Hat gondolat, amely Szimhát Tóra után is velünk maradhat

Szimhát Tórákor a zsidó közösségek világszerte befejezik a Tóra éves olvasási ciklusát, majd rögtön újra is kezdik. Ilyenkor szokás ünnepi dalokat énekelni, táncolni, ám az örömnek nem kell csak erre az egy napra korlátozódnia. Íme hat gondolat, amely segíthet abban, hogy az ünnep üzenete az év többi részében is velünk maradjon.

1. Találjunk egy tórai gondolatot, amely megszólít bennünket

A Tóra hatalmas szöveganyag, és nem szükséges minden egyes mondatához vagy gondolatához ugyanikyan módon kapcsolódnunk. Érdemes inkább kiválasztani egyetlen tanítást, amely valamiért közel kerül hozzánk. Az ünnepi imák és a tánc közben feltehetjük magunknak a kérdést: Mi az a gondolat, amely ma megszólít engem? Mit tudok ebből magammal vinni?

Néha egyetlen mondat is elég ahhoz, hogy más szemmel nézzünk a körülöttünk lévő világra.

2. A tanulásból legyen cselekvés

A Tóra tanításai akkor válnak igazán személyessé, amikor nemcsak gondolkodunk róluk, hanem meg is cselekedjük őket a mindennapjainkban.

Ha egy tanítás a jóságról és mások segítéséről szól, tegyünk aznap valamit valakiért. Ha a hála kerül a középpontba, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk arra, amit hajlamosak vagyunk természetesnek venni.

Tudni, mi fontos, és aszerint élni nem ugyanaz. A saját értékeink akkor válnak igazán mélyebbé, amikor a gyakorlatban is megjelennek.

3. Ünnepeljünk együtt

A Szimhát Tóra egyik legfontosabb sajátossága, hogy közösségi ünnep. Éneklünk, táncolunk, körbeálljuk a Tórát, a gyerekek pedig mindeközben hatalmas lelkesedéssel vetik bele magukat a cukorka gyűjtésbe. A közös ünneplés olyan kapcsolatot teremt, amely túlmutat az egyéni élményen.

Érdemes ezt az érzést az ünnepen túl is magunkkal vinni: keressünk több alkalmat arra, hogy együtt legyünk a közösséggel, a barátainkkal és azokkal, akik fontosak számunkra.

4. A nehézségek mellett is lehet helye az örömnek

A Szimhát Tóra egyik fontos üzenete, hogy az örömnek akkor is lehet helye az életünkben, amikor az korántsem tökéletes.

Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a problémákat, vagy úgy kell tennünk, mintha minden rendben lenne. A nehéz pillanatok és érzések, valamint az öröm egymás mellett is létezhetnek.

Lehetünk fáradtak, csalódottak vagy bizonytalanok, és közben lehet egy pillanatunk, amikor éneklünk, táncolunk, nevetünk vagy egyszerűen csak örülünk annak, hogy együtt vagyunk.

Talán éppen ez az egyik formája annak, amit lelki ellenállóképességnek nevezhetünk: nem a nehézségek eltűnését jelenti, hanem azt, hogy azok mellett is képesek vagyunk helyet teremteni az örömnek.

5. Merjünk újrakezdeni

A Szimhát Tóra különleges pillanata, amikor befejezzük Mózes öt könyvének olvasását, majd rögtön az elejére lapozunk, és elkezdjük a Teremtés könyvét. Ugyanazok a történetek várnak ránk, amelyeket korábban már sokszor olvastunk, csakhogy közben mi magunk változtunk. Új tapasztalatokat szereztünk, veszteségeken, kapcsolatainkon, sikereken és változásokon mentünk keresztül. Ezért ugyanazok a szövegek is egészen más jelentést kaphatnak.

2023. október 7-én, amikor Izraelben éppen Szimhát Tórát ünnepeltek, a Hamász terroristái megtámadták Izrael déli részét. A mészárlásban mintegy 1200 ember vesztette életét, többségük civil volt, 251 embert pedig túszként hurcoltak a Gázai övezetbe. Egy örömünnep napja egyik pillanatról a másikra a gyász és a veszteség napjává vált.

Azóta a Szimhát Tóra sokak számára már az október 7-i események emlékét is magában hordozza. De az elmúlt év nemcsak közösségi szinten hozhatott veszteséget és fájdalmat. Bizonyára mindannyian ismerünk olyan személyes történeteket, hiányokat és nehézségeket, amelyekkel idén szembe kellett néznünk.

A gyász ürességet hagy maga után, ezt az ürességet azonban idővel nekünk kell megtöltenünk: közös pillanatokkal, nevetéssel, szeretettel, emlékekkel és mindazzal, amiért érdemes újra örülni. Az öröm nem teszi semmissé a veszteséget, ahogy a tánc sem jelenti azt, hogy elfelejtettük, aki hiányzik.

Éljünk azok helyett is, akik már nem lehetnek velünk. Örüljünk értük is, rájuk gondolva. Vigyük magunkkal azokat, akiket elvesztettünk, és adjunk helyet az emléküknek az életünk örömteli pillanataiban is.

A Szimhát Tóra éppen erre tanít bennünket: amikor a Tóra végére érünk, nem állunk meg. Lapozunk egyet, és kezdjük elölről. A történet folytatódik. És talán nekünk is ez a feladatunk: őrizni azok emlékét, akik már nincsenek velünk, miközben tovább éljük mindazt, amit velük együtt fontosnak tartottunk.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
Illusztráció: Yonatan Sindel/Flash90

---