100 éve (1922) született Jichák Rabin

Édesanyja és édesapja már Jeruzsálemben találkoztak egymással, a „harmadik alija (bevándorlási)-hullámmal” érkeztek Izraelbe. Ő volt az első izraeli miniszterelnök, aki a Szentföldön született, és az első (remélhetőleg az utolsó is) aki merénylet áldozata lett. 100 éve, 1922. március 1-én született.

Már akkor Izrael katonája volt, szinte gyerekként, amikor maga az állam még nem is létezett. Ő volt a hatnapos háború vezérkari főnöke, ő adott parancsot miniszterelnökként az Entebbe-akcióra. Katona volt: egy végigharcolt élet után be kellett látnia, hogy az erőszak, a katonai fölény egymagában nem tudja megoldani az izraeli-palesztin konfliktust. Ennek a felismerésnek vált a mártírjává. 

A baloldali cionizmus volt az a családi és iskolai miliő, amely felnevelte és amely az országot is magát is létrehozta az ő nevelődésével párhuzamosan. Tizennégy évesen csatlakozik az állam megalakulása előtti zsidó véderőhöz, a Hágánához, kiképzést kap, megtanul a fegyverrel bánni. Ezzel párhuzamosan csatlakozik a Hánoárhoz, a népszerű baloldali cionista ifjúsági mozgalomhoz is: az alapítók legkisebbike, egész fiatalkora romantikus hőstörténet.

Harcolt a második világháborúban Libanonban a szövetségesek oldalán (ebben a hadjáratban veszítette el a fél szemét Moshe Dayan), a háború után pedig az angolok tartóztatták le és tartották fogva öt hónapig.

A Függetlenségi Háborúban már a hadsereg egyik vezetőjeként vesz részt a 26 éves, tapasztalt harcos és ekkor esik az egyetlen komolyabb folt élettörténetén: elrendeli arab lakosok elűzését a háború során elfoglalt városok némelyikéből.

A hatnapos háború idején már az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, az ország első számú katonája: elsősorban az ő nevéhez fűződik a fényes katonai győzelem az arab országok fölött.

Rabin az elsők között érkezik meg a hadsereg által elfoglalt jeruzsálemi óvárosba beszédet mondani a Scopus-hegyen.

A 45 éves Rabin meglehetősen hosszú katonai pályafutás után visszavonul és Izrael amerikai nagykövete lesz a ’60-as évek végén: szolgálatának 5 éve elmélyíti a két ország közötti katonai együttműködést.

Hazatérése után az idős Golda Meir, akit mélyen megvisel a jom kippur-i háború, lemond és posztján Jichak Rabin váltja, miután legyőzi párton belüli nagy riválisát, Simon Pereszt. Ő ad utasítást 1976-ban a világtörténelem egyik legbonyolultabb és legsikeresebb kommandós-küldetése, az Entebbe-akció végrehajtására.

Első miniszterelnöki periódusának egy a mából visszanézve szinte komolytalannak ható pénzügyi botrány vet véget. Kiderül, hogy Amerikában számlát nyitott és hazatérésekor nem szüntette meg, tehát vétett az akkori izraeli törvények ellen. Lemond és rövid idő múlva Menáchem Begin követi, az ország történetének első jobboldali miniszterelnöke.

A ’80-as évek kormányaiban védelmi miniszterként dolgozott, az első intifádát (palesztin felkelést) vaskézzel akarta először leverni, de fokozatosan be kellett látnia, hogy ez nem lesz elég a konfliktus rendezéséhez és Izrael nemzetközi tekintélyét is veszélyezteti. Öreg katona volt, 70 éves, amikor ismét Izrael miniszterelnökévé választották és pontosan tudta, hogy nincs más esély, csak a béke.

Jasszer Arafattal folytatott tárgyalásaikból született meg az osloi béke-megállapodás és a Palesztin Hatóság.

Rabint, az ország egyik leghősiesebb védelmezőjét némelyek árulással vádolták a megállapodások aláírása után, miközben 194-ben régi, nagy riválisával együtt kapta meg (Arafattal is közösen) a Béke Nobel-díjat. A következő évben aztán egy a béke esélyét éltető tömeggyűlés után agyonlövi egy zsidó szélsőséges, természetesen azért, mert „áruló”. A gyiloksság máig hatóan megrendítette Izraelt: az első „izraeli” születésű miniszterelnököt, a nagy zsidó háborús hőst zsidó merénylő ölte meg. Temetésén részt vett Bill Clinton és mások mellett Egyiptom elnöke és a Jordán király is.

Miután kezet fogott Arafattal, azt mondta az izraeli nép nevében: Mi, akik harcoltunk ellenetek, a palesztin nép ellen, ma azt mondjuk Nektek, hangosan és érthetően, hogy elég a vérből és a könnyekből. Elég”.

Katona volt, államférfivá lett és mártírrá, a béke szimbólumává emelkedett végül egykori pártbeli riválisával, Simon Peresszel együtt. Az ellenfelek pályáját és emlékezetét a történelem örökre összekapcsolta és ez éppen így van jól. Az ő áldott emlékük segít életben tartani a békét Izraelben. Jichák Rabin 27 éve halott, 100 éve 1922 március 1-én születetett.

„Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen”.