Ráhagyni, vagy odafigyelni rá: Sára kettős tragédiája – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 16 óra 06 perckor köszönt be, a királynő holnap este 17 óra 11 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Vájéra (Mózes 1. 18-22.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!

Ábrahám kétszer is pontosan azt teszi, amit Sára mond neki, de közben, ahogy a Tóra jelzi is finoman, egyszer sem figyel rá. Ráhagyni valakire, amit mond, megtenni, amit kér, hogy békén hagyjon minket utána, a konfliktus elkerülése érdekében, éppen az ellenkezője annak, amikor odafigyelünk rá.

Az előző hetiszakaszban Sára, arra hivatkozva, hogy ő meddő, azt javasolja Ábrahámnak, hogy háljon együtt Hágárral, a szolgálóval, nemzzen neki gyereket, és Ábrahám „hallgatott Sára hangjára”, azt tette, amit mond. Együtt volt Hágárral, és gyereket nemzett neki. Igazán nem érheti szó a ház elejét, Ábrahám szófogadó férj, ha azt tudjuk gondolni, hogy Sára – és Hágár – tényleg ezt szerette volna.

A mostani hetiszakaszban, Sára és Ábrahám közös gyereke, Izsák születése után Sára azt kéri Ábrahámtól, hogy űzze el az előző gyereket, Jismáelt és Hágárt, az anyját is, a gyereket, aki az ő „ötlete” volt, csak ő és Izsák maradjon. És amikor Ábrahám kissé elbizonytalanodik, azt kéri tőle az Isten, hogy hallja meg a felesége hangját. Szinte ugyanazokkal a szavakkal, hívja fel rá a figyelmet Dov Linzer rabbi, a női rabbikat is képző ortodox amerikai szeminárium vezetője, mint az előző esetben. Csak a toldalék más: bekolá és lekol, hangjára és hangjába. Hallgass a hangjára, lekol, nagyjából úgy érthető Linzer szerint, hogy csináld azt, amit mond. A bekol valami olyasmi lehetne, hogy hallgass bele a hangjába, figyelj rá oda, értsd jól meg.

Ábrahám akkor, amikor gyermeket nemzett Hágárnak, bár azt tette, amit Sára javasolt, nem figyelt rá oda. Nem értette, nem érdekelte, hogy a „javaslatát” a kétségbeesés szüli, hogy nem azt akarja tényleg, hogy csalják meg, hogy Ábrahám visszaéljen a szolgáló kiszolgáltatottságával, hogy mástól legyen gyereke, vigaszt akart és reményt, azt, hogy a férje, aki nem volt hozzá sohasem különösebben gyengéd, aki kétszer engedte elhurcolni idegen és hatalmas férfiaknak, vigasztalja meg gyermektelenségében, biztosítsa a szeretetéről, hallja meg abban, amit mond, a panaszt, a fájdalmat. Ábrahám ehelyett megvonta a vállát, és tényleg gyereket nemzett a szolgálónak. Hallotta, amit Sára mond és megtette, jó, legyen. Ez az engedelmesség szinte a szeretet ellentéte.

Amikor Sára ki is fejezi, mennyire nem azt szerette volna, amit kért, mennyire nem tudja elviselni a saját javaslata következményeit, amikor el akarja zavarni Hágárt és Jismáelt, Isten arra kéri Ábrahámot, hallgasson már bele abba, amit a felesége beszél, vegye már észre, mi történik vele, miért beszél szörnyűségeket, milyen állapotban van. Ábrahám azonban nem érti és megint azt csinálja, tovább mélyítve a családi katasztrófát, amit Sára ténylegesen mond. Ahelyett, hogy odafigyelne rá, engedelmeskedik.

Odafigyelni arra, amit valaki mond, messze több, mint meghallani, mit beszél. Ha nem akarjuk érteni a helyzetet, amelyben a szavak elhangzanak, ha ráhagyjuk, vagy megsértődünk, mert a bántás mögötti segélykiáltást elmulasztjuk meghallani, nem fogunk tudni beszélgetni, és minden kapcsolatunk halálra lesz ítélve. Ha nem vesszük komolyan a kérdést, hogy az, aki fontos nekünk, „hogy mondhat ilyet”, miért beszél úgy, ahogy, veszélyezteti kisebb és nagyobb közösségeinket. Engedelmesnek lenni megértés helyett vagy megbántódni megértés helyett tulajdonképpen egykutya. A tényleges, megértő, együttérző figyelem megspórolása és mint minden ilyen spórolásnak, ennek is sokszorosan kell majd mindig megfizetni az árát. Az ősapák és ősanyák története többek között út is ehhez az odafigyeléshez.

Békés ünnepet kívánunk!

Vári György írása.