének „polgári és politikai jogok tekintetében” 1867 óta már azonos jogokkal bírtak, mint az ország nem nemes lakosai, a zsidó felekezet elismeréséért, bevett vallássá fogadásáért épp azokban az években folyt a küzdelem, amikor ő parlamenti képviselőként is tehetett ezért.

A zsidó hitközség számos belső ügye is megoldásra várt, ekkoriban épült ki a Magyar Izraeliták Országos Irodája, a községkerületi képviselet és adminisztráció, és az ezekben az években tapasztalható gazdasági fellendülés árnyoldalaival is meg kellett birkóznia a zsidó közösségnek. Sokan voltak ugyanis e gyors gazdasági növekedésnek a vesztesei között is, akiknek gondjait a hitközség számos intézménye és alapítványa igyekezett enyhíteni. Ullmann itt is helyt állt: nemigen találunk olyan jótékonysági gyűjtést, ahol nevével és adományaival ne találkoznánk.

Az „atléta termetű”, hatalmas munkabírású férfi negyvenhét évesen szélütést (ma úgy mondanánk: agyvérzést) kapott, melyből Ischlben próbált felépülni – sikertelenül, és 1897 augusztus 1-én, azaz Áv hó 2-án meghalt.